Megközelíthető

Fekvése
Szombathelytől északkeletre az Ablánc patak mellett található Acsád. Környező települései Salköveskút, Vasszilvágy, Meszlen, Gór, Csepreg.

Nevének eredete
Nevét Acsádról a honfoglaló magyarok egyik vezéréről kapta, régi magyar Acsád személynévből ered, mely az Acsa név kicsinyítős változata.

Története

A község már a római korban lakott település volt. 1930-ban, határában egy római kőszarkofág került elő. Nevét 1255.-ben Achad néven említik először. Ablánc nevü határészén feküdt a középkori Ablánc falu, melynek templomát 865-ben szentelték. A faluban 1910.-ben 860 lakos élt, ekkor Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott a település. A két nagy háború a község lakói közül is sok áldozatot követelt az I. világháborúban 37-en, a II. –ban pedig 15.-en haltak meg a lakosok közül.

Látnivalók
Középkori eredetű római katolikus templom, a 15. században épült, majd később átalakították barokk stílusban.
Szegedy-kastélya egy 1723-ban épült udvarház felhasználásával épült, 1824-ben alakították át Klasszicista stílusban, a kastélyt 5 hektáros park veszi körül.
Itt található Magyarország legidősebb páfrányfenyője, amit 1820-ban telepítettek.
Az evangélikus imaház 1989-ben épült meg.

Híres emberek
Acsádon született Rákosy Jenő 1842.-ben aki újságíró, költő, a Népszínház első igazgatója és a Budapesti Hírlap alapítója volt.

Fekvése

Történelme
A település már a rómaiak előtt is lakott hely volt, a rómaiak idejéből a 3. századból való a hajdani borostyánút mellett található Mithrász- szentély. 1199.-ből származik első írásos említése Racus formában. Fertőrákos volt az egyetlen olyan település Sopron környékén, amely a győri püspökséghez tartozott.

A soproniak 1311.-ben lerombolták a püspöki kastélyt. 1542.-ben mezővárosi címet és vásártartó jogot kapott a község, ekkor vették körbe fallal ezek maradványai még ma is láthatóak. 1683.-ban a törökök kirabolták a települést, felgyújtották, a lakókat lemészárolták. Majd később a 18. század elején németek települtek a községbe, a Rákóczi- szabadságharc után a település fejlődésnek indult. 1712.-ben pestis majd 1832.-ben kolera járvány tört ki a faluban. A kőbányában 1860-tól az első világháborúig 60-100 ember dolgozott, ekkor az osztrák Baugesellschaft bérelte a falutól. A Fertő nevet 1906.-ban csatolták a Rákos névhez.

A népszavazás alkalmával 1921.-ben a falu lakói közül a többség Ausztria mellett szavazott, de a soproni szavazatok döntötték el a szavazást így maradhatott a falu Magyarország része.

A II. világháború után a német kitelepítések idején, Fertőrákosról is elvitték a német ajkú lakosságot, helyükre felvidéki magyar családok települtek. A falu életében az idegenforgalom meghatározó szerepet játszik, a turisták részére megnyitották az új határátkelőhelyet, így lehetőség nyílt a Fertő-tó körbejárására.

A hajóforgalom is megindult a településen. A kőfejtőben, a barlangszínházban nyaranta operaelőadásokat és komolyzenei koncerteket tartanak. A településen lehetőség van lovaglásra és horgászásra is.

A kőfejtőben régészek szerint 12 millió éve ülepedett lajtamészkövet már a rómaiak is bányászták. Falai megőrizték az őstenger állatainak és növényeinek mészvázát. A barlangszínház 1970.-óta üzemel, 15 évvel később korszerűsítették.

A településen található püspöki kastély a 18. században nyerte el mai formáját, termeiben, freskók és stukkók láthatóak.

A Mithrász –szentély a Fertőmeggyesre vezető úton található, Római kori emlék,
A településen négy szobor is a látnivalókat színesíti Szent Oszvald szobra, Nepomuki Szent János szobra, Szentháromság szobor, Szent Sebestyén szobra, Pellengér a 17. századból

Látnivaló közé tartozik még a Vízimalom, a Virágos majori kápolna, Helytörténeti kiállítás és a Páneurópai Piknik emlékhely is.

Története
Az Árpád-házi királyok idejében már létezett Közép-Bük, itt épült a román kori műemléktemploma. Alsó- és Felső-Bük kisnemesi település volt. Felsőbüki Nagy Pál a híres országgyűlési szónok az itt élő Felső-büki Nagy család legismertebb tagja volt, a család építette a kastélyt és a Kúriát is.
A települést 1271.-ben Byk néven említik először, temploma már a 12. században állt. 15. században már három Bik nevű falu létezett egymás mellett, legnagyobb birtokosa a Büki család volt.

