A SOPRONI BORVIDÉK TÖRTÉNETE

A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégebbi történelmi hagyományokkal rendelkező szőlőtermő vidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon és lankákon 1400 hektáron terül el.

A Fertő tó partját övező termőterületek különleges sajátossága, hogy a vízfelület tükörfelületként felerősíti a napfény melegítő, érlelő hatását és a tó párolgásával együtt kedvező klímát biztosít. A talaj szerkezete, a löszben-csillámpalában, illetve agyagban való gazdagsága – megfelelő alapot teremt egy kiváló szőlőkultúra megteremtéséhez.

A borvidék eredete a keltákig (i.e. 300 évvel) vezethető vissza, a kedvező éghajlati és természeti adottságokat már ekkor felismerték. A szőlőművelés meghonosítását azok a szőlő magvak igazolják, melyekre a sírok régészeti feltárása során bukkantak.

A Római Birodalom idején Própus császár ültetett katonáival szőlőt az egykori Scarbantia köré. Később a Frank Birodalom védelme alatt, bajor telepesek teremtették meg a máig folyamatos szőlőtermesztés és borkészítés alapjait.

A XIV. sz elején Sopron már Magyarország legjelentősebb bortermelő vidéke és kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország akkori határain. A soproni bort kitűnő volta miatt királyok és főhercegek asztalára is rendelték és olykor az európai béke megteremtésénél, civakodó fejedelmek kibékítésében is szerepet játszott. A városi levéltár több hasonló tartalmú levelet őriz, így a feljegyzések hol királynék gyomorbaj elleni gyógyszer borkénti alkalmazásáról, hol a királyi udvartartás és birodalmi gyűlések rendeléseiről tesznek említést.

Sopron a sz. kir. város kiváltságai révén számos borral kapcsolatos privilégiummal rendelkezett. Igazi fénykorát az jelentette, amikor fokozatosan a magyar, sőt az európai borkereskedelem központjává, a Kárpát-medence nyugati kereskedelmi kapujává vált. A soproni polgár a hozzáértő szőlőművelés és gondos pincekezelés mellett féltékenyen védte borainak jó hírét.

Nem csoda, hogy oly drasztikus rendszabályokat alkotott saját boraik védelmére mint a bordézsma, a bormérési jog, vagy éppen az idegen borok városba szállítására ill. a borkereskedés szabályozására vonatkozóan. A XIX. sz.-tól a szorgalmukról híres gazdapolgárok, más néven poncichterek munkája nyomán a város szőlő- és borkultúrája messze földön híressé vált. Sopronban az ország más vidékeitől eltérően a pincéket nem a szőlőterületeken, hanem a városon belül, a kőházak alá építtették.

A saját ház alatti pince így biztonságot nyújtott, és a várostól átengedett jog alapján ki-ki helyben, a saját Buschenschank-ban mérhette ki borát. A Filoxéra pusztítása azonban megtorpantotta a borvidék fejlődését, melyben sokáig az ültetvények újratelepítése sem hozott kedvező fordulatot.

Az addig fehér borairól híres Soproni borvidék területeinek háromnegyed részét a vörösborszőlő telepítések miatt ma már ezen borfajták uralják, de a fehérborszőlők továbbra is megbecsültek.

Az itt termett borok savhangsúlyosak, tanninban igen gazdagok, melyek elsősorban az igényes fogyasztók körében kedveltek. Más borvidékek bortermelői is előszeretettel vásárolják a soproni bort, hogy a sajátjaikkal házasítsák.

A borvidék uralkodó fajtája a Kékfrankos, barrique-olt változata pedig egyes termelők kezében a nemzetközi mércével is rangos elismeréseket arat. Jelentősek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot és a Pinot noir ültetvények.

A fehérborfajták közül a Zöld veltetlini, Chardonnay, Sauvignon blanc, Tramini, Irsai Olivér Zenit, Korai piros veltelini, Királyleányka emelhető ki.

