Sopron Hotels

Földrajzi hely
Eisenstadt a Lajta hegység déli lejtőjénél fekszik, a Wulka patak felé eső teraszokkal, tengerszint feletti magassága 182 m (Meteorológiai Állomás 230 m). A város korábban kelet-nyugati irányban terjeszkedett, a nyugati Felsőhegytől a keleti kaszárnyáig.

Csak később kezdett el terjeszkedni délre a Wulka patak irányába, majd az elmúlt pár évtizedben északra is a Lajta hegység lejtőire, egyre inkább kiszorítva a szőlőket.

A Lajta hegység majd 400 m magas, lombos erdővel borított, rajta szőlő, sárgabarack, őszi barack és mandula terem. Ameddig a szem ellát szőlővel vannak beültetve a hegy lejtői.

Nagyság
A város területe 4289 hektár (Eisenstadt Felsőhegy, Alsóhegy 1851 hektár, Kleinhöflein 1019 hektár, St. Georgen 1419 hektár) a Lajta hegységtől délre, a Wulka patakig terjed. A házak száma 3039. Ebből 1809 található Eisenstadtban, 181 a Felsőhegyen, 33 az Alsóhegyen, 464 Kleinhöfleinban és 552 St. Georgenban.

Lakosság (2005.10.19.)

• A lakosság száma: 14183 fő
• Állandó lakhely: 11742 fő (2001 népszámlálás)
• A lakosság megoszlása a beszélt nyelvek szerint %-ban (1991 népszámlálás)
  • német: 91,6 %
  • horvát: 0,2 %
  • horvát/német: 2,9%
  • magyar: 0,4 %
  • magyar/német: 2,6 %
  • más: 2,3 %

Városrészek
A Felsőhegyen található a Hegyi templom az egyedülálló Kálváriával és a Haydn-mauzóleummal.

Az Alsóhegyen található a régi zsidó negyed és a régi zsidó temető.

Eisenstadttól nyugatra található a bortermelő Kleinhöflein, amely a középkorban az eisenstadti uradalom része volt, a 17. században került az az Esterházy család tulajdonába, 1970-től Eisenstadt része.

Több a 17-18. századból származó ház udvara a rusztikális kapubejáróval kellemes hangulatot teremt az Eisenstadttól keletre fekvő St. Georgen borozóiban. A „Marcus Attilius” felirat a kút előtti,az i.u. 1. századból származó úgynevezett Attila kövön a római kultúrára utal a környéken.

A város színe, címere és pecsétje

A város színei fehér és piros.

Eisenstadt címere vörös pajzs, amelynek alsó részén egy ezüstszínü fekete fugás torony áll, a torony tetején 3 jól látható kiszögeléssel. A tornyon egy négyszögletes fekete rácsos ablak látható, alatta fekete, félköríves, félig leengedett rácsos kapu. A kiszögelésen fekete sas áll FIII felirattal a mellén, amely III. Ferdinándra utal. A pajzs tetején ezüstszínű kőműveskorona nyugszik öt jól látható kiszögeléssel.

A város pecsétje kerek, egyszínű, rajta a város címere és a következő felirat: „Freistadt Eisenstadt, Burgenland” (Szabad város Eisenstadt, Burgenland)

A város címere kizárólag az önkormányzat hivatalos ügyeivel kapcsolatban használható fel. A Városi Szenátus engedélyével természetes és jogi személyek is használhatják a város címerét, amennyiben az a város érdekeivel azonos.

Népszerűség: 8% [?]

Már a rómaiak idejében is lakott település volt, ezt a határában feltárt téglaégető kemence bizonyítja. A települést a X. században vették birtokba a honfoglaló magyarok, az Árpád-házi királyok idejéből egy templom és két erődítmény leletei kerültek elő a környéken.

Első említése 1255.-ből származik Chepereg néven. 1390.-ben lett mezőváros mikor a települést a király a Kanizsaiaknak adta. A XIV. században a város már számos megyegyűlésnek adott helyett ekkor a Répce-vidék legjelentősebb települése volt.

