SOPRONI SÖR – SOPRONI SÖRGYÁR

9400 Sopron, Vándor Sándor u. 1.

Sopron környékén nemcsak a bornak, hanem a sörnek is nagy hagyományai vannak. A sörgyártásra utaló első írásos emlékek a XVI. századból valók.

A soproni sörgyárat, Első Soproni Serfőzde és Malátagyár néven Lenck Gyula alapítja 1895-ben, a Brünni Serfőzde Részvénytársasággal közösen. 1918-ban a gyár fuzionál a Nyugat-magyarországi Serfőzde és Malátagyár Rt-vel. 1949-ben az államosítást követően, a gyár Soproni Sörgyár Nemzeti Vállalat elnevezéssel önállósul.

1971-ben a gyár csatlakozik az összes magyar sörgyárat magába foglaló Magyar Országos Söripari Tröszthöz. 1982-ben, az akkor már 500.000 hektoliter éves értékesítéssel bíró gyár, újra önálló lesz.

1992-ben a privatizáció során a gyár újra részvénytársaság lesz, majd a Brau Union Göss-Reininghaus Österreichische Brau AG. megszerzi a részvénytöbbséget. 1993-ban nagy fejlesztési program indul, melynek köszönhetően a gyár technológiája eléri a világszínvonalat.

1994-ben megtörténik az elsőbbségi részvények tőzsdei bevezetése. 1997-ben a Soproni Sörgyár Rt. fúzióra lép az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Részvénytársasággal, és nevét megtartva folytatja működését.

1998. január 1-én a Soproni Sörgyár Rt. a konszernhez tartozás jegyében nevét Brau Union Hungária Sörgyárak Részvénytársaságra változtatja.

2007.-ben a Soproni Sörgyár a Heineken tulajdonába kerül

A Soproni Sörgyár nemzetközi elismerései, Monde Selection Aranyérmek:

• 1983. Róma
• 1984. Madrid
• 1985. Lisszabon
• 1987. Brüsszel
• 1988. Athén
• 1989. London
• 1990. Luxemburg
• 1996. Lisszabon

A geológiai és kultúrtörténeti értékekben egyaránt gazdag Fertőrákos területén található kőfejtő a Fertő parti látványosságok egyik legismertebbike.

A FERTŐRÁKOSI KŐFEJTŐ

A Világörökség egyik kiemelkedő része a fertőrákosi Kőfejtő, egyedülálló geológiai, őslénytani, botanikai és kultúrtörténeti értékeket jelenít meg, amelyet a rómaiaktól 1948-ig műveltek.

Eredete 12 millió évre nyúlik vissza, amikor még a Pannon-beltenger volt az úr. Ebből ülepedett le és alakult ki a jó minőségű építőanyagot szolgáltató lajtamészkő, melyet rengeteg ma is álló soproni és bécsi épületbe használtak fel egykor.

A kőfejtő falaiban és törmelékes oldalaiban ma is megtalálhatók az egykori tengeri állatok maradványai. A bányászat során kialakult barlangban és résekben denevérek tanyáznak és nyaranta sarlósfecskék fészkelnek, melyeket mit sem zavar az itt kialakított barlangszínház.

Fertőrákos a Fertő tó nyugati partján, a magyar-osztrák határ közvetlen közelében található. Neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a község északi területén emelkedő domb kőbányájával.

A fehér, nagy szilárdságú, jól faragható lajtamészkövet a római uralom idején kezdték el bányászni. (Maga a “lajta” megjelölés a Fertő-parti Lajta-hegység nevéből ered.)

A környező településeken – elsősorban Sopronban és Bécsben – védőfalak, templomok, középületek és lakóházak épültek a Fertőrákosról és a szomszédos, burgenlandi Szentmargitbányáról (St. Margarethen) származó mészkőből.

A kőbányászat Fertőrákoson 1948-ban megszűnt. A különleges bányaműveléssel létrejött oszlopcsarnokos barlangrendszert ettől kezdve idegenforgalmi célokra alakították át és használták fel. Kezdetben a szabadtéri színpad, 1970-től pedig a kiépített Barlangszínház kínált a nyári hónapokra kulturális, főként zenei programokat.

Turisztikai értékét az is fokozza, hogy a dombtetőről kitűnő a rálátás a Fertő tóra, és hogy Ausztria is közel van. Az emlékezetes 1991. évi “nagy NDK-s áttörés” óta Fertőrákosnál gyalogosan és kerékpárral, valamint hajón is át lehet jutni Ausztriába.