SZŐLŐFAJTÁK

Vörösborszőlő-fajták:

• Kékfrankos

A kutatások szerint a Kaszpi-tenger partvidékéről származik. Jó termőképességű, és mivel fagytűrése megfelelő, termése hosszú időn keresztül a tőkén tartható. Október elején, közepén szüretelhető. Borát dús csersavtartalom, jellegzetes rubin vörös szín, kellemes, fajtajelleges zamat jellemzi.

Ajánlás: Vadszárnyasokból és vaddisznóból készült ételekhez, de jó kísérője a sertés és marhahúsból készült ételeknek is.

Szervírozási hőmérséklet 16-18°C.

• Cabernet sauvignon

A kékszőlők között a világfajták legismertebbje, a vörösborok királyának tartják. Későn érő és közepesen termő fajta. Bora könnyen felismerhető, kifejezetten fajtajelleges. Szín- és cserzőanyagokban gazdag, kellemes. A mély gránátvörösbe hajló színű száraz vörösbor zamata intenzív, hosszú. Bora érlelést igényel, hosszú ideig eltartható.

Ajánlás: Nagyvadak és egészben sült marhahúsok ideális kísérője.

Szervírozási hőmérséklet: 18°C.

• Merlot

A világfajták egyike, Franciaországból származik. Termőképessége közepes. Kései érésű, cukortartalma magas. Önálló borként is megállja a helyét, de inkább a Cabernet fajták lekerekítésére alkalmazzák. Bora kiváló minőségű, mélyvörös színű, illat- és zamatanyagokban gazdag. Megfelelő cserzőanyaggal bíró, mégis bársonyos bor.

Ajánlás: Vadételekhez, marhahúsokhoz illik.

Szervírozási hőmérséklet: 18°C.

• Zweigelt

Osztrák szőlőfajta, melyet Fritz Zweigelt állított elő 1920-ban, a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésével. Megfelelő tőketerhelés mellett igazán szép bort ad, és házasításhoz is kitűnő. Jellegzetesen csersavdús, színanyagban gazdag, harmonikus bor.

Ajánlás: Barna húsú szárnyasokhoz, libához, kacsához, galambhoz kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 16-18°C.

• Pinot noir

Franciaországból származik, Burgundia és Champagne egyik fő fajtája, a híres Champagne-i pezsgő egyik alapanyaga.

Termése közepes mennyiségű cukrot és színanyagot, sok savat tartalmaz. Két-három éves érlelés után, kedvező esetben meggyre emlékeztető illat- és zamatanyagok alakulnak ki benne. Csersavban nem túl gazdag, rubinvörös bor.

Ajánlás: Az igazán jó minőségűt önállóan, esetleg erdei gyümölcsökkel készített nagyvadakhoz, egyébként inkább barna húsú szárnyasokhoz kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 16-18°C

Fehérborszőlő-fajták:

• Zöld veltelini

Ausztria fő fehérszőlő fajtája. Jó termőképességű, kiegyenlített, minden évben megfelelő minőségű és mennyiségű bort ad. Fagyérzékeny. Bora kellemes illatú és zamatú, élénk-elegáns savtartalmának köszönhetően üde.

Ajánlás: Ha száraz, a legjobb halbor, de zöldséges ételeknek is kiváló kísérője lehet.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Királyleányka

Erdélyi eredetű, bőtermő fajta. Közeli rokonánál, a Leánykánál illatgazdagabb bort ad. Élénk savtartalmú, zamatgazdag. Mint magyar fajta, több figyelmet érdemelne.

Ajánlás: Mandulás pisztránghoz, roston sütött fogashoz.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Sauvignon blanc

Franciaországból származik, a világ egyik legismertebb fajtája. Divatos bor. Illatos, bodzára, egresre, csalánra, vágott fűre emlékeztető, jellegzetesen zöld jegyekkel.

Ajánlás: Zöldséges ételek, elsősorban kelvirág, brokkoli kiváló kísérője, de jól illik a kaporral elkészített fehér húsú halakhoz is.

