Sopron Hotels

Elhelyezkedése
A Dunántúl északnyugati részén a Fertő-tó és a Soproni-hegység között Magyarország nyugati kapujában az Ikva patak partján fekszik Sopron.

Története
A város területe és vidéke már évezredekkel ezelőtt is lakott hely volt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a korai vaskor illér eredetű népessége ezen a területen földvárakat épített. A várostól 5 km.-re eső Várhely volt közülük a legjelentősebb.

Legrégebbi leleteket Ágfalva, Kópháza, Sopronkőhida határában találták. I. e. I.V. Sz. közepén kelták jöttek a környékre. Majd a Rómaiak szállták meg a környéket, akik kereskedőkből és veteránusokból álltak és várost alapítottak a Borostyánkő út mellett.

Az ő munkájuknak köszönhető, hogy Scarbantia-Sopron jelentős településsé vált. A városban Capitolium, forum, amphitheatrum volt, s nagy méretű istenszobraik Juno, Minema, Jupiter képmásai melyeket márványból formáltak, maradtak ránk.

A 374-es quad betörést követően szűnt meg a római közigazgatás, a lakosság, pedig elmenekült. Évszázadok során gótok, kunok, avarok éltek a területen.

A honfoglaló magyarok a IX. században jelentek meg a megyében.

A város I. István korában jelentős településsé vált, ebben az időben a római város helyén alakult ki a királyi vármegye első emberének, a várispánnak a székhelye, nevét minden bizonnyal első ispánjáról, Suprunról kapta.

A város német neve Ödenburg, amely arra a várra utal, amely mellett a XII. század végére mezőváros alakult ki.

IV. Béla a tatárjárást követően a városban johannitákat telepített le ők megépítették a rendházukat, a Szent János-kápolnát.

A település mely már ekkor fallal volt körülvéve 1277.-ben önállósult, ekkor kapta meg a városi rangot, ezen kívül, pedig vámmentességet, árumegállító-, vásárjogot kapott.

A város a nyugatra vezető kereskedelmi főútvonal mellett helyezkedett el, kereskedői az Adriai-tenger partjáig Zenggig közlekedhettek.

Főleg minőségi bor kiviteléből és közvetítő kereskedelemből éltek. A lakosság többségének csaknem 80%-ának volt szőlője az 1526-os évben. A város vezetése a reformáció idején a lutheránusoké lett.

A XVI-XVII. Században a lakosság megsokszorozódott ez az időszak a céhek virágkorának számított Viszont az 1600-as években, a városban pestis és tűzvész pusztított, Lackner Kristóf városbíró 1604-ben alapította meg a soproni Nemes Tudós Társaságot ez a társaság csaknem 70 évig működött. 1611.-ben itt koronázták meg II. Ferdinánd feleségét, 1681.-ben pedig I. Lipót feleségét, Eleonóra Magdaléna királynét, majd 1625.-ben III. Ferdinándot itt választották királlyá.

A gazdag város kasszáját a törökök elleni háború és a kuruc korszak apasztotta le. 1748.-tól Szilézia Poroszországhoz kerülése után a város elvesztette a legfontosabb borpiacait, ebben az időben sok szőlőt kivágtak, szántófölddé alakították. A szőlőművelés hagyományait ma is őrzik a zárt sorban épült, jobbára földszintes gazdaházak és egyre többen árulják megint a jó minőségű soproni borokat.

A borokhoz jellegzetes ponzichter ételeket ajánlanak a soproniak. A soproni szőlős gazdák (Bohnen Züchter- azaz babtermelő- nevüket az itt élő szőlősorok között termesztett babról kapták.)

A XVIII. század közepétől itt volt az országban másodikként állandó kőszínház, ahol Haydn is többször koncertezett. Az evangélikus líceum diákjaiként itt élt Batsányi János, Döbrentei Gábor, Berzsenyi Dániel, Ráth Mátyás.

Napóleon csapatai 1809.-ben érkeztek a városba és fél éven keresztül szállták meg a várost és környékét.

Majd az osztrák gazdasági elnyomás az ipari vállalkozásokat és a helyi kereskedelmet is veszélyeztette. A reformkorban Széchenyi idején a vállalkozó kedv újra fellendült ekkor épült meg a Sopron- Bécs összekötő vasút.

