Sopron Hotels

Soproni Szálláskatalógus

Mandarin Panzió Sopron Sopron és a Fertő-táj 7 csodája - Ingyenes útikönyv Sopron és környékének felfedezéséhez

A Fertő-tóA Fertő-tó Ausztria és Magyarország területén található, így a két ország közös felterjesztése alapján került fel a Világörökségi Listára. A tó a Fertő-Hanság Nemzeti Park része, 1979-ben az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánította, és Európa nemzetközi jelentőségű vadvizeként tartják számon.

A számos ritka, csakis itt élő növény és a kétszáznál is több fészkelő, vonuló madárfaj védelme érdekében a Nemzeti Park egyes részei csak engedéllyel és kísérővel látogathatók. A Fertő vízi telepe nyáron népszerű, strand; lehet itt fürdeni, szörfözni, csónakázni és vitorlázni. A tó körül kerékpárút épült.

A Fertő-tóA Fertő-tó

A Fertő az eurázsiai sztyep tavak legnyugatibb képviselője, s egyben Európa legnagyobb szikes (alkaline) tava. A víz sekély, a vízmélység állandóan változik, de átlagosan az egy métert sem éri el. Többször is kiszáradt már a tó, legutóbb 1867-1871 között.

Elsősorban a talajvíz és csapadékvíz táplálja, továbbá két patak folyik belé. Természetes lefolyása nincs, vizét a Hanság-főcsatorna vezeti el.

A Fertő-tóA Fertő-tó

A Fertő-Neusiedler régió viszonylag kis területén különböző klimatikus viszonyok uralkodnak; a kontinentális, a szub-mediterrán és az alpesi éghajlati hatások találkozása változatos növény- és állatvilágot eredményez.

A tó partját a kontinentális szikes tavakra és tengerpartokra jellemző sótűrő vegetáció díszíti. A sűrű nádasok és a mintegy 80 sós mocsárfolt valóságos madár-paradicsom.

A tó környéke 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja. A régészeti feltárások során az i.e. VI. századból származó, emberi településre utaló eszközöket találtak. Kelták és rómaiak is éltek itt, megtalálták például egy fürdő maradványait Marcus Aurelius (161-180) idejéből.

Már a rómaiak is bányászták az itteni mészkövet; a fertőrákosi kőfejtő ma színházi- és operaelőadások különleges díszlete. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete.

A Fertő-tó közelében található települések – Balf, Hidegség, Fertőboz, Hegykő – középkori eredetűek. A környék jelentős kastélyai a XVIII. században épültek.

A fertődi, pompás Esterházy-kastélyban több mint egy évtizedet töltött udvari zeneszerzőként Joseph Haydn. Nagycenken a Széchenyi-család egykori kastélyában Széchenyi István, a “legnagyobb magyar” életművét bemutató kiállítás látható. A kastélytól kisvasút vezet Fertőbozra. A klasszicista Gloriettről páratlan kilátás nyílik a tóra.

A földművelés, állattartás mellett hosszú múltra tekint vissza a szőlő- és borkultúra ezen a tájon. A dombokra felkúszó szőlőültetvényekről zamatos vörösbor, a híres kékfrankos kerül a palackokba.

A táj állandó változását az itt élők mindig is mondákkal, mesékkel támasztották alá, melyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak e vidék kulturális örökségéhez.

A Fertő-tó – Neusiedler See környéke olyan egyedülálló, természeti és földrajzi fejlődés eredménye, melynek alakulásában nagy szerep jutott az egymást követő népcsoportok kultúraváltásainak.

A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyet nem jellemez a földrajzi megosztottság.

Népszerűség: 48% [?]

Lócs település a Pós- patak mellett fekszik, Büktől 6 km.-re. Ezen a területen az ősidők óta élnek emberek. A Nagyhatalom nevű magaslaton kerültek elő késő bronzkori sír és cseréptöredékek, ez a lelőhely egy vezető ember temetkezési helyét sejti.

A Lócs név vadászattal kapcsolatos Szláv eredetű (lovci) jelentése fogók, vadászok. A honfoglalás előtti időkben valószínű, hogy itt szláv település állt, lakói vadászó, halászó szolganépek voltak.

A honfoglalás után, pedig török nyelvű segédnépek csatlakoztak a magyarokhoz és szállták meg a vidéket. Első írásos említése 1239.-ből származik ekkor Louch alakban, említik a települést. A 15. században a falu Alsó- és Felsőlócsból állt, ez a két falurész a 18. századig létezett.

Az evangélikus hitet a 16. században vette fel a lakosság. 1605.-ben a Bocskai- felkelés során feldúlták a császári zsoldosok a települést. 1910.-ben a Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott 508 lakossal, 40 évvel később csatolták Vas megyéhez.