A kőfejtő anyagát adó lajtamészkő keletkezése mintegy 10-12 millió évre vezethető vissza, amikor is a környéket a Pannon-beltenger borította. Ennek sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok (Lithothamnium nemzetség), amelyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre.

Ebbe a mésziszapba rakódott bele sokféle állat teteme és növény maradványa. Ezek együttese alkotja az ősi kristályos rétegekre rakódó lajtamészkövet.

A leggyakoribb, vezérkövület-alkotók a mohaállatok, a vastag héjú osztrigák, a fésűkagylók, a tüskésbőrűek, a csigák és a halak körébe tartoznak. Különlegességként említhetjük a lajtamészkőben előforduló cápafogakat.

A bánya hatalmas termeinek falán és a 15-25 méteres oszlopain, azaz a hajdanvolt tenger lerakódásaiban jól megfigyelhetők a megkövesült állat- és növénymaradványok. Bizonyos helyeken a mészkő magába zárta a környéken az idő tájt működő vulkánok hamuját is.

Erről tanúskodnak a világosabb mészkőtől elütő, sötét színű, néhány centiméter vastagságú tufarétegek.

A kőfejtőnek mintegy 5 hektáros felszínén kevés a fa és a cserje. A sziklafüves és száraz kaszálórét számos védett és ritka virágos növényfajt őriz. Hazánkban csak ott fordul elő például a sziklai benge nevű cserje.

A kopár, sziklás oldalak nyári különlegessége a naprózsa. A kőfejtő tetején, a dolomitszerűen aprózódott lajtamészkő a pannon lejtősztyepp maradványfoltjainak ad helyet, mely sok érdekes és védett növénynek ad otthont.

Tavasszal mindent sárga virágszőnyegbe von a tavaszi pimpó (Potentilla areanaria), melyek közt előbújnak a védett tavaszi hérics (Adonis vernalis) és a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) sárga, ill. lila virágai.

A nagy látogatottság ellenére találhatunk orchideaféléket és ezüstösen “hullámzó” árvalányhajakat (Stipa capillata, S. joannis), melyeket sajnos igencsak megritkítanak a turisták. Meg kell említeni, hogy az országban csak egyedül itt és a Szárhalmi erdőben él a sziklai benge (Rhamnus saxatilis).

A fertőrákosi kőfejtő szép számú állatfajnak is otthont ad. A réten gyakori a sakktáblalepke, az imádkozó sáska, a fürge és a zöld gyík. A dróthálóval védett barlangfelszín oltalmában négy denevérfaj él együtt a nappal oly hangos sarlósfecskecsapattal, éjszakai ragadozója a macskabagoly.

A tengeri eredetű lajtamészkövet a Fertő-parti dombvonulaton többnyire lazább szerkezetű, durva kavicsréteg fedi. Ezt csaknem teljes egészében agyagbemosódásos barna erdőtalaj borítja, s rajta igen változatos növénytársulások alakultak ki.

A közeli Szárhalmi-erdő, a maga tölgyeseivel és sztyeprétjeivel, kiemelkedő fajgazdagságú védett területe; azt egy kiépített tanösvény kapcsolja össze – ez év májusától – a fertőrákosi kőfejtővel.

A mészkő őslényeinek, valamint a felszín sajátos növény- és állatvilágának tudományos feltárása és védelmének igénye a századforduló óta együtt jelenik meg. Varga Lajos soproni honvéd-főreáliskolai tanár 1931-ben “…a védelem szükségességét és megkésettségét” fejtette ki a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában.

Húsz évvel később a Műemlékek Országos Központja nyilvánította védetté a fertőrákosi kőfejtőt. A védelem, sajnos, nem említette a növény- és állatritkaságokat, pedig akkor még előfordult ott néhány molyhos tölgy árnyékában papucskosbor, a száraz kaszálóréten pedig rákosréti vipera is.

A BARLANGSZÍNHÁZ

A Soproni Ünnepi Hetek gerincét az Európa-hírű fertőrákosi kőfejtőben 1970-től rendszeressé váló előadások jelentik.

A kezdet kezdetén a soproni fúvósok úgynevezett sétahangversenyeket rendeztek. Az első előadást 1970. nyarán tartották. Egy 1982-ben készült építészeit szakvélemény szerint: “a kőfejtő külső és belső tereinek egybeolvadása, a fény és árnyék irracionális játéka olyan élményt nyújt, amihez hasonlót csak az ókori építészet tudott nyújtani.”