Az első világháború után az 1921-es népszavazás a Sopron hűségét bizonyította, a lakosság ekkor döntött arról, hogy a trianoni határok szerint is Magyarországhoz akar tartozni- ekkor kapta a város a Hűség városa nevet.

A második világháborúban igencsak sokat szenvedett a város és lakossága, súlyos légitámadások érték a települést.

1946.-ban a város és környékén élő német ajkú lakosságnak nagy részét kitelepítették.

A város fejlődését határváros lévén egy időben sokáig korlátozták, a város 1950.-ben megszűnt megyeszékhely lenni.

1975.-ben a várost Európa-díjjal tüntették ki, a régi korok emlékeinek rendbehozataláért.

A szőlőjéről és borairól híres városban és környékén már 2000 évvel ezelőtt is folyt szőlőgazdálkodás, Sopron az ország történelmi borvidékei, közé tartozik. „szőlő és bor városa” nevet viseli. A leginkább elterjedt szőlő fajtája a kékfrankos melynek sötétvörös bora savakban igen gazdag, kellemes zamatú.

Népszerűség: 23% [?]

A SOPRONI BORVIDÉK TÖRTÉNETE
A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégebbi történelmi hagyományokkal rendelkező szőlőtermő vidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon és lankákon 1400 hektáron terül el.

A Fertő tó partját övező termőterületek különleges sajátossága, hogy a vízfelület tükörfelületként felerősíti a napfény melegítő, érlelő hatását és a tó párolgásával együtt kedvező klímát biztosít. A talaj szerkezete, a löszben-csillámpalában, illetve agyagban való gazdagsága – megfelelő alapot teremt egy kiváló szőlőkultúra megteremtéséhez.

A borvidék eredete a keltákig (i.e. 300 évvel) vezethető vissza, a kedvező éghajlati és természeti adottságokat már ekkor felismerték. A szőlőművelés meghonosítását azok a szőlő magvak igazolják, melyekre a sírok régészeti feltárása során bukkantak.

A Római Birodalom idején Própus császár ültetett katonáival szőlőt az egykori Scarbantia köré. Később a Frank Birodalom védelme alatt, bajor telepesek teremtették meg a máig folyamatos szőlőtermesztés és borkészítés alapjait.

A XIV. sz elején Sopron már Magyarország legjelentősebb bortermelő vidéke és kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország akkori határain. A soproni bort kitűnő volta miatt királyok és főhercegek asztalára is rendelték és olykor az európai béke megteremtésénél, civakodó fejedelmek kibékítésében is szerepet játszott. A városi levéltár több hasonló tartalmú levelet őriz, így a feljegyzések hol királynék gyomorbaj elleni gyógyszer borkénti alkalmazásáról, hol a királyi udvartartás és birodalmi gyűlések rendeléseiről tesznek említést.

Sopron a sz. kir. város kiváltságai révén számos borral kapcsolatos privilégiummal rendelkezett. Igazi fénykorát az jelentette, amikor fokozatosan a magyar, sőt az európai borkereskedelem központjává, a Kárpát-medence nyugati kereskedelmi kapujává vált. A soproni polgár a hozzáértő szőlőművelés és gondos pincekezelés mellett féltékenyen védte borainak jó hírét.

Nem csoda, hogy oly drasztikus rendszabályokat alkotott saját boraik védelmére mint a bordézsma, a bormérési jog, vagy éppen az idegen borok városba szállítására ill. a borkereskedés szabályozására vonatkozóan. A XIX. sz.-tól a szorgalmukról híres gazdapolgárok, más néven poncichterek munkája nyomán a város szőlő- és borkultúrája messze földön híressé vált. Sopronban az ország más vidékeitől eltérően a pincéket nem a szőlőterületeken, hanem a városon belül, a kőházak alá építtették.

A saját ház alatti pince így biztonságot nyújtott, és a várostól átengedett jog alapján ki-ki helyben, a saját Buschenschank-ban mérhette ki borát. A Filoxéra pusztítása azonban megtorpantotta a borvidék fejlődését, melyben sokáig az ültetvények újratelepítése sem hozott kedvező fordulatot.

Az addig fehér borairól híres Soproni borvidék területeinek háromnegyed részét a vörösborszőlő telepítések miatt ma már ezen borfajták uralják, de a fehérborszőlők továbbra is megbecsültek.