Szervírozási hőmérséklet: 10°C.

• Tramini

Nevét a dél-tiroli Tramin községről kapta. Nagyon sok zöldmunkát igénylő, jó cukortermelő fajta. Bora intenzíven illatos, gyümölcsös ízű, magas savtartalmú. Ha túlérésben szüretelik, szép desszertbor készíthető belőle.

Ajánlás: Száraz borként fehér húsú szárnyasokhoz, az édes változatot gyümölcsös édességekhez kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Chardonnay

A legismertebb világfajta. Burgundia fehérborai szinte kizárólag Chardonnayból készülnek. Bora mindig nagy kihívást jelent a borászok számára, hiszen semleges íze engedi, hogy a termőhely jellege és borászati stílusa érvényesüljön. Alkoholban gazdag, magas savtartalmú bor.

Ajánlás: Halak és fehér húsú szárnyasok kísérője lehet, de karakteresebb, nehezebb változatai a borjúhúsból készült ételekhez ajánlhatók.

Szervírozási hőmérséklet: 10-14°C.

A kezdetekben az Ágfalvi úti sportpályán (elég mostoha körülmények között) egy csapatnyi fiatal lelkesedett a sportágért. A házi készítésű felszereléseket lassacskán sikerült (saját zsebből) lecserélni olcsó, de már igazi baseball labdára, ütőre, kesztyűre.
Ekkor gondolták azt, hogy hivatalos gyökereket eresztve, megalakítják Sopronban is a baseball klubot. Az egyesület megalakításának pontos dátuma 1992. július 1. A működéshez szükséges pénzügyi hátteret együttes munkával(!) próbálták megoldani. A közösen végzett munka hatására – amit a soproni erdőkben végeztek – vették fel a Woodmen nevet. Még ez év decemberében felvételt nyertek a Magyar Országos Baseball Szövetség tagjai sorába. Közben a csapatlétszám nőtt, s mivel egyre több fiatal jelentkezett sikerült, serdülő csapatot is alakítani.

A következő évi bajnokságban – ahol még csak egy osztály volt – a 13 induló csapat közül a Sopron Woodmen a IX. helyet szerezte meg. Az 1993-as évi válogatott keretbe két játékosuk is meghívást kapott (Balogh Gábor, Takács Attila). Az 1994. május első hetében rendezett serdülő tornán a soproni csapat négy hasonló korú együttes közül az első helyet szerezte meg. A Magyar serdülő válogatottal két játékos (Nagy Gábor, Erőss Tamás) és egy edző (Takács Attila) kapott meghívást a Firenzei Serdülő Európa Bajnokságra. Ebben az évben a Nemzeti Bajnokságban már 16 csapat küzdött, felső- közép- és alsóágban. A Woodmen a középágban indult, ahol negyedikek lettek.

Az összesített Nemzeti Bajnokság végeredményénél ismét a IX. helyet csípték el. A csapat létszáma ekkor azonban már olyan nagy (32 fő) volt, hogy egy második csapat létrehozása is szükségessé vált. 1994. augusztus 28-án a Soproni Baseball Sportegyesület keretében 14 fővel alakult meg az Indians. Szeptembertől külön edzéseket folytatva technikai és erőnléti edzések mellett elméleti foglalkozásokkal is készültek az indiánok” első bajnoki idényükre.

1995-ben így már két soproni csapat indult a bajnokságban. Az új kiírás szerint a Woodmen a II. ligában, az Indians a III. liga nyugati csoportjában. Ezekre a liga elosztásokra, az országban egyre-másra rohamosan alakuló csapatok miatt volt szükség. Az ekkor már kiforrott játékosokat foglalkoztató Woodmen ligájában a II. lett, míg az Indians a II. ligába való kerülésért osztályozót játszott.