Nevezetesség

  • Római katolikus templom.

Népszerűség: 5% [?]

ÁgfalvaA község Soprontól 4 km.-re közvetlenül a határ mellett helyezkedik el. A falu zsáktelepülés, egyetlen közúti kapcsolata a Sopronba vezető út. A települést igencsak harmonikus táj erdők, patak, tiszta levegő jellemzi.

Első írásos említése Dag néven 1194-ből származik. Az árpád korban már a falu lakosságának többsége Németszármazású volt. A falu neve 1207-ben Dagendorf, 1278-ban, pedig Agendorf volt. A későbbiek folyamán Sopron város kezébe került, ezért 1848.-ig Sopron jobbágyfalva volt. A faluban 1832.-ben kolera járvány tőrt ki ekkor 92 halálos áldozata lett a járványnak, majd 40 évvel később ismét kitört a járvány ekkor 83-an haltak meg.

1890-es években a lakosok közül sokan hagyták el a települést, Ausztriába és Amerikába vándoroltak. Az első világháborúban a faluból 51-en haltak hősi halált, a második világháborúban, pedig a települést bombatámadás érte, ami 23 áldozatot követelt, mindezek mellett 116 katona nem tért vissza a községbe.
A századfordulón a faluban 1816 főt számoltak, ebből 1760 fő német anyanyelvű. A második világháború után megkezdték a német anyanyelvűek kitelepítését, a lakosság többségének 1537 főnek kellett elhagynia otthonát.

Nevezetességei

  • Romai katolikus templom, késő barokk stílusú
  • Evangélikus templom, amely ugyancsak késő barokk stílusban épült.

Népszerűség: 5% [?]

BozsokA Kőszegi-hegység déli lábánál az Arany-patak mentén fekszik a település, Szombathelytől 15 km.-re. A területet északnyugatra erdő borítja, ide tartozik Irottkő a Kőszegi-hegység legmagasabb csúcsa.

Története
Ősidők óta lakott település, ezt bizonyítják az őskori kőeszközök melyekre a határában leltek. Innen indult a római kori Savariát vízzel ellátó vezeték egyik ága.

1273-as okiratban szerepel először Villa Bosuk néven IV. László oklevelében. A királyi kegy a Batthyány és a Sibrik családoknak jutatta a települést a leghosszabb ideig. A Sibrik kastély Mátyás király egyik legkedveltebb vadászkastélya volt. A Batthyány családnak ugyancsak volt kastélya, melyhez a Szent József Kápolna tartozott. 1698.-ban itt vendégeskedett II. Rákóczi Ferenc. 1532.-ben Kőszeg várának ostromakor Bozsokot is elpusztították, majd később német és horvát anyanyelvű lakosok települtek ide. A Sibrik kastélyt 1614.-ben építették át várkastéllyá, ennek oka volt a török veszély.

A XX. Század elején még három nyelven beszéltek a lakosok, németül, horvátul és magyarul.
A község és környéke igencsak alkalmas túrázásra és lehetőség van lovaglásra is. Kerékpárútja összeköti a környező településekkel és Ausztriával, az Írottkő Natúrpark tagja.

Nevezetességek

  • A Sibrik kastély mely jelenleg idegenforgalmi célokat szolgál, 7 hektáros kastélyparkja, védett terület.
  • Batthyány kastélyrom, amit 1841.-ben villámcsapás ért és leégett, viszont a hozzá tartozó cselédházak még ma is állnak.
  • A római katolikus templomot Szent Anna tiszteletére szentelték, középkori eredetű, mai formájában 1630.-ban épült, 1773.-ban újították meg, 1773.-ban pedig bővítették.
  • Szent József Kápolna 1775.-ben épült.
  • A régi elpusztult szobrok helyett 1996.-ban állították fel a Szent Flórián és a Nepomuki Szent János szobrait.

Népszerűség: 3% [?]

LukácsházaA település Vas megyében, a kőszegi kistérségben található, Szombathelytől 13 km. távolságra a Gyöngyös-patak mentén fekszik.

I. e. 5000 körül már éltek a környéken emberek, később a lengyeli kultúra népe, majd a kelták laktak itt. A rómaiak idején is éltek a vidéken. Az avar kórból, 92 sírból álló temetőt találtak a Csömötei-hegy területén.

A mai Lukácsháza helyén három falu volt Lukácsháza, Kiscsömöte és Nagycsömöte, utóbbit 1283.-ban említették először írásos oklevelek Chemetey alakban.

Lukácsháza 1412.-ben szerepelt először írásos oklevélben. A falut 1412.-ben a Garaiak birtokolták, később pedig Kőszeg várának volt a tartozéka.