Az itt termett borok savhangsúlyosak, tanninban igen gazdagok, melyek elsősorban az igényes fogyasztók körében kedveltek. Más borvidékek bortermelői is előszeretettel vásárolják a soproni bort, hogy a sajátjaikkal házasítsák.

A borvidék uralkodó fajtája a Kékfrankos, barrique-olt változata pedig egyes termelők kezében a nemzetközi mércével is rangos elismeréseket arat. Jelentősek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot és a Pinot noir ültetvények.

A fehérborfajták közül a Zöld veltetlini, Chardonnay, Sauvignon blanc, Tramini, Irsai Olivér Zenit, Korai piros veltelini, Királyleányka emelhető ki.

SZŐLŐFAJTÁK

Vörösborszőlő-fajták:

• Kékfrankos

A kutatások szerint a Kaszpi-tenger partvidékéről származik. Jó termőképességű, és mivel fagytűrése megfelelő, termése hosszú időn keresztül a tőkén tartható. Október elején, közepén szüretelhető. Borát dús csersavtartalom, jellegzetes rubin vörös szín, kellemes, fajtajelleges zamat jellemzi.

Ajánlás: Vadszárnyasokból és vaddisznóból készült ételekhez, de jó kísérője a sertés és marhahúsból készült ételeknek is.

Szervírozási hőmérséklet 16-18°C.

• Cabernet sauvignon

A kékszőlők között a világfajták legismertebbje, a vörösborok királyának tartják. Későn érő és közepesen termő fajta. Bora könnyen felismerhető, kifejezetten fajtajelleges. Szín- és cserzőanyagokban gazdag, kellemes. A mély gránátvörösbe hajló színű száraz vörösbor zamata intenzív, hosszú. Bora érlelést igényel, hosszú ideig eltartható.

Ajánlás: Nagyvadak és egészben sült marhahúsok ideális kísérője.

Szervírozási hőmérséklet: 18°C.

• Merlot

A világfajták egyike, Franciaországból származik. Termőképessége közepes. Kései érésű, cukortartalma magas. Önálló borként is megállja a helyét, de inkább a Cabernet fajták lekerekítésére alkalmazzák. Bora kiváló minőségű, mélyvörös színű, illat- és zamatanyagokban gazdag. Megfelelő cserzőanyaggal bíró, mégis bársonyos bor.

Ajánlás: Vadételekhez, marhahúsokhoz illik.

Szervírozási hőmérséklet: 18°C.

• Zweigelt

Osztrák szőlőfajta, melyet Fritz Zweigelt állított elő 1920-ban, a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésével. Megfelelő tőketerhelés mellett igazán szép bort ad, és házasításhoz is kitűnő. Jellegzetesen csersavdús, színanyagban gazdag, harmonikus bor.

Ajánlás: Barna húsú szárnyasokhoz, libához, kacsához, galambhoz kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 16-18°C.

• Pinot noir

Franciaországból származik, Burgundia és Champagne egyik fő fajtája, a híres Champagne-i pezsgő egyik alapanyaga.

Termése közepes mennyiségű cukrot és színanyagot, sok savat tartalmaz. Két-három éves érlelés után, kedvező esetben meggyre emlékeztető illat- és zamatanyagok alakulnak ki benne. Csersavban nem túl gazdag, rubinvörös bor.

Ajánlás: Az igazán jó minőségűt önállóan, esetleg erdei gyümölcsökkel készített nagyvadakhoz, egyébként inkább barna húsú szárnyasokhoz kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 16-18°C

Fehérborszőlő-fajták:

• Zöld veltelini

Ausztria fő fehérszőlő fajtája. Jó termőképességű, kiegyenlített, minden évben megfelelő minőségű és mennyiségű bort ad. Fagyérzékeny. Bora kellemes illatú és zamatú, élénk-elegáns savtartalmának köszönhetően üde.

Ajánlás: Ha száraz, a legjobb halbor, de zöldséges ételeknek is kiváló kísérője lehet.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Királyleányka

Erdélyi eredetű, bőtermő fajta. Közeli rokonánál, a Leánykánál illatgazdagabb bort ad. Élénk savtartalmú, zamatgazdag. Mint magyar fajta, több figyelmet érdemelne.