Sajnos a feljutás még nem sikerült, de az ifjúsági válogatottal ismét képviselhette városunkat egy játékos (Nagy Gábor). Az 1996-os esztendőnek újra teli önbizalommal és lelkesedéssel vágott neki mindkét csapat. Ez a bajnoki szezon az “indiánoknak” sikerült jobban: megnyerték a III. liga nyugati csoport bajnoki címét. Így ők is indulhattak volna a II. ligában, ahol találkozott volna a másik soproni csapattal (Woodmen), akik ekkor negyedikek lettek.

A csapatvezetők másként döntöttek. A két csapatot újra összevonták, s így egy jobb, ütőképesebb csapattal vágtak neki a 1997. évi bajnokságnak. Az új célkitűzések mellett a csapat új nevet is kapott: Sopron Westwind.

1558 körül már majorságot alakított itt ki Nádasdy Tamás. Nádasdy Ferenc lefejezése után a Draskovics-család vette meg. 1731-ben osztozkodás után gr. Zinzendorf Joachimné kapta, akinek lánya 1775-ben adta el Jankovich Antal grófnak.

Egy 1784-es összeírás már említette. 1813-ban csak a majorsági juhász és az erdőőr családja lakott itt. Egy későbbi jelentés a veszélyes majorok között regisztrálja, mert a közelében gyilkoltak az útonállók. Ennek ellenére nem javasolták lebontását. 1850-ben két épületben 31-en éltek.

A 18. század második felében a Markovich-család birtoka volt, tőlük vette meg a Bauer-család, akik mintagazdaságot hoztak létre az 1860-as évektől. A major a gazdaság központja volt, így kapott önálló vasúti megállóhelyet. Bauer Ottó a mintagazdaság mellett a cselédek gyermekeinek iskolát is nyitott.

A község főútja mellett álló kétszintes Bauer-kastély, amelyet Bauer Ferenc építtetett 1883-ban, a sok átalakítás miatt mára teljesen jellegtelen épületté lett. Egyedül az egyszerű bejárat feletti ívelt díszítés és kis korlát a homlokzaton mutatja régi funkcióját.

A vele szemben álló kis parkban 1868-ban Bauer Ferenc által építtetett, egykori kas-télykápolna átalakításával nyert, 1996-ban bővített Szűz Mária titulusú római katolikus templom áll.

A kis méretű épület historizáló stílusú tornya a homlokzat felett áll. A hajónál kisebb szentélye a sokszög oldalaival záródik. Neogót faoltára felett Szűz Mária képe látható.

Fekvése
Soprontól délkeletre, 7 km távolságra fekvő település . Közel található a Fertő-tóhoz.

Nevének eredete
Egy 1199-ben írt oklevél Farkasd néven említi , 1278-ban azonban már Wolf néven szerepel az írásokban. A német névből keletkezett torzítással a ma is használatos elnevezés.

Középkori templomának védőszentje, amint például Mozart és Goethe oltalmazó keresztneve is: Szent Wolfgang. Regensburg bencés püspöke, Szent István hitvesének, Gizella királynénak a nevelője 971 táján megfordult Magyarországon is, ám a szent szerzetes kultusza csak később, az 1400-as években terjedt el – Felső-Ausztriából, a Wolfgangsee környékéről – Sopron és vidéke német ajkú lakóinak körében is.

Balf, különös módon, már 1199-ben Farkasdként, 1278-ban Wolff alakban jelentkezik írásban. A falu egy részét 1325-től Sopron birtokolja, 1342 után az egész települést bekebelezi a királyi város.

A dombtetőn álló, fallal kerített templomot 1336-ban említi először okirat, akkor még Miasszonyunk titulussal, Szent Farkast eszerint csak később választották a jobbágyközség plébániájának patrónusául.

A templom legfeltűnőbb, messziről látható része a nyugati oldalához épült tornya. Alul négyszögletes, csaknem az egész homlokzattal egyenlő szélességű, a magas toronyalja dongaboltozatú. A négyzetes keresztmetszet az első párkányszint fölött szabályos nyolcszögűvé változik.