Nevezetességek

  • A 16. századból való Nagycsömöte római katolikus temetőkápolnája
  • Lukácsháza kápolnája
  • Nagycsömötei harangláb
  • 1940.-ből való Aradi vértanuk kopfája
  • A művelődési ház udvarán áll Tolnay Sándor szobra Millenniumi emlékmű.

Népszerűség: 4% [?]

SajtoskálA település Sárvártó 18km-re a Metőc-patak partján fekszik.

A 2. században már rómaiak lakták a területet.

Először 1212-ben Kaal néven említették írásban oklevelek a falu nevét, a honfoglalás után Kál horka szállásterülete lehetett a település.

A Szent Péter tiszteletére szentelt templom 1234.-ben már állt. A település nevét híres sajtvásárairól kapta. 1372.-ben Niczky család birtoka volt a község, egészen 1846-ig, mikor is a soproni Rupprecht János lett a birtokos. A cukorgyárat az új birtokos építette a faluban ennek köszönhető, hogy Sajtoskál lett a környéken az egyik legjelentősebb település.

Nevezetességek

  • A 13. században épült Római katolikus templom, 1754.-ben építették át Barokk stílusban.
  • Rupprecht –kastély 1863-ban építették át emeletes tornyos kastéllyá.
  • A Losonczy-kastély 1922.-ben épült át mai formájába.

Népszerűség: 3% [?]

RöjtökmuzsajSoprontól 30 km-re található a település Győr-Moson_Sopron megyében, a Sopron – Fertődi kistérségben.

1928.-ban Röjtök és Muzsaj egyesítéséből keletkezett a falu. A templomot Szent István király építette Szent Péter tiszteletére. 1232-ből való az első írásos bizonyíték Muzsaj község létezéséről.

A XVI. Században a Muzsaji család volt Muzsaj birtokosa. A törökök a falut felégették és a Szent Péter templomot is, lerombolták.

Az 1600-as években Széchenyi György létesített egy vízimalmot a községben. A településen többször pusztított árvíz mivel az Ikva patak Röjtök és Muzsaj között folyik.
A falu kápolnája 1923.-ban épült meg, a Szűzanya lourdi jelenésére szentelték fel. 1265-ben említették Röjtök nevét először írásos oklevelek.

A Verseghi-féle kastély Röjtök területén helyezkedik el, a 16. században még csak földszintes udvarház volt, majd 1750.-ben emeletesre építették. 1950 és 1980-as évek között SZOT Gyermeküdülőként üzemelt.

1999-től a Kastélyszálló Szidónia elnevezést kapta a négycsillagos szálloda. A római katolikus templomot 1869.-ben bontották le és kezdték meg az új jelenlegi templom építését.

Népszerűség: 3% [?]

PetőházaGyőr- Moson- Sopron megyében a Sopron- Fertődi kistérségben található a Kisalföld északnyugati részén, az Ikva- Patak mellett fekszik, Soprontól 27 km.-re.

Petőháza név már az 1390.-es években szerepelt írásos oklevelekben, ekkor a Petőházi családot említették, a községnevével, pedig először 1437.-es évből találkozhatunk.

A terület már a kőkorszakban is lakott volt, 1880.-ban itt, Kelta sírokra bukkantak. A római kórból is találtak leleteket, pl. a Lés erdő alatt egy római kori villa maradványait találták.

A „Cunpald” – kelyhet Petőházán találták a frank püspök 9. századi sírjában. A Petőházi család a 15. században volt a falu birtokosa, a majorüzem 1548 körül indult be. A római katolikus templom még 1766.-os években is fatornyos volt, első említése 1754.-ből való és 1903.-ban építették mai fórmájára.

1535.-ben horvátok vándoroltak a területre ekkortól nagyobb részben már ők laktak a településen. A vasútvonal 1876.-ban épült meg Sopron-Győr között, ekkor már jelentős volt a répatermelés a területen.

A Petőházi Cukorgyár 1871 után épült. A II. világháborúban a gyárat légitámadás érte, amely szerencsére nagyobb károkat nem okozott, a németek, pedig a gyár felrobbantását tervezték, de tervük meghiúsult. Sajnos a gyár vesztesége így is nagy volt, a németek 65 vagon cukrot szállítottak el, a tűzoltókocsival együtt.

A gyárat 1973.-ban korszerűsítették. 2007.-ben elrendelte a Magyar Cukor Zrt. a Petőházi Cukorgyár bezárását.

Látnivalók

  • Arborétum,
  • Termálfürdő, amely főként mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas, igaz még hivatalosan vize nincs gyógyvízzé nyilvánítva.
  • A faluban védett falusi tornácos házakat láthatunk,
  • A Katolikus Szent háromság templom 1902-ben épült, mely romantikus stílusú.

Népszerűség: 3% [?]