Első említése 1255.-ből származik Chepereg néven. 1390.-ben lett mezőváros mikor a települést a király a Kanizsaiaknak adta. A XIV. században a város már számos megyegyűlésnek adott helyett ekkor a Répce-vidék legjelentősebb települése volt.

A lakosság többsége a XVI. Században lett protestáns vallású. 1621.-ben a császár seregei feldúlták a települést ekkor a lakosság, felét megölték 1223 lakost. A városnak ekkor már polgármestere és önálló bírósága volt. Csepregen kiemelkedően fontos szellemi és lelki tevékenység folyt, hisz a településen majdnem húsz protestáns zsinatot tartottak 1643-ig. A nyomdát mely 1621- 1643-ig működött Manlius János alapította. A város 1676-ban került császári tulajdonba. Az 1700-as években több tűzvész pusztított a városban, ezért a dohányzást szabályozták.

A csatorna 1818.-ban épült meg Csepreg határában, majd gyógyszertár, postahivatal és takarékpénztár is épült a településen. Ez az időszak fellendülést hozott a város életében, pl. 1876.-ban járási székhely lett. A Scoeller-féle cukorgyár 1867.-ben jött létre, a vasúti közlekedés is fejlődött 1913.-ban a Sárvár-Csepreg-Kőszeg vasútvonal működött. 1945.-ben a város szovjet fennhatóság alá került.

A II. világháború idején a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd innen deportálták.

Az 1950-es közigazgatási reform igencsak kedvezőtlenül hatott a településre, mivel a települést visszafokozták községgé. A Répcevis-Bük vasútvonalat 1974.-ben szüntették meg.

A városi rangot 1995.-ben kapta vissza Csepreg.

Nevezetességei

• Helytörténeti kiállítás,
• A 14. századból való Római katolikus templom,
• Rottermann kastély,
• Schöller- kastély,
• Szent Katalin templom és zárdaépület,
• Boldogasszony-kápolna
• Szentkút-kápolna.

Ekkor az Osl család volt a birtokosa a településnek. Később a Kanizsayaké, majd a Nádasdyaké lett a bírtok. A XVI. században a törökök zaklatták az itt élő népet.

A magyar lakosság az 1500-as években elmenekült a faluból, helyükre német telepesek érkeztek. 1671 után a birtok a Draskovich majd a Széchenyi családé lett. A Rákóczy szabadságharc idején ismét elnéptelenedett a település, 1704.-ben érkeztek a horvát telepesek a községbe. 1832-től az iskolában már horvátul oktattak.

A lakosok sárgarépa, hagyma, petrezselyemtermesztéssel foglalkoztak, a XIX. században a filoxéravész miatt a szőlőtermesztés elvesztette jelentőséget. A II. világháborúban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek a településen, s közülük nagyon sok embert agyonlőttek. Az 1960.-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel és közigazgatásilag is Hegykőhöz tartozott a falu.

A 60.-as évektől a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat a faluból sokan a közeli városokba, költöztek.

A szent András templom a falu műemléke XIII. századi körkápolnájában, korabeli freskók láthatók, 1713.-ban villámcsapás érte, ekkor barokk stílusban alakították át.

A települést 1279.-ben említették először írásos oklevelek Duruzlau néven. A falut a Németújváriak birtokolták, később királyi bírtok lett, majd 1405.-ben kapta meg a Garai család.

Az Eszterházy család a 17. században lett a falu birtokosa. A falu lakosai a 16. században lettek evangélikusok, majd az ellenreformáció hatására 1673.-ban a katolikusoknak vissza kellett szolgáltatni a templomot.

Így a1697.-ben az evangélikusok Nemcsóra jártak istentiszteletre, érdekes, hogy a 310 lakosból a katolikusok száma csak 32 volt ebben az időben.

1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott a település, ekkor 415 lakossal.

Nevezetességek

• Római katolikus templom, mely középkori eredetű, Szent Márton püspök tiszteletére lett felszentelve.
• Evangélikus templom mely 1792.-ben épült.

A 2. században már rómaiak lakták a területet.

Először 1212-ben Kaal néven említették írásban oklevelek a falu nevét, a honfoglalás után Kál horka szállásterülete lehetett a település.

A Szent Péter tiszteletére szentelt templom 1234.-ben már állt. A település nevét híres sajtvásárairól kapta. 1372.-ben Niczky család birtoka volt a község, egészen 1846-ig, mikor is a soproni Rupprecht János lett a birtokos. A cukorgyárat az új birtokos építette a faluban ennek köszönhető, hogy Sajtoskál lett a környéken az egyik legjelentősebb település.

Nevezetességek

• A 13. században épült Római katolikus templom, 1754.-ben építették át Barokk stílusban.
• Rupprecht –kastély 1863-ban építették át emeletes tornyos kastéllyá.
• A Losonczy-kastély 1922.-ben épült át mai formájába.

Valószínű, hogy már a középkorban is szláv nyelvűek éltek ezen a területen. A törökök 1532.-ben feldúlták a falut, majd Jurisics Miklós a területre horvátokat telepített. A Jurisics család után a Nádasdyak, 1671.-től pedig Eszterházy Pál lett a földesúr.

A cseh származású Bershtold grófoké lett a 19-20. században a bírtok. 1910.-ben 744 főt számoltak a településen, a lakosság többsége horvát anyanyelvű volt. Vas megyéhez 1950.-ben csatolták a községet.

Nevezetességek

• Középkori templom, melynek védőszentje Szent Egyed,

• Kastély, ahol jelenleg szociális otthon működik.

Pusztakérként említették 1380.-ban. Kéri és az Osl nemzetség a középkorban itt szerzett területeket, majd az Ágoston-rendi szerzeteseknek lett itt birtoka. 1529-1532.-ben a törökök dúlták fel a települést. A falunak 1596.-ban már saját prédikátora volt. Nemeskér lett 1651.-től 1786.-ig Sopron vármegye székhelye.

Az 1681.-es országgyűlésen a települést artikuláris hellyé nyilvánították. Nepomuki Szent János szobrát 1796.-ban állították fel. Tűzvész pusztította el 1777.-ben az iskolát, majd 1858.-ban a falu nagyobb része is leégett. A Napóleoni háborúk idején sok német származású család települt be a faluba, közülük lettek a településen szűcsök, kalaposok, asztalosok.

Az új evangélikus iskola 1856.-ban, a katolikus, pedig 1905.-ben épült fel. Az evangélikus templom tornya 1862.-ben készült el. A II. világháború után Lövővel közös tanácsot alkotott, később a falu, már önálló község lett. Az ezredforduló után Lövővel és Vőlcsejjel alkotott körjegyzőséget.
Nevezetességek

• Evangélikus templom, mely 1732.-ben készült el, tornya, pedig 1862.-ben.
• Régi megyeháza melyet 1669.-ben építettek, itt található Nepomuki Szent János püspökruhás kőszobra

Régészeti kutatások folyamán avar kori vasolvasztók maradványait fedezték fel a település határában, ezek magas felépítésű, szabadon álló agyagkemencék.