Az emeleten tágas gótikus ablakok nyílnak, s kő gúlasisak koronázza meg e hazánkban nagyon ritka konstrukciót. A XV. században épült templom másik különlegessége, hogy a hajójához csatlakozó szentély a nyolcszög két oldalával zárul, mégpedig sarokkal kelet felé.

A hossztengelybe illesztett külső támpillér még külön ki is hangsúlyozza ezt a Magyarországon csak pár helyen előforduló alaprajzi megoldást. A gótikus szentélyt egyszerű keresztboltozat fedi, amelynek bordái kerek zárókőben találkoznak, a hajót már a XVII–XVIII. századi átépítés stílusjegyei jellemzik.

Berendezése és kegytárgyai a XIX. századból valók, kivéve egy 1692-ben Augsburgban készült kupát.

A régi, lőréses erődfal jórészt ma is áll. A kapu, félköríves szemöldökkövének bevésett évszáma szerint, 1653-ban készült, a templom ekkor az evangélikusoké volt. 1686-ban a Bécs ellen vonuló török had megrongálta az épületet, amelyet még az 1713. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv is rossz karban lévőnek ír le.

A temetőkertben szép régi kő síremlékek láthatók. A szentély déli, gótikus ablaka alatti kriptában a Wosinski família tagjai – köztük László örökös római gróf – nyugosznak.

Balf története a római korig nyúlik viszsza, a helyén álló ókori telepnek már bizonyosan virágzó bor- és fürdőkultúrája volt.

A Höller-erdő közelében fakadó gyógyvíz jótékonyan hat a mozgásszervi betegségekre, a palackozott balfi ásványvíz pedig az egyik legjobb az országban. A soproni borvidékhez tartozó szőlők – kivált az újabb telepítésűek – kiváló borokat teremnek. Szomorú nevezetessége még a községnek, hogy 1944 telén itt esett az oktalan terror áldozatául Szerb Antal, a nagyszerű író és irodalomtudós. Emlékműve a régi temető kapujának közelében található.

Kr. u. 180-ból származó emlékek bizonyítják, hogy a balfi gyógyvizet már a rómaiak is használták. Balf történelme szinte a kezdetektől összefonódik Sopron város történelmével, Sopron polgárai a középkortól használták fürdésre az itteni gyógyvizeket.
1342-ben a falut meg is vásárolta a város. 1560-tól új fürdőépületeket emeltettek és számos nemesi és főnemesi család is felkereste a fürdőt.

Egy 1631-ból származó kézirat szélesebb körben is népszerűsíti a gyógyhelyet, és mind a fürdésre, mind az ivókúrára alkalmas vizét.

A fürdőhely 1876-ban, a vasút megépülésével indult igazából fejlődésnek. A millenniumi években szálloda és gyógy pavilonok épültek, kialakult a ma is látható ‘gyógypark’. A századfordulón kezdődött a különösen a hurutos gyomorpanaszok ellen javallott gyógyvíz palackozása.

A Trianoni békeszerződést követően, más hazai üdülőhelyekhez hasonlóan a balfi is virágzásnak indult.

A II. világháborúban munkaszolgálatos tábort rendeztek be a községben, ahol mintegy 2000 ember lelte halálát, közöttük Szerb Antal író, irodalomtörténész.
A fürdő az 1960-as években kezdett újjáéledni.
A település 1985-ben került Sopronhoz, és közigazgatásilag ma is a városhoz tartozik.

Látnivalók
A hajdani nevére utaló templom a Szent Farkas templom
Neobarokk kastélyszálló és a barokk fürdőkápolna, Dorfmeister István faliképeivel.
Tánc és Muzsikaház.

Római kori kőépület kő- és téglamaradványait is fellelték a község határában. A község nevét 1291-ben írták le először egy latin nyelvű birtokeladási oklevélben, ekkor Zenk-nek hívták.