Ajánlás: Mandulás pisztránghoz, roston sütött fogashoz.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Sauvignon blanc

Franciaországból származik, a világ egyik legismertebb fajtája. Divatos bor. Illatos, bodzára, egresre, csalánra, vágott fűre emlékeztető, jellegzetesen zöld jegyekkel.

Ajánlás: Zöldséges ételek, elsősorban kelvirág, brokkoli kiváló kísérője, de jól illik a kaporral elkészített fehér húsú halakhoz is.

Szervírozási hőmérséklet: 10°C.

• Tramini

Nevét a dél-tiroli Tramin községről kapta. Nagyon sok zöldmunkát igénylő, jó cukortermelő fajta. Bora intenzíven illatos, gyümölcsös ízű, magas savtartalmú. Ha túlérésben szüretelik, szép desszertbor készíthető belőle.

Ajánlás: Száraz borként fehér húsú szárnyasokhoz, az édes változatot gyümölcsös édességekhez kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Chardonnay

A legismertebb világfajta. Burgundia fehérborai szinte kizárólag Chardonnayból készülnek. Bora mindig nagy kihívást jelent a borászok számára, hiszen semleges íze engedi, hogy a termőhely jellege és borászati stílusa érvényesüljön. Alkoholban gazdag, magas savtartalmú bor.

Ajánlás: Halak és fehér húsú szárnyasok kísérője lehet, de karakteresebb, nehezebb változatai a borjúhúsból készült ételekhez ajánlhatók.

Szervírozási hőmérséklet: 10-14°C.

Népszerűség: 14% [?]

Kőszeg története A kőszegiek (ezután már így nevezték magukat Henrik és utódai) folytonosan gyarapították birtokaikat. Ezért személyes ellentétbe kerültek I. Albert osztrák és stájer herceggel is, aki 1289-ben elfoglalta váraikat, közöttük Kőszeget is. Ekkor pusztult el a város Ferences kolostora.

A várakat 1291-ben III. András szerezte vissza korábbi tulajdonosaiknak. A család leszármazottai sem voltak különbek Iván nevű ősüknél (akit a korabeliek békétlen természete miatt “lupus repax” ragadozó farkas névvel illettek), így 1327-ben Károly Róbert elvette váraik többségét, és az ország belsejében adott birtokokkal, a nyugati határról eltávolította őket.

1328-ban Kőszegnek királyi városi címet adott, megerősítette a Kőszegiektől kapott kiváltságokat, és azokat önkormányzati, valamint vásártartási joggal egészítette ki. A későbbiekben még engedélyt kaptak az itt élők a helyi és a környékbeli borok külföldi eladására is. Bár az uralkodó ígérete szerint a város örökre királyi kézben maradt volna, 1392-ben Zsigmond mégis Garai Miklós nádornak adományozta örökjogon, a várhoz tartozó uradalommal együtt.

Az új birtokos megerősítette a város kiváltságait és jelentős építkezésekbe kezdett (Szt. Jakab-templom). 1445-ben V. László nevében, de saját részére foglalta el III. Frigyes német-romai király. Tőle kapták 1446-ban a polgárok azt a címert, amelyet ma is használ a város.

A város határában kőkori és bronzkori eszközöket találtak, amelyek közül kiemelkedik az 1841-ben, az Óház környékén talált 44 bronzsarló. A korábbi időkben a környéken inkább Szent Vidnek volt jelentősebb szerepe, de a középkortól már Kőszeg története bővelkedik eseményekben. Egyes vélemények szerint itt, a korabeli település környékén, amelyet akkor castellum Guntionisnak neveztek, vívott 802-ben az avar és a frank sereg egymással. A honfoglaló magyarok is letelepedtek ezen a tájon, a mai Kőszegfalva határában jelentős vasfeldolgozó telepet hoztak létre.

A környék a 12-13. századtól, a német katonai betörések elhárítása miatt, hadászati fontosságú lett. Sorra épültek a Kőszegi-hegységben a kővárak, amelyek közül az egyik az Óházon emelt ún. Felsővár volt.

