Sopron Hotels

Lócs település a Pós- patak mellett fekszik, Büktől 6 km.-re. Ezen a területen az ősidők óta élnek emberek. A Nagyhatalom nevű magaslaton kerültek elő késő bronzkori sír és cseréptöredékek, ez a lelőhely egy vezető ember temetkezési helyét sejti.

A Lócs név vadászattal kapcsolatos Szláv eredetű (lovci) jelentése fogók, vadászok. A honfoglalás előtti időkben valószínű, hogy itt szláv település állt, lakói vadászó, halászó szolganépek voltak.

A honfoglalás után, pedig török nyelvű segédnépek csatlakoztak a magyarokhoz és szállták meg a vidéket. Első írásos említése 1239.-ből származik ekkor Louch alakban, említik a települést. A 15. században a falu Alsó- és Felsőlócsból állt, ez a két falurész a 18. századig létezett.

Az evangélikus hitet a 16. században vette fel a lakosság. 1605.-ben a Bocskai- felkelés során feldúlták a császári zsoldosok a települést. 1910.-ben a Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott 508 lakossal, 40 évvel később csatolták Vas megyéhez.

Nevezetesség

• Római katolikus templom.

Népszerűség: 5% [?]

A község Soprontól 4 km.-re közvetlenül a határ mellett helyezkedik el. A falu zsáktelepülés, egyetlen közúti kapcsolata a Sopronba vezető út. A települést igencsak harmonikus táj erdők, patak, tiszta levegő jellemzi.

Első írásos említése Dag néven 1194-ből származik. Az árpád korban már a falu lakosságának többsége Németszármazású volt. A falu neve 1207-ben Dagendorf, 1278-ban, pedig Agendorf volt. A későbbiek folyamán Sopron város kezébe került, ezért 1848.-ig Sopron jobbágyfalva volt. A faluban 1832.-ben kolera járvány tőrt ki ekkor 92 halálos áldozata lett a járványnak, majd 40 évvel később ismét kitört a járvány ekkor 83-an haltak meg.

1890-es években a lakosok közül sokan hagyták el a települést, Ausztriába és Amerikába vándoroltak. Az első világháborúban a faluból 51-en haltak hősi halált, a második világháborúban, pedig a települést bombatámadás érte, ami 23 áldozatot követelt, mindezek mellett 116 katona nem tért vissza a községbe.
A századfordulón a faluban 1816 főt számoltak, ebből 1760 fő német anyanyelvű. A második világháború után megkezdték a német anyanyelvűek kitelepítését, a lakosság többségének 1537 főnek kellett elhagynia otthonát.

Nevezetességei

• Romai katolikus templom, késő barokk stílusú

• Evangélikus templom, amely ugyancsak késő barokk stílusban épült.

Népszerűség: 5% [?]

Fekvése
Soprontól 10km.-re a Fertő-tó partján fekszik, Ausztriai Fertőmeggyes közvetlen szomszédságában.

Történelme
A település már a rómaiak előtt is lakott hely volt, a rómaiak idejéből a 3. századból való a hajdani borostyánút mellett található Mithrász- szentély. 1199.-ből származik első írásos említése Racus formában. Fertőrákos volt az egyetlen olyan település Sopron környékén, amely a győri püspökséghez tartozott.

A soproniak 1311.-ben lerombolták a püspöki kastélyt. 1542.-ben mezővárosi címet és vásártartó jogot kapott a község, ekkor vették körbe fallal ezek maradványai még ma is láthatóak. 1683.-ban a törökök kirabolták a települést, felgyújtották, a lakókat lemészárolták. Majd később a 18. század elején németek települtek a községbe, a Rákóczi- szabadságharc után a település fejlődésnek indult. 1712.-ben pestis majd 1832.-ben kolera járvány tört ki a faluban. A kőbányában 1860-tól az első világháborúig 60-100 ember dolgozott, ekkor az osztrák Baugesellschaft bérelte a falutól. A Fertő nevet 1906.-ban csatolták a Rákos névhez.

A népszavazás alkalmával 1921.-ben a falu lakói közül a többség Ausztria mellett szavazott, de a soproni szavazatok döntötték el a szavazást így maradhatott a falu Magyarország része.

A II. világháború után a német kitelepítések idején, Fertőrákosról is elvitték a német ajkú lakosságot, helyükre felvidéki magyar családok települtek. A falu életében az idegenforgalom meghatározó szerepet játszik, a turisták részére megnyitották az új határátkelőhelyet, így lehetőség nyílt a Fertő-tó körbejárására.

