Elhelyezkedése
A Dunántúl északnyugati részén a Fertő-tó és a Soproni-hegység között Magyarország nyugati kapujában az Ikva patak partján fekszik Sopron.
Története
A város területe és vidéke már évezredekkel ezelőtt is lakott hely volt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a korai vaskor illér eredetű népessége ezen a területen földvárakat épített. A várostól 5 km.-re eső Várhely volt közülük a legjelentősebb.
Legrégebbi leleteket Ágfalva, Kópháza, Sopronkőhida határában találták. I. e. I.V. Sz. közepén kelták jöttek a környékre. Majd a Rómaiak szállták meg a környéket, akik kereskedőkből és veteránusokból álltak és várost alapítottak a Borostyánkő út mellett.
Az ő munkájuknak köszönhető, hogy Scarbantia-Sopron jelentős településsé vált. A városban Capitolium, forum, amphitheatrum volt, s nagy méretű istenszobraik Juno, Minema, Jupiter képmásai melyeket márványból formáltak, maradtak ránk.
A 374-es quad betörést követően szűnt meg a római közigazgatás, a lakosság, pedig elmenekült. Évszázadok során gótok, kunok, avarok éltek a területen.
A honfoglaló magyarok a IX. században jelentek meg a megyében.
A város I. István korában jelentős településsé vált, ebben az időben a római város helyén alakult ki a királyi vármegye első emberének, a várispánnak a székhelye, nevét minden bizonnyal első ispánjáról, Suprunról kapta.
A város német neve Ödenburg, amely arra a várra utal, amely mellett a XII. század végére mezőváros alakult ki.
IV. Béla a tatárjárást követően a városban johannitákat telepített le ők megépítették a rendházukat, a Szent János-kápolnát.
A település mely már ekkor fallal volt körülvéve 1277.-ben önállósult, ekkor kapta meg a városi rangot, ezen kívül, pedig vámmentességet, árumegállító-, vásárjogot kapott.
A város a nyugatra vezető kereskedelmi főútvonal mellett helyezkedett el, kereskedői az Adriai-tenger partjáig Zenggig közlekedhettek.
Főleg minőségi bor kiviteléből és közvetítő kereskedelemből éltek. A lakosság többségének csaknem 80%-ának volt szőlője az 1526-os évben. A város vezetése a reformáció idején a lutheránusoké lett.
A XVI-XVII. Században a lakosság megsokszorozódott ez az időszak a céhek virágkorának számított Viszont az 1600-as években, a városban pestis és tűzvész pusztított, Lackner Kristóf városbíró 1604-ben alapította meg a soproni Nemes Tudós Társaságot ez a társaság csaknem 70 évig működött. 1611.-ben itt koronázták meg II. Ferdinánd feleségét, 1681.-ben pedig I. Lipót feleségét, Eleonóra Magdaléna királynét, majd 1625.-ben III. Ferdinándot itt választották királlyá.
A gazdag város kasszáját a törökök elleni háború és a kuruc korszak apasztotta le. 1748.-tól Szilézia Poroszországhoz kerülése után a város elvesztette a legfontosabb borpiacait, ebben az időben sok szőlőt kivágtak, szántófölddé alakították. A szőlőművelés hagyományait ma is őrzik a zárt sorban épült, jobbára földszintes gazdaházak és egyre többen árulják megint a jó minőségű soproni borokat.
A borokhoz jellegzetes ponzichter ételeket ajánlanak a soproniak. A soproni szőlős gazdák (Bohnen Züchter- azaz babtermelő- nevüket az itt élő szőlősorok között termesztett babról kapták.)
A XVIII. század közepétől itt volt az országban másodikként állandó kőszínház, ahol Haydn is többször koncertezett. Az evangélikus líceum diákjaiként itt élt Batsányi János, Döbrentei Gábor, Berzsenyi Dániel, Ráth Mátyás.
Napóleon csapatai 1809.-ben érkeztek a városba és fél éven keresztül szállták meg a várost és környékét.
Majd az osztrák gazdasági elnyomás az ipari vállalkozásokat és a helyi kereskedelmet is veszélyeztette. A reformkorban Széchenyi idején a vállalkozó kedv újra fellendült ekkor épült meg a Sopron- Bécs összekötő vasút.
Az első világháború után az 1921-es népszavazás a Sopron hűségét bizonyította, a lakosság ekkor döntött arról, hogy a trianoni határok szerint is Magyarországhoz akar tartozni- ekkor kapta a város a Hűség városa nevet.
A második világháborúban igencsak sokat szenvedett a város és lakossága, súlyos légitámadások érték a települést.
1946.-ban a város és környékén élő német ajkú lakosságnak nagy részét kitelepítették.
A város fejlődését határváros lévén egy időben sokáig korlátozták, a város 1950.-ben megszűnt megyeszékhely lenni.
1975.-ben a várost Európa-díjjal tüntették ki, a régi korok emlékeinek rendbehozataláért.
A szőlőjéről és borairól híres városban és környékén már 2000 évvel ezelőtt is folyt szőlőgazdálkodás, Sopron az ország történelmi borvidékei, közé tartozik. „szőlő és bor városa” nevet viseli. A leginkább elterjedt szőlő fajtája a kékfrankos melynek sötétvörös bora savakban igen gazdag, kellemes zamatú.
Népszerűség: 22% [?]





















