Sopron Hotels

soproni szálláskatalógus

Mandarin Panzió Sopron

KőszegKőszeg története A kőszegiek (ezután már így nevezték magukat Henrik és utódai) folytonosan gyarapították birtokaikat. Ezért személyes ellentétbe kerültek I. Albert osztrák és stájer herceggel is, aki 1289-ben elfoglalta váraikat, közöttük Kőszeget is. Ekkor pusztult el a város Ferences kolostora.

A várakat 1291-ben III. András szerezte vissza korábbi tulajdonosaiknak. A család leszármazottai sem voltak különbek Iván nevű ősüknél (akit a korabeliek békétlen természete miatt “lupus repax” ragadozó farkas névvel illettek), így 1327-ben Károly Róbert elvette váraik többségét, és az ország belsejében adott birtokokkal, a nyugati határról eltávolította őket.

Kőszeg1328-ban Kőszegnek királyi városi címet adott, megerősítette a Kőszegiektől kapott kiváltságokat, és azokat önkormányzati, valamint vásártartási joggal egészítette ki. A későbbiekben még engedélyt kaptak az itt élők a helyi és a környékbeli borok külföldi eladására is. Bár az uralkodó ígérete szerint a város örökre királyi kézben maradt volna, 1392-ben Zsigmond mégis Garai Miklós nádornak adományozta örökjogon, a várhoz tartozó uradalommal együtt.

Az új birtokos megerősítette a város kiváltságait és jelentős építkezésekbe kezdett (Szt. Jakab-templom). 1445-ben V. László nevében, de saját részére foglalta el III. Frigyes német-romai király. Tőle kapták 1446-ban a polgárok azt a címert, amelyet ma is használ a város.

KőszegA város határában kőkori és bronzkori eszközöket találtak, amelyek közül kiemelkedik az 1841-ben, az Óház környékén talált 44 bronzsarló. A korábbi időkben a környéken inkább Szent Vidnek volt jelentősebb szerepe, de a középkortól már Kőszeg története bővelkedik eseményekben. Egyes vélemények szerint itt, a korabeli település környékén, amelyet akkor castellum Guntionisnak neveztek, vívott 802-ben az avar és a frank sereg egymással. A honfoglaló magyarok is letelepedtek ezen a tájon, a mai Kőszegfalva határában jelentős vasfeldolgozó telepet hoztak létre.

A környék a 12-13. századtól, a német katonai betörések elhárítása miatt, hadászati fontosságú lett. Sorra épültek a Kőszegi-hegységben a kővárak, amelyek közül az egyik az Óházon emelt ún. Felsővár volt.

Ma még nem tudjuk, hogy pontosan mikor építették, de a tatárjárás idején már állt, mert IV. Bélának kellett visszafoglalnia az osztrák hercegtől. Ennek emlékét megörökítő oklevélben írták le először nevét: castrum Kuszug (1248). A 13. század második felében a Németújvári család ide tette át székhelyét. Henrik és fia, Iván, jelentős építkezéseket kezdett. A régi vár alatti, Gyöngyös-parti területen felépítették új erősségüket, a reprezentációs igényeket is kielégítő Alsóvárat.

Megalapították Kőszeg városát, amelyet falakkal is megerősítettek. Az első lakók egy része német telepes volt, akiknek különböző kedvezményeket és kiváltságokat adtak.

1483-ban Mátyás ugyan visszafoglalta Kőszeget, de halála után újra Habsburg zálogbirtok lett, egészen 1647-ig, amikor III. Ferdinánd újra a magyar korona fennhatósága alá helyezte.

1532-ben Jurisics Miklós várkapitánysága idején, a Bécs ellen támadó török sereg ostromolta a várost. Augusztus 5. és 30. között Szulejmán szultán személyes felügyelete mellett, 19 heves támadást állt ki, amelyet kisszámú katonaság, a polgárok és a környékről idemenekült jobbágyok védtek. Az utolsó roham után, az éhségtől sokat szenvedő janicsárok lázadása az ostrom feladására kényszeríttette Ibrahim nagyvezírt.

A hagyomány szerint az utolsó seregrész 11 órakor hagyta el a környéket, ennek emlékére szólalnak meg a város harangjai 1777-től máig ebben az időpontban.

A romhalmazzá tett városfalak felépítésére a polgárok adómentességet és kiváltságokat kaptak I. Ferdinándtól. Az újjáépítés során nyerte el nagyjából mai formáját az erődítményrendszer. A következő mintegy két évszázad a város legvirágzóbb időszaka volt, mert a török hódoltság miatt áthelyezett, a Bécset az Adriai-tengerrel összekötő, távolsági kereskedelem egyik fontos állomása lett. Ez kedvezett a város hagyományos termékeinek, a bor (amely az egész középkor folyamán a legfontosabb volt) és különböző iparcikkek értékesítésében is.

A 16. század végén már céhekbe tömörült iparosok nagy számban dolgoztak a környék és távolabbi vidékek számára. Ez a gazdagság és a távoli területekkel való szoros kapcsolat tükröződik a Jurisics tér reneszánsz stílusban épített lakóházain.

A reformáció idején a város lakossága szinte teljes számban protestáns lett, de nyelvükben különböző gyülekezeteket alkottak. Ezért amikor a Szt. Jakab-templomot a német gyülekezet kapta, a magyarok számára 1615 és 1618 között új templomot építettek. Ez a Magyar templom lett, a katolikus hitre való visszatérés után, a Szt. Imre-templom.

A Bocskai- és Bethlen-felkelés idején a várat birtokló földesurak, Nádasdyak, Széchyek, a felkelők oldalára álltak, de a város polgárai féltek a császáriak bosszújától. Ennek az ellentétnek a magyar és német külvárosok látták többször kárát, de a város is többször cserélt gazdát.

1648-ban a Magyarországhoz visszakerült város szabad királyi címet kapott (Vas megyében egyetlenként), és 1848-ig követeket küldhetett az országgyűlésre is. A bécsi udvar ellenreformációs törekvéseinek csak az 1670-es évekig tudtak ellenállni, amikor a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel miatt, bele kellett egyezniük a jezsuiták letelepedésébe. Az 1677-ben Széchényi György érsek által alapított katolikus gimnáziumot (ma Jurisics Miklós Gimnázium) is ők vezették.

A város a Rákóczi-szabadságharc után fokozatosan elveszítette korábbi jelentőségét. Bár a város képén ez nem látszott, mert az elkövetkező egy évszázad a legnyugalmasabb gyarapodás időszaka volt. 1712-ben az emberveszteség pótlására német