A hajóforgalom is megindult a településen. A kőfejtőben, a barlangszínházban nyaranta operaelőadásokat és komolyzenei koncerteket tartanak. A településen lehetőség van lovaglásra és horgászásra is.

A kőfejtőben régészek szerint 12 millió éve ülepedett lajtamészkövet már a rómaiak is bányászták. Falai megőrizték az őstenger állatainak és növényeinek mészvázát. A barlangszínház 1970.-óta üzemel, 15 évvel később korszerűsítették.

A településen található püspöki kastély a 18. században nyerte el mai formáját, termeiben, freskók és stukkók láthatóak.

A Mithrász –szentély a Fertőmeggyesre vezető úton található, Római kori emlék,
A településen négy szobor is a látnivalókat színesíti Szent Oszvald szobra, Nepomuki Szent János szobra, Szentháromság szobor, Szent Sebestyén szobra, Pellengér a 17. századból

Látnivaló közé tartozik még a Vízimalom, a Virágos majori kápolna, Helytörténeti kiállítás és a Páneurópai Piknik emlékhely is.

Népszerűség: 7% [?]

Szombathelytől 30km.-re, Kőszegtől 7 km.-re az osztrák határ mellett fekvő község. Horvátzsidány túlnyomórészt horvátok lakta község, horvát neve: Hrvatski Zidan.

1225.-ben a települést Terra Sydan alakban említették először oklevélben. A tatárjárás idején a falu áldozatul esett a pusztításnak és 1243.-ban telepedett be újra a település.

A magyar lakosságot a 15. században pestis járvány majd 1532.-ben a török hadjárat teljesen kipusztította. A 14. században Jurisich Miklós kapta meg a községet, aki 1533. és 1544 között horvátokat telepített ide.

1711.-ben újabb pestis járvány tőrt ki, ekkor ismét sokan meghaltak. A faluban a horvát nyelvű iskola már a 17. században működött. 1910.-ben a településnek 1051 lakosa volt, többsége horvát anyanyelvű.

A település ekkor Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott.

Nevezetességek

• 1836.-ban építették a Keresztelő Szent János titulusú templomot.

Népszerűség: 3% [?]

Sopron   gazdasági   szövetében  megkülönböztetett   figyelmet   érdemlő   ágazat   a   turizmus:   a  sokrétű,   sokféle   vonzerőre   épülő,   a  jelentős   szerepet   játszó   egészségturizmust   is  magában  foglaló szektor foglalkoztatja a lakosság meghatározó részét, biztosítja  a megélhetést.

E fontos gazdasági szerepnek megfelelően a város – szándékai szerint – hosszú ideje stratégiai  ágazatként   kezeli   a   turizmust:   a   rendszerváltozást   követően   számos   turizmusfejlesztési  stratégia készült (a 2003-ban a GKI Gazdaságkutató Rt által készített komplex tanulmány magát  az X. anyagnak tekinti). A legutóbbi átfogó tanulmány 2007-ben készült, a város 2006 – 2010-es  turizmus  politikájának meghatározására  (Sopron  turizmus  politikájának  meghatározása 2006-  2010.) Az átfogó anyagok mellett számos rész-stratégia is készült.

A stratégiák szintjén meglévő  fejlesztési  szándék mellett   /  ellenére a  turizmusipar  gyakorlati  működése nem tükrözi ezt a tudatosságot. Bár a statisztikák a 2001-2002-ben tapasztalt  mélyponthoz  képest   folyamatos   javulást   tükröző adatokat   regisztrálnak,  a  jelen vizsgálathoz  kapcsolódó elemzések,  interjúk is az eddig készült anyagokban összegzett általános képet – a  lehetőségek alatt teljesítő szektor képét adják. A problémákra koncentrálva a következőket
lehet általános jellemzőkként kiemelni:

a kínálat tekintetében:

• a   lehetőségekhez   /adottságokhoz   képes   nem   megfelelő   termékfejlesztés:
• hiányzanak a húzó termékek, elmaradnak az évek óta tervezett fejlesztések
• nem szervezett kínálat: hiányzik a desztináció menedzsment, a hálózatok
• gyenge marketing, arculati, imázs problémák, hiányoznak a beutaztatók
• nem  befogadó   attitűdű   lakosság:   hiányzik   a   turizmus   belső  marketingje,   a  lakosság  felkészítése,  általános pozitív  szerepvállalás a  turizmus  –   „városom gazdagságának forrása” – érdekében;

a kereslet tekintetében:

• stabilizálódó, de stagnáló mennyiségű vendég és vendégéjszaka
• viszonylag rövid átlagos időtöltés
• szezonalitás

Népszerűség: 3% [?]