A lakosság többsége a XVI. Században lett protestáns vallású. 1621.-ben a császár seregei feldúlták a települést ekkor a lakosság, felét megölték 1223 lakost. A városnak ekkor már polgármestere és önálló bírósága volt. Csepregen kiemelkedően fontos szellemi és lelki tevékenység folyt, hisz a településen majdnem húsz protestáns zsinatot tartottak 1643-ig. A nyomdát mely 1621- 1643-ig működött Manlius János alapította. A város 1676-ban került császári tulajdonba. Az 1700-as években több tűzvész pusztított a városban, ezért a dohányzást szabályozták.

A csatorna 1818.-ban épült meg Csepreg határában, majd gyógyszertár, postahivatal és takarékpénztár is épült a településen. Ez az időszak fellendülést hozott a város életében, pl. 1876.-ban járási székhely lett. A Scoeller-féle cukorgyár 1867.-ben jött létre, a vasúti közlekedés is fejlődött 1913.-ban a Sárvár-Csepreg-Kőszeg vasútvonal működött. 1945.-ben a város szovjet fennhatóság alá került.

A II. világháború idején a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd innen deportálták.

Az 1950-es közigazgatási reform igencsak kedvezőtlenül hatott a településre, mivel a települést visszafokozták községgé. A Répcevis-Bük vasútvonalat 1974.-ben szüntették meg.

A városi rangot 1995.-ben kapta vissza Csepreg.

Nevezetességei

• Helytörténeti kiállítás,
• A 14. századból való Római katolikus templom,
• Rottermann kastély,
• Schöller- kastély,
• Szent Katalin templom és zárdaépület,
• Boldogasszony-kápolna
• Szentkút-kápolna.

Népszerűség: 4% [?]

Soprontól 14km. távolságra, Magyarország nyugatiperemén helyezkedik el. Nevét a „Dézsma pincében” fakadó hidegvízűforrásról kapta. Már a neolitikum idején is lakott hely volt. 1274.-ben említették először írásos oklevelek Hydegsyd formában.

Ekkor az Osl család volt a birtokosa a településnek. Később a Kanizsayaké, majd a Nádasdyaké lett a bírtok. A XVI. században a törökök zaklatták az itt élő népet.

A magyar lakosság az 1500-as években elmenekült a faluból, helyükre német telepesek érkeztek. 1671 után a birtok a Draskovich majd a Széchenyi családé lett. A Rákóczy szabadságharc idején ismét elnéptelenedett a település, 1704.-ben érkeztek a horvát telepesek a községbe. 1832-től az iskolában már horvátul oktattak.

A lakosok sárgarépa, hagyma, petrezselyemtermesztéssel foglalkoztak, a XIX. században a filoxéravész miatt a szőlőtermesztés elvesztette jelentőséget. A II. világháborúban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek a településen, s közülük nagyon sok embert agyonlőttek. Az 1960.-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel és közigazgatásilag is Hegykőhöz tartozott a falu.

A 60.-as évektől a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat a faluból sokan a közeli városokba, költöztek.

A szent András templom a falu műemléke XIII. századi körkápolnájában, korabeli freskók láthatók, 1713.-ban villámcsapás érte, ekkor barokk stílusban alakították át.

Népszerűség: 3% [?]

Himod Kapuvártól délre 12 km.-re helyezkedik el. Az ország északnyugati részén, Győr-Moson-Sopron megyében.

A településen jelenleg 750-en laknak, a lakosság egyre inkább idősödik a faluban. A települést először 1408.-ban említették írásos alakban oklevelek „Hymod” alakban. A középkortól már a győri püspök birtokolta a falut, viszont 1593.-ban árvíz pusztított a környéken, ekkor a lakosság jelentős része elhagyta a falut.

A lakosok a Répcétől másfél km.-re telepedtek le. A XVII. Században a lakosság többsége halászattal, halkereskedelemmel foglalkozott.

Látnivalók
A XVIII. század végén épült római katolikus templom, amit 1878.-ban bővítettek.

Népszerűség: 3% [?]

A település a Kisalföld szélén a Rábaköz és a Hanság találkozásánál fekszik.1256.-ban említették az írásos oklevelek a falu nevét először. 1350.-től a Kanizsai család, majd a Násdy család birtokolta a falut, később királyi bírtok része lett. Az Eszterházyak 1683.-tól birtokolták a települést.

A lakosság évszázadokon keresztül halászatból élt, a környék egyik legnagyobb halásztelepülése volt. A faluban gyakori volt a tűzeset, így az Önkéntes Tűzoltó Egyesület már 1889.-ben megalakult.