Ma még nem tudjuk, hogy pontosan mikor építették, de a tatárjárás idején már állt, mert IV. Bélának kellett visszafoglalnia az osztrák hercegtől. Ennek emlékét megörökítő oklevélben írták le először nevét: castrum Kuszug (1248). A 13. század második felében a Németújvári család ide tette át székhelyét. Henrik és fia, Iván, jelentős építkezéseket kezdett. A régi vár alatti, Gyöngyös-parti területen felépítették új erősségüket, a reprezentációs igényeket is kielégítő Alsóvárat.

Megalapították Kőszeg városát, amelyet falakkal is megerősítettek. Az első lakók egy része német telepes volt, akiknek különböző kedvezményeket és kiváltságokat adtak.

1483-ban Mátyás ugyan visszafoglalta Kőszeget, de halála után újra Habsburg zálogbirtok lett, egészen 1647-ig, amikor III. Ferdinánd újra a magyar korona fennhatósága alá helyezte.

1532-ben Jurisics Miklós várkapitánysága idején, a Bécs ellen támadó török sereg ostromolta a várost. Augusztus 5. és 30. között Szulejmán szultán személyes felügyelete mellett, 19 heves támadást állt ki, amelyet kisszámú katonaság, a polgárok és a környékről idemenekült jobbágyok védtek. Az utolsó roham után, az éhségtől sokat szenvedő janicsárok lázadása az ostrom feladására kényszeríttette Ibrahim nagyvezírt.

A hagyomány szerint az utolsó seregrész 11 órakor hagyta el a környéket, ennek emlékére szólalnak meg a város harangjai 1777-től máig ebben az időpontban.

A romhalmazzá tett városfalak felépítésére a polgárok adómentességet és kiváltságokat kaptak I. Ferdinándtól. Az újjáépítés során nyerte el nagyjából mai formáját az erődítményrendszer. A következő mintegy két évszázad a város legvirágzóbb időszaka volt, mert a török hódoltság miatt áthelyezett, a Bécset az Adriai-tengerrel összekötő, távolsági kereskedelem egyik fontos állomása lett. Ez kedvezett a város hagyományos termékeinek, a bor (amely az egész középkor folyamán a legfontosabb volt) és különböző iparcikkek értékesítésében is.

A 16. század végén már céhekbe tömörült iparosok nagy számban dolgoztak a környék és távolabbi vidékek számára. Ez a gazdagság és a távoli területekkel való szoros kapcsolat tükröződik a Jurisics tér reneszánsz stílusban épített lakóházain.

A reformáció idején a város lakossága szinte teljes számban protestáns lett, de nyelvükben különböző gyülekezeteket alkottak. Ezért amikor a Szt. Jakab-templomot a német gyülekezet kapta, a magyarok számára 1615 és 1618 között új templomot építettek. Ez a Magyar templom lett, a katolikus hitre való visszatérés után, a Szt. Imre-templom.

A Bocskai- és Bethlen-felkelés idején a várat birtokló földesurak, Nádasdyak, Széchyek, a felkelők oldalára álltak, de a város polgárai féltek a császáriak bosszújától. Ennek az ellentétnek a magyar és német külvárosok látták többször kárát, de a város is többször cserélt gazdát.

1648-ban a Magyarországhoz visszakerült város szabad királyi címet kapott (Vas megyében egyetlenként), és 1848-ig követeket küldhetett az országgyűlésre is. A bécsi udvar ellenreformációs törekvéseinek csak az 1670-es évekig tudtak ellenállni, amikor a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel miatt, bele kellett egyezniük a jezsuiták letelepedésébe. Az 1677-ben Széchényi György érsek által alapított katolikus gimnáziumot (ma Jurisics Miklós Gimnázium) is ők vezették.

A város a Rákóczi-szabadságharc után fokozatosan elveszítette korábbi jelentőségét. Bár a város képén ez nem látszott, mert az elkövetkező egy évszázad a legnyugalmasabb gyarapodás időszaka volt. 1712-ben az emberveszteség pótlására német telepeseket hívtak, akik Schwabendorfot (1896 óta Kőszegfalva) alapították. 1724 és 1869 között itt működött a dunántúli nemesek nagyobb peres ügyeit tárgyaló Kerületi Tábla.

Ennek köszönhetően sok neves nemesi család (Sigray, Festetics, Nádasdy, stb.) vásárolt itt házat és tanult, főleg jőleg jogvégzett emberek telepedtek le.