A hagyományokhoz híven elsősorban operaelőadásokat mutatnak be a számos operett, táncprodukció és zenekari hangverseny mellett.
A színház befogadóképessége: 743 fő

Az Esterházy család kriptája (Eisenstadt)
1682. március 31-én halt meg Esterházy Orsolya, I. Pál herceg felesége. Az akkori divatnak megfelelően állva temették el. A titokzatos és a máig megmagyarázhatatlan a dologban az, hogy a holtteste mumifikálódott és nem porladt el. Miután emiatt az elmúlt évszázadokban a kripta többé-kevésbé zarándokhely lett, ezért a 20. század elején a holttestet koprsóba helyezték és a kriptát bezárták.

„Élesztőputtony” fa (Kleinhöflein)
A kleinhöfleini erdőben (a Pröstlweg felé), az erdei utat követve kb. 20 percnyi gyaloglás után érjük el a fát. A legenda szerint egy csempész fagyott meg itt a fánál álmában. A férfi élesztőt csempészett egy nagy puttonyban Alsó-Ausztriából az akkori Nyugat-Magyarországra. Ez a történet annyira elijesztette a csempészeket, hogy soha többé nem használták ezt az ösvényt.

Szűcs bánya (Kürschnergrube)(Eisenstadt)
Az Esterházy-kastélytól indulva a kastély parkján át északra, a János barlang mellett, mindig a kijelölt túristaúton kb 1,5 órás gyaloglás után érjük el a Szűcs bányát, amely egy régi kőbánya
mély barlanggal. A barlang szükség idején az eisenstadti lakosokat szolgálta. A bánya a nevét finom homokjáról kapta, amit a szűcsök szívesen használtak fel munkájuk során.

Antal kápolna (Eisenstadt)
Az Antal szurdok a Lajta hegység egy szűk völgye, a Gloriett-től nyugatra. Itt imádkoztak a lányok Szent Antalhoz, hogy jó férjük legyen. A kápolnát 1700 körül emelték, 1900-ban újgótikus fülkét építettek a tetejére.

Az elásott kincs (Eisenstadt)
A Fő után vagy a Pfarrgassén (ebben nem egyeznek meg teljesen az elbeszélők) a törökkorban elrejtett kincs található. Évente egyszer a telihold bizonyos éjszakáján a templomtorony árnyéka mutatja az elásott kincs helyét.

Ördög szikla (Teufelskirnstein) (St. Georgen)
A régi időkben élt egyszer egy ördög a tölgyerdőben. Az ördög összeveszett a pokolban a főördöggel, aki elkergette onnan. Így került az ördög ide.

Nappal kihajtotta az állatait a legelőre, az éjszakát pedig egy nagy szikla alatt töltötte, amelyet ma is ördög sziklának hívnak. Este felmászott a szikla tetejére, ahonnan hangos kiáltozással és ostorcsapkodással hívta vissza legelésző állatait. Minden este nagy lármát csapott, ami nagy örömmel töltötte el.

A környék lakói kevésbé örültek a lármának, felállt a hátukon a szőr, ha hallották.
Az állatok rémülten rohangáltak össze-vissza, a tehenek pedig nem akartak tejet adni. A gazdák a pokolba kívánták az ördögöt. Egy szép napon idegen öreg ember érkezett fogságból. Egy csendes helyet keresett magának, ahol remeteként letelepedhetett. A polgármester felajánlotta neki, hogy maradjon a faluban, de volt egy kívánsága, segítsen elűzni az ördögöt, ezt állítólag csak egy jámbor idegen tudja megtenni.

Az öreg megígérte, hogy segít. Másnap ki ment a sziklához és elkezdett szállást építeni magának. Nem tartott sokáig, míg az ördög odament hozzá és megkérdezte, hogy mit épít. Az öreg azt felelte neki, hogy a falu építtet házat az ördögnek. Az ördög örömében átugrotta az erdőt és megint olyan hatalmas zajt csapott, hogy a falusiak egész éjjel nem tudtak aludni.

A rákövetkező napokban segített az öregnek a házépítésben. Közben a faluban nagy titokban felszentelték a harangot és az épülő házhoz vitték. Este először kongatták meg a harangot a háznál, az ördög úgy megijedt a harangzúgástól, hogy elszaladt és azóta sem látták többet. Ettől kezdve megvolt a nyugodalma a falu lakóinak. Ma a sziklán kívül semmi sem emlékeztet arra, hogy itt járt.