A néprajzi kiállítás a művelődési házban látható. 1590.-ből származó egyházi összeírásból kiderül, hogy a településen már volt templom, 1680-ban leégett, majd újjá építették. A templomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték.

A községben a lakosság száma a XIX. Században növekedett 1960.-tól a falu folyamatos fejlődésnek indult.

Népszerűség: 2% [?]

Sopron   gazdasági   szövetében  megkülönböztetett   figyelmet   érdemlő   ágazat   a   turizmus:   a  sokrétű,   sokféle   vonzerőre   épülő,   a  jelentős   szerepet   játszó   egészségturizmust   is  magában  foglaló szektor foglalkoztatja a lakosság meghatározó részét, biztosítja  a megélhetést.

E fontos gazdasági szerepnek megfelelően a város – szándékai szerint – hosszú ideje stratégiai  ágazatként   kezeli   a   turizmust:   a   rendszerváltozást   követően   számos   turizmusfejlesztési  stratégia készült (a 2003-ban a GKI Gazdaságkutató Rt által készített komplex tanulmány magát  az X. anyagnak tekinti). A legutóbbi átfogó tanulmány 2007-ben készült, a város 2006 – 2010-es  turizmus  politikájának meghatározására  (Sopron  turizmus  politikájának  meghatározása 2006-  2010.) Az átfogó anyagok mellett számos rész-stratégia is készült.

A stratégiák szintjén meglévő  fejlesztési  szándék mellett   /  ellenére a  turizmusipar  gyakorlati  működése nem tükrözi ezt a tudatosságot. Bár a statisztikák a 2001-2002-ben tapasztalt  mélyponthoz  képest   folyamatos   javulást   tükröző adatokat   regisztrálnak,  a  jelen vizsgálathoz  kapcsolódó elemzések,  interjúk is az eddig készült anyagokban összegzett általános képet – a  lehetőségek alatt teljesítő szektor képét adják. A problémákra koncentrálva a következőket
lehet általános jellemzőkként kiemelni:

a kínálat tekintetében:

• a   lehetőségekhez   /adottságokhoz   képes   nem   megfelelő   termékfejlesztés:
• hiányzanak a húzó termékek, elmaradnak az évek óta tervezett fejlesztések
• nem szervezett kínálat: hiányzik a desztináció menedzsment, a hálózatok
• gyenge marketing, arculati, imázs problémák, hiányoznak a beutaztatók
• nem  befogadó   attitűdű   lakosság:   hiányzik   a   turizmus   belső  marketingje,   a  lakosság  felkészítése,  általános pozitív  szerepvállalás a  turizmus  –   „városom gazdagságának forrása” – érdekében;

a kereslet tekintetében:

• stabilizálódó, de stagnáló mennyiségű vendég és vendégéjszaka
• viszonylag rövid átlagos időtöltés
• szezonalitás

Népszerűség: 3% [?]

Cirák kapuvártól 16 km.-re helyezkedik el. 1265.-ben említették a település nevét először írásos oklevelek „Terra Zyrak” alakban. A Czirákyak tulajdonába volt a község.

A szabadságharcban 7 cziráky vett részt.

A földosztás 1854.-ben történt meg a településen, ebben az időben a lakosság földművelésből és állattenyésztésből élt. Mivel megélhetésüket így nehezen tudták biztosítani, a közeli városokba mentek a lányok cselédnek, a férfiak közül, pedig páran Amerikában próbáltak szerencsét. Majd hazatérve házat építettek és gazdasági felszereléseket, állatokat vásároltak. A lakosság egy része kereskedéssel foglalkozott, a „ciráki kupecokat” a szomszédos megyékben is jól ismerték. A két világháború alatt 51 ciráki lakos vesztette életét. Jobblét termelőszövetkezeti csoport 1951.-ben alakult meg és 5 év múlva már meg is szűnt.

A településen a lakosság szám igencsak csökkenő tendenciát mutat.

A Szent Mihály plébánia templom barokk épület 1366.-ban már említették írásos oklevelek, a toronysisak 1870.-ben készült el.

Király kápolna Cirák és Dénesfa között található, IV: Károly 1921.-ben itt ért földet repülőgépével.

Népszerűség: 3% [?]