A vasútvonal az 1860-as években épült ki, 1869-ben a cukorgyár is megkezdte a termelést. 1910.-ben 2655 lakosa volt Büknek ekkor Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. A cukorgyár 1917.-ben leégett és a későbbiekben nem építették újjá, ennek volt köszönhető a tömeges elvándorlás a községből.

1950.-ben Büköt vas megyéhez csatolták. Majd 7 évvel később a település határában kőolajat kerestek, viszont olaj helyett melegvizet hoztak a felszínre. Ekkor kezdték el a fürdő építését mely 1962-re lett kész, vízét három évvel később nyilvánították hivatalosan is gyógyvízzé. 1972.-ben már egész évi gyógyüdülésre is alkalmassá vált a fedett fürdő elkészültével. 1973.-ban gyógyfürdővé, majd 1979.-ben gyógyhellyé nyilvánították.

A rekreációs park 1992.-re épült meg, ekkor már a fürdő közelében szállodák, üzletek, kempingek, vendéglők épültek fel. Jelenleg az ország második legnagyobb gyógyfürdője, a település, pedig üdülővárossá alakult. 2007. júl. 01. Bük városi címet kapott.

Története
A településen már az őskorban is éltek emberek. 1257.-ből származik első írásos említése egy oklevélben, amikor még Chapud néven szerepelt. A bírtok a Kanizsay családé volt, majd a Nádasdy családé lett.

A törökök a települést 1594.-ben elpusztították, a falu elnéptelenedett. A XVII. Században telepítettek a faluba olaszokat és horvátokat. 1681.-től az Esterházyak lettek a földesurak. 1904 és 1912 között a faluból 48-an külföldre vándoroltak.

A II. világháborúban a falu iskolája kárba veszett és a község súlyos károkat szenvedett. Az iskola 1946.-ban épült fel, majd egy évvel később megalakult a Béke tsz. a faluban. A településen jórészt növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglakoznak, viszont már az idegenforgalom is fellendült.

Csapodnak jelenleg 600 lakosa van, templomát 1794.-ben építették újjá. A községet erdők, veszi körül, a plébániai épületben tájház működik. A településen látható 4 építészeti szempontból védett ház.

Története
Első említése Dienesfa formában fordul elő, 1402.-ből származik. A települést évszázadokon át a Czirákyak birtokolták, a XVII. Században kis vízivárat építettek.

A területen többször pusztított árvíz, az 1600-as évekbe olyan nagy mértékű volt a pusztítás, hogy a településen élők száma csökkent, sokan elköltöztek a faluból.

A Cziráky családot II. Ferdinánd 1620.-ban bárói rangra emelte. A báró Cziráky László a községet hat évtizedre elzálogosította. A községbe a XVIII. században német nemzetiségű családokat költöztettek.

A vízivár helyén a 19. század elején Hild József tervei alapján, klasszicista kastélyt építettek. Az 1900-as években ismét árvíz pusztított a környéken, majd 1908.-ban megalakult a Rába-szabályozó Társulat.

A Kossuth Tsz. 1959.-ben alakult meg és négy évvel később egyesült a beledi Előre Termelőszövetkezettel.

A települést 1970.-ben közigazgatásilag Beledhez csatolták. Rá két évre, pedig megszüntették a faluban üzemelő iskolát is, ekkortól a gyerekek Cirákra jártak iskolába.

Dénesfa 1990.-ben újra önálló lett, egy év múlva, pedig az alsó tagozatos gyermekek részére újból megindult a tanítás az iskolába.

Nevezetességek

•  A falu határában ért földet 1920.-ban IV. Károlyt szállító repülőgép, aki innen indult Sopronba majd Budapestre, ennek emlékére építették a Király-kápolnát,
• Cziráky-kastély,és a 1977 óta védett legelő, ahol az öreg 300-350 éves kocsányos tölgyek találhatóak.

Neve először Cher néven jelent meg oklevélben 1313.-ban. A 16. században a Cséri-major Iván község külterületének volt az urasági majorja.

A 18. században kezdték Cséripusztának nevezni. A községnek mindkét világháborúban voltak hősi halottjai az ő nevük a római katolikus templom falán, márványtáblán olvasható.

A településen 1950.-ben téglagyár épült a termelés 1980.-as években szűnt meg. A termelőszövetkezet 1959.-ben alakult meg, majd egy évvel később egyesült a csáfordjánosfai Répcegyöngye Termelőszövetkezettel.