A két Cenk megkülönböztetésére időnként jelzős nevek is feltűnnek, pl. 1359-ből: Gudurzenk (Gödörcenk) A Nagy Czenk név 1544 óta ismeretes. Kiscenk első ismert neve Tótcenk volt. 1544-től már Dávid Czenknek írják.

A község első birtokosai Czenki Demeter és Lőrinc, majd Osli Gergely. Később a Kanizsay-család, a Poki-család, majd az Ember-család volt a birtokos. Ez utóbbi család kihalása után 1570-ben a Nádasdyak birtokába került a két (Kiscenk és Nagycenk) község. A török időkben, német és vallon katonaság járta és pusztította a környéket (1590). Később Bethlen Gábor hadjárata idején szenvedett a lakosság.

A Wesselényi-összeesküvésben való részvételéért Nádasdy III. Ferencet kivégezték, és a cenki birtok a királyi kincstárra szállt át, és evvel a Nádasdyak birtokossága 1671-ben megszűnt. I. Lipót, Draskovich Miklósnak adományozta az elkobzott Nádasdy birtokok közül Sárvárt, és a hozzá tartozó Alsó -és Felsővidéket, amelyhez Cenk is tartozott.

Hogy örökjogon a Draskovich-család birtokába kerülhessen a terület, egy nagyobb mennyiségű pénzre lett volna szüksége. Mivel Draskovich ezt megfizetni nem tudta, így Széchenyi György I., akkori gazdag győri püspökhöz fordult, hogy készpénzért elzálogosítaná-e neki a birtokok egy részét.

A létrejött egyezség (1678) után Széchényi György érsek, valamint testvére és gyermekei harmadíziglen birtokolhatták a javakat. A Széchényi-családra véglegesen csak utódja, Széchényi György II. révén szállt át a vagyon 1711-ben, amely lehetőséget adott arra, hogy a család a magyarországi főnemesek közé emelkedjen.

Soprontól mindössze 12 km-re fekszik a község, a 84. sz, és a 85. sz. főközlekedési utak találkozásánál. A településen 1860 fő él.

A nyugat-magyarországi peremvidék Sopron-Vasi síkságán helyezkedik el. A határ dél-nyugati rész dombos és a Soproni-hegység nyúlványihoz kapcsolódik, (legmagasabb pontja a Dombháti dűlő 234m. tszf.), a keleti része már síkság, alföldies jellegű. Legalacsonyabb része az Ikva és az Arany-patak völgye.

Ez utóbbiban helyezkedik el a község, ezért is hívták hajdan Gödörcenknek. A két főútvonalon közlekedő autóbusz -járatokon, és a most már GySEV üzemeltetésű Sopron- Szombathely vasútvonalon is megközelíthető településünk. Községünkben általános iskola, óvoda, alapfokú orvosi ellátás, gyógyszertár működik. Az elmúlt 15 évben minden közmű kiépült.

Fekvése

Történelme
A település már a rómaiak előtt is lakott hely volt, a rómaiak idejéből a 3. századból való a hajdani borostyánút mellett található Mithrász- szentély. 1199.-ből származik első írásos említése Racus formában. Fertőrákos volt az egyetlen olyan település Sopron környékén, amely a győri püspökséghez tartozott.

A soproniak 1311.-ben lerombolták a püspöki kastélyt. 1542.-ben mezővárosi címet és vásártartó jogot kapott a község, ekkor vették körbe fallal ezek maradványai még ma is láthatóak. 1683.-ban a törökök kirabolták a települést, felgyújtották, a lakókat lemészárolták. Majd később a 18. század elején németek települtek a községbe, a Rákóczi- szabadságharc után a település fejlődésnek indult. 1712.-ben pestis majd 1832.-ben kolera járvány tört ki a faluban. A kőbányában 1860-tól az első világháborúig 60-100 ember dolgozott, ekkor az osztrák Baugesellschaft bérelte a falutól. A Fertő nevet 1906.-ban csatolták a Rákos névhez.