A 19. században azonban már kézzelfogható jelei voltak a város visszaesésének. A lakosságszám alig növekedett, a város adósságai egyre nagyobbak lettek. A kereskedelmi központ jellegének csökkenését mutatja, hogy a fontos vasútvonalak építésekor már nem vették figyelmbe. A 19. század első felében, az itt élő értelmiségnek köszönhetően még, legalább kultúrális értelemben, a megyében az elsők közé tartozott (Olvasó Egylet, Zene Egylet, Takarékpénztár alapítása).

A kiegyezés után azonban az addig jelentős posztókészítő kisipara is elvesztette a csatát az olcsó gyári termékekkel. Ráadásul megszűnt a Kerületi Tábla is (1869) amelynek következtében a mozgató szellemi erő jelentős részét veszítette el a város. Az így nehéz helyzetbe került polgárok laktanyák, iskolák építésével próbálták bevételeiket pótolni. Saját költségen hozták létre a vasúti összeköttetést Szombathellyel. Jelentős segítséget adtak a letelepülni szándékozó gyáraknak.

Ekkor alakult meg a környék természeti szépségeinek kihasználását elősegítő Turista Egylet is, amely a hegyekben kiszolgáló és információs létesítményeket, kilátókat épített, először csak a helybeliek, majd később az ide látogató idegenek számára.

Az első világháború utáni békeszerződéssel a kőszegi járás nagy részét Ausztriához csatolták. Ezzel a környékbeli piacokat is elveszítették a helybeliek. Ekkor már csak iskola (polgári, evangélikus leány líceum, katonai képző, főgimnázium, tanítóképzők), kaszárnya és idegenforgalmi város irányában tudott átalakulni.

A II. világháborút követően azonban ez a fejlődés is megakadt. A határzár évtizedekre elzárta, nem csak a külföldtől, hanem az ország belsejétől is. Idegenforgalma az 1970-es években kezdett újra fellendülni, de a megközelítés bonyodalmai miatt, csak a “Vasfüggöny” 1989-ben történt lebontása után élénkülhetett meg.

Népszerűség: 37% [?]

11.000 lakosú Kapuvár, Magyarország északnyugati részén, a Kisalföld két tájegységének – a Rábaköznek és a Hanság-medencének – találkozásánál, kedvező közlekedésföldrajzi helyzetben, a 85-ös fő út két oldalán Győrtől 49, Soprontól mintegy 39 km-re található. A város központjától 12 km-re észak felé található a pamhageni határátkelő.A város nagy kincse a 62 C°-os, 1762 méter mélyről előtörő minősített gyógyvíz, melyet bő hozamú források táplálnak. Minden irányból 2-3 km-es távolságban erdők veszik körül a várost, remek kirándulási lehetőséget nyújtva, a természetet szerető turistáknak.

Már az őskortól lakott terület. Őskori, kelta, római, avar, népvándorlás kori temetők leletei, Árpád-kori település feltárt anyaga utal a múltban itt élt emberek életformájára.

Kapuvár település létrejötte a honfoglalás utánra tehető. A kalandozó magyarok Augsburgi veresége után (955) a magyarok – kortárs krónikások szerint – megtorló hadműveletektől tartva az ország nyugati oldalán elárasztásokkal, mocsarakkal, akadályrendszerek építésével erős gyepűrendszert alakítottak ki, melyek szűk átjáróit megerősített kapukkal őrizték.

Ezek egyike a már 1162-ből adatolható Kapuvár (castrum illud quod vulgariter Capuu dicitur), melynek első ismert várnagyát (comes Dytricus castellanus de Kopu) egy III. Andrásnak címzett jelentés említ. A királyi várat birtokszervezetével együtt Zsigmond király nem sokkal koronázása után hívének Kanizsay Jánosnak és fiainak adományozza, akik több-kevesebb viszálykodás árán (Újlaki és Rozgonyi foglalás) megőrzik a család fiága kihalásáig, majd leányágon öröklődve Nádasdy Tamásé lett.

A település várának hadászati jelentősége a török időkben ismét növekedett, az oszmán csapatok többször elfoglalták, de tartósan nem tudták megvetni a lábukat Kapuváron. Időközben a település mezővárossá vált (1558), a várvédőinek Nádasdy Ferenc telkeket adományozott (1639-től).