A faluban jelenleg 79 fő él, de a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat. Itt található a cséri tavak, melyek bányatavak voltak.

A középkorú római katolikus templom szentélye román stílusú, a XII. századból való. A törökök idején 1683.-ban a templom megrongálódott, majd a falu 1766 után újjá építette. A településen található barokk Pieta-szobor 1720.-ban épült műemlék jellegű.

A 1798.-ban épült a templom előtti kereszt Szűz Máriával, a Mária szobor, pedig 1810-1820 között készült el. Az I. és II. világháborúban 37 hősi halottja volt a falunak. Ebergőc az 1920-as években leégett, ekkor építették át a falut először, majd negyven évvel később újból átépült a falu.

A lakosok közül sok fiatal hagyta el a települést, viszont az utóbbi években már stagnál a falu lélekszáma. Ebergőc tagja a Fertőmenti Önkormányzatok Kistérségi Szövetségének.

A 14. században a Kanizsay család tulajdona volt, 1454.-ben a család ellenségei feldúlták a települést. Majd 1543.-tól 14 évig a Nádasdy család birtokolta a falut.

Később Esterházy Pál szerezte meg, viszont Széchényi érseknek elzálogosította 1700.-ban pedig a máriacelli bencéseknek. Az uradalmat 1719.-ben Esterházy Antal váltotta vissza. 1711.-ben pestis járvány tört ki, 1899.-ben pedig tűzvész pusztította a falut.

A lakosság 16-17. században halászattal foglalkozott. A 17. században néhány Horváth család települt a faluba, majd a 18. században németek települtek be. A 20. század elején a lakosok közül sokan vándoroltak ki Amerikába.

Az új templomot a régi helyére 1904-ben építették fel. 1972 után nyílt meg a termálstrand, a faluház 1987-ben épült meg. A termálfürdő gyógyhatású vízét 1500 méter mélységből nyerik. 2500 férőhelyes négymedencés a fürdő.

A két ülőmedence alkalmas mozgásszervi megbetegedések gyógyítására, a forrásvize pedig gyomorbántalmak elleni ivókúrára. Hegykő üdülőfaluvá vált, Ausztria közelsége és a Fertő kerékpárútnak köszönhetően sok osztrák vendég érkezik a településre.

Nevezetességei

• Műemlék jellegű a Szent Mihály római katolikus plébánia templom

• Pestisszobor 1711.-ből

• Melegvizes fürdő

Ekkor az Osl család volt a birtokosa a településnek. Később a Kanizsayaké, majd a Nádasdyaké lett a bírtok. A XVI. században a törökök zaklatták az itt élő népet.

A magyar lakosság az 1500-as években elmenekült a faluból, helyükre német telepesek érkeztek. 1671 után a birtok a Draskovich majd a Széchenyi családé lett. A Rákóczy szabadságharc idején ismét elnéptelenedett a település, 1704.-ben érkeztek a horvát telepesek a községbe. 1832-től az iskolában már horvátul oktattak.

A lakosok sárgarépa, hagyma, petrezselyemtermesztéssel foglalkoztak, a XIX. században a filoxéravész miatt a szőlőtermesztés elvesztette jelentőséget. A II. világháborúban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek a településen, s közülük nagyon sok embert agyonlőttek. Az 1960.-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel és közigazgatásilag is Hegykőhöz tartozott a falu.

A 60.-as évektől a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat a faluból sokan a közeli városokba, költöztek.

A szent András templom a falu műemléke XIII. századi körkápolnájában, korabeli freskók láthatók, 1713.-ban villámcsapás érte, ekkor barokk stílusban alakították át.

A települést 1279.-ben említették először írásos oklevelek Duruzlau néven. A falut a Németújváriak birtokolták, később királyi bírtok lett, majd 1405.-ben kapta meg a Garai család.

Az Eszterházy család a 17. században lett a falu birtokosa. A falu lakosai a 16. században lettek evangélikusok, majd az ellenreformáció hatására 1673.-ban a katolikusoknak vissza kellett szolgáltatni a templomot.

Így a1697.-ben az evangélikusok Nemcsóra jártak istentiszteletre, érdekes, hogy a 310 lakosból a katolikusok száma csak 32 volt ebben az időben.

1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott a település, ekkor 415 lakossal.

Nevezetességek

• Római katolikus templom, mely középkori eredetű, Szent Márton püspök tiszteletére lett felszentelve.
• Evangélikus templom mely 1792.-ben épült.