A népszavazás alkalmával 1921.-ben a falu lakói közül a többség Ausztria mellett szavazott, de a soproni szavazatok döntötték el a szavazást így maradhatott a falu Magyarország része.

A II. világháború után a német kitelepítések idején, Fertőrákosról is elvitték a német ajkú lakosságot, helyükre felvidéki magyar családok települtek. A falu életében az idegenforgalom meghatározó szerepet játszik, a turisták részére megnyitották az új határátkelőhelyet, így lehetőség nyílt a Fertő-tó körbejárására.

A hajóforgalom is megindult a településen. A kőfejtőben, a barlangszínházban nyaranta operaelőadásokat és komolyzenei koncerteket tartanak. A településen lehetőség van lovaglásra és horgászásra is.

A kőfejtőben régészek szerint 12 millió éve ülepedett lajtamészkövet már a rómaiak is bányászták. Falai megőrizték az őstenger állatainak és növényeinek mészvázát. A barlangszínház 1970.-óta üzemel, 15 évvel később korszerűsítették.

A településen található püspöki kastély a 18. században nyerte el mai formáját, termeiben, freskók és stukkók láthatóak.

A Mithrász –szentély a Fertőmeggyesre vezető úton található, Római kori emlék,
A településen négy szobor is a látnivalókat színesíti Szent Oszvald szobra, Nepomuki Szent János szobra, Szentháromság szobor, Szent Sebestyén szobra, Pellengér a 17. századból

Látnivaló közé tartozik még a Vízimalom, a Virágos majori kápolna, Helytörténeti kiállítás és a Páneurópai Piknik emlékhely is.

Története
Az Árpád-házi királyok idejében már létezett Közép-Bük, itt épült a román kori műemléktemploma. Alsó- és Felső-Bük kisnemesi település volt. Felsőbüki Nagy Pál a híres országgyűlési szónok az itt élő Felső-büki Nagy család legismertebb tagja volt, a család építette a kastélyt és a Kúriát is.
A települést 1271.-ben Byk néven említik először, temploma már a 12. században állt. 15. században már három Bik nevű falu létezett egymás mellett, legnagyobb birtokosa a Büki család volt.

A vasútvonal az 1860-as években épült ki, 1869-ben a cukorgyár is megkezdte a termelést. 1910.-ben 2655 lakosa volt Büknek ekkor Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. A cukorgyár 1917.-ben leégett és a későbbiekben nem építették újjá, ennek volt köszönhető a tömeges elvándorlás a községből.

1950.-ben Büköt vas megyéhez csatolták. Majd 7 évvel később a település határában kőolajat kerestek, viszont olaj helyett melegvizet hoztak a felszínre. Ekkor kezdték el a fürdő építését mely 1962-re lett kész, vízét három évvel később nyilvánították hivatalosan is gyógyvízzé. 1972.-ben már egész évi gyógyüdülésre is alkalmassá vált a fedett fürdő elkészültével. 1973.-ban gyógyfürdővé, majd 1979.-ben gyógyhellyé nyilvánították.

A rekreációs park 1992.-re épült meg, ekkor már a fürdő közelében szállodák, üzletek, kempingek, vendéglők épültek fel. Jelenleg az ország második legnagyobb gyógyfürdője, a település, pedig üdülővárossá alakult. 2007. júl. 01. Bük városi címet kapott.

Története
A településen már az őskorban is éltek emberek. 1257.-ből származik első írásos említése egy oklevélben, amikor még Chapud néven szerepelt. A bírtok a Kanizsay családé volt, majd a Nádasdy családé lett.

A törökök a települést 1594.-ben elpusztították, a falu elnéptelenedett. A XVII. Században telepítettek a faluba olaszokat és horvátokat. 1681.-től az Esterházyak lettek a földesurak. 1904 és 1912 között a faluból 48-an külföldre vándoroltak.