De Kapuvár urát a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt kivégezték, város a kincstár kezelésébe került, majd I. Lipót császártól 1671-ben és 1676-ban kiváltságleveleket nyert. 1681-ben Esterházy Pál nádor örökjogon szerezte meg magának, így Kapuvár az óriási Esterházy uradalom része lett.

Rákóczi-szabadságharc kitörése után, a Rábaköz hadszíntérré vált. Kapuvára szabadságharc idején többször gazdát cserélt, mígnem a várát 1709-ben a visszavonuló kuruc csapatok felrobbantották, nehogy a labancok erődítménye legyen.

Az Eszterházyak barokk stílusú kastéllyá építették újjá, és akkor nyerte el a ma is látható formáját. E kastélynak lakója volt rövid ideig a legendás víziember, Hany Istók.
Kapuvár mezővárost az 1871. évi törvénykezés újból “községgé” minősítette vissza, de pecsétjén öntudatosan továbbra is feltüntették a “mezőváros” szót.

A XIX. század végére Kapuvár környékén erős kapitalizálódási folyamat indult meg. 1864-ben a kapuvári uradalmat báró Berg Gusztáv vette bérbe, aki továbbfejlesztette a gazdaságot, a csatornázások folytatásával további szántóföldeket nyert a Hanság lápterületeiből, 1880-ban gazdasági vasutat épített Kapuvár vasútállomás és Öntésmajor között, mely a századfordulóra az egész béruradalmat behálózta.

Meghonosította a korszerű cukorrépa termesztést. A nyersanyagot az 1879-ben épült petőházi cukorgyárba szállította. Emellett malmot, szeszgyárat valamint fűrésztelepet is létesített.

1875-ben, báró Berg Gusztáv hosszadalmas szervező munkája eredményeként megépült a Győr-Sopron-Ebenfurti vasút, a majorokat, fő útvonalakat ma is meglévő, impozáns fasorokkal díszíttette. Nem véletlen, hogy 1900-ban a párizsi világkiállításon első díjat nyert a kapuvári uradalom mintagazdasággá alakításáért.

Sopron vármegyében Kapuváron építettek először polgári iskolát, s ezzel egy időben közkórházat.

Az I. világháborút követően fél évig településünk adott helyet a Sopron vármegye
hivatalainak.

Az Esterházy Hercegi Hitbizomány modern, szociálisan érzékeny, az alkalmazottaknak viszonylag magas életszínvonalat biztosító nagybirtokként került a II. világháború után államosításra.

1950-es években számottevő ipartelepítés kezdődött melynek köszönhetően Kapuvár 1969-ben ismét visszakapta városi rangját és azóta is körzeti központként működik.

Népszerűség: 8% [?]

A Fertő-tó Ausztria és Magyarország területén található, így a két ország közös felterjesztése alapján került fel a Világörökségi Listára. A tó a Fertő-Hanság Nemzeti Park része, 1979-ben az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánította, és Európa nemzetközi jelentőségű vadvizeként tartják számon.

A számos ritka, csakis itt élő növény és a kétszáznál is több fészkelő, vonuló madárfaj védelme érdekében a Nemzeti Park egyes részei csak engedéllyel és kísérővel látogathatók. A Fertő vízi telepe nyáron népszerű, strand; lehet itt fürdeni, szörfözni, csónakázni és vitorlázni. A tó körül kerékpárút épült.

A Fertő az eurázsiai sztyep tavak legnyugatibb képviselője, s egyben Európa legnagyobb szikes (alkaline) tava. A víz sekély, a vízmélység állandóan változik, de átlagosan az egy métert sem éri el. Többször is kiszáradt már a tó, legutóbb 1867-1871 között.

Elsősorban a talajvíz és csapadékvíz táplálja, továbbá két patak folyik belé. Természetes lefolyása nincs, vizét a Hanság-főcsatorna vezeti el.

A Fertő-Neusiedler régió viszonylag kis területén különböző klimatikus viszonyok uralkodnak; a kontinentális, a szub-mediterrán és az alpesi éghajlati hatások találkozása változatos növény- és állatvilágot eredményez.

A tó partját a kontinentális szikes tavakra és tengerpartokra jellemző sótűrő vegetáció díszíti. A sűrű nádasok és a mintegy 80 sós mocsárfolt valóságos madár-paradicsom.