A II. világháborúban a falu iskolája kárba veszett és a község súlyos károkat szenvedett. Az iskola 1946.-ban épült fel, majd egy évvel később megalakult a Béke tsz. a faluban. A településen jórészt növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglakoznak, viszont már az idegenforgalom is fellendült.

Csapodnak jelenleg 600 lakosa van, templomát 1794.-ben építették újjá. A községet erdők, veszi körül, a plébániai épületben tájház működik. A településen látható 4 építészeti szempontból védett ház.

Első említése 1255.-ből származik Chepereg néven. 1390.-ben lett mezőváros mikor a települést a király a Kanizsaiaknak adta. A XIV. században a város már számos megyegyűlésnek adott helyett ekkor a Répce-vidék legjelentősebb települése volt.

A lakosság többsége a XVI. Században lett protestáns vallású. 1621.-ben a császár seregei feldúlták a települést ekkor a lakosság, felét megölték 1223 lakost. A városnak ekkor már polgármestere és önálló bírósága volt. Csepregen kiemelkedően fontos szellemi és lelki tevékenység folyt, hisz a településen majdnem húsz protestáns zsinatot tartottak 1643-ig. A nyomdát mely 1621- 1643-ig működött Manlius János alapította. A város 1676-ban került császári tulajdonba. Az 1700-as években több tűzvész pusztított a városban, ezért a dohányzást szabályozták.

A csatorna 1818.-ban épült meg Csepreg határában, majd gyógyszertár, postahivatal és takarékpénztár is épült a településen. Ez az időszak fellendülést hozott a város életében, pl. 1876.-ban járási székhely lett. A Scoeller-féle cukorgyár 1867.-ben jött létre, a vasúti közlekedés is fejlődött 1913.-ban a Sárvár-Csepreg-Kőszeg vasútvonal működött. 1945.-ben a város szovjet fennhatóság alá került.

A II. világháború idején a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd innen deportálták.

Az 1950-es közigazgatási reform igencsak kedvezőtlenül hatott a településre, mivel a települést visszafokozták községgé. A Répcevis-Bük vasútvonalat 1974.-ben szüntették meg.

A városi rangot 1995.-ben kapta vissza Csepreg.

Nevezetességei

• Helytörténeti kiállítás,
• A 14. századból való Római katolikus templom,
• Rottermann kastély,
• Schöller- kastély,
• Szent Katalin templom és zárdaépület,
• Boldogasszony-kápolna
• Szentkút-kápolna.

Fekvése

Története
A terület már a neolitikum idején lakott volt, az itt folyó ásatások számos római kori és avarkori leleteket hoztak felszínre. Valószínűleg már I. István óta van temploma a településnek. 1217.-ből származik első írásos említése Bobeth néven, később a Képes Krónikában már Bobuthként említették, a 14. században, pedig az oklevelekben Baboth néven szerepelt.

A régészek a 19. században tártak fel egy Feketevár nevű erődöt, mely az Árpád-korból származik. 1387-ig volt a falu királyi várbirtok, aztán a Kanizsayaké, később Nádasdyak, majd az Eszterházyak tulajdonába került.
A törökök az 1590-es években érkeztek a faluba és pusztították el, a település a 17. század elején népesült be újból. A községnek már 1610-ben volt evangélikus papja, az új templom1667-ben épült meg. A fejlődés a 18-19. században indult meg a településen. A kolerajárványban, 1830-ban igen sokan életüket vesztették. Később 1887-ben, pedig tűz pusztította el a falut.

A baboti lakosok mezőgazdaságból, juhtenyésztésből és dohánytermesztésből tartották fenn magukat.

A településen kiépült az elmúlt évtizedekben a vezetékes ivóvíz, csatornahálózat, telefonhálózat, a lakosok közül még ma is sokan mezőgazdaságból élnek.

Nevezetességei
A Kocsányos tölgyek, királyfák, melyeket 1896-ban ültették, több mint száz évesek.
A római katolikus templom 1667.-ből származik, Barokk stílusú, 1911.-ben építették át romantikus formájúra.