A tó környéke 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja. A régészeti feltárások során az i.e. VI. századból származó, emberi településre utaló eszközöket találtak. Kelták és rómaiak is éltek itt, megtalálták például egy fürdő maradványait Marcus Aurelius (161-180) idejéből.

Már a rómaiak is bányászták az itteni mészkövet; a fertőrákosi kőfejtő ma színházi- és operaelőadások különleges díszlete. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete.

A Fertő-tó közelében található települések – Balf, Hidegség, Fertőboz, Hegykő – középkori eredetűek. A környék jelentős kastélyai a XVIII. században épültek.

A fertődi, pompás Esterházy-kastélyban több mint egy évtizedet töltött udvari zeneszerzőként Joseph Haydn. Nagycenken a Széchenyi-család egykori kastélyában Széchenyi István, a “legnagyobb magyar” életművét bemutató kiállítás látható. A kastélytól kisvasút vezet Fertőbozra. A klasszicista Gloriettről páratlan kilátás nyílik a tóra.

A földművelés, állattartás mellett hosszú múltra tekint vissza a szőlő- és borkultúra ezen a tájon. A dombokra felkúszó szőlőültetvényekről zamatos vörösbor, a híres kékfrankos kerül a palackokba.

A táj állandó változását az itt élők mindig is mondákkal, mesékkel támasztották alá, melyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak e vidék kulturális örökségéhez.

A Fertő-tó – Neusiedler See környéke olyan egyedülálló, természeti és földrajzi fejlődés eredménye, melynek alakulásában nagy szerep jutott az egymást követő népcsoportok kultúraváltásainak.

A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyet nem jellemez a földrajzi megosztottság.

Népszerűség: 62% [?]

A várakozásoknak megfelelően nagy izgalommal kezdődött a negyedik forduló nyitómérkőzése, az SVSE-GySEV csapata a Büköt fogadta a városi stadionban.
Az első félidőben még kiegyenlített játék volt, a zuhogó eső ellehetetlenítette a gyors támadásokat. Read the rest of this entry »

Népszerűség: 3% [?]

A szombati nap a két csapat meccseiről szólt minden helyen és minden téren. Délelőtt az ifi csapat kezdett a Lövér körúton. A jó védekezéseket pontatlan támadások váltogatták, így az egyik vendég gólra még válaszolt Kretty, a másodikra azonban már nem.

Read the rest of this entry »

Népszerűség: 4% [?]

-Üdvözlünk a Soproni VSE-ben! Mik a céljaid az új csapatban?

-Egyértelműen a bajnokság megnyerése, amire most nagy esélyünk van. Jövőre már az NB 2-ben szeretnék játszani ezzel a csapattal. Sokat erősödött a csapat, hiszen Szmijanicot is megszereztük és eddig is kiváló játékosok játszottak a Vasútban.

-Sikerült beilleszkedned a csapatba?

-Persze! Sikerült megtalálni a közös hangnemet az edzővel és a játékosokkal is.

-Végh Tiborról mi a véleményed?

-Már dolgoztam vele az NB 1-es csapatnál és elmondhatom hogy egy nagyszerű edző, nagyon tisztelem és nagyon örülök hogy újra az Ő irányítása alatt játszhatok! Ugyan olyan edzéseket tart mint az NB 1-ban vannak.

-Örülsz hogy visszatérhettél Sopronba?

-Természetesen. Sopront nagyon szeretem. Nagyon sajnálom hogy tönkretették az NB1-es csapatot. Az a minimum hogy itt NB 2 lesz. Szükség van itt az NB 1-re is, de ez a jövő zenéje még.

Népszerűség: 3% [?]

Visszatér a régi sikerek helyszínére. Az U19es csapatot edzettem már évekkel ezelőtt. A második, harmadik évben ezüstérmes volt a csapatunk az NB3 bakony csoportjában.

Read the rest of this entry »

Népszerűség: 1% [?]

Alaposan megerősödhet Sopron NB III-as labdarúgócsapata, az SVSE-GYSEV. A lila-fehérek már leigazoltak egy volt élvonalbeli futballistát, egy másikkal pedig ma egyezhetnek meg.

Read the rest of this entry »

Népszerűség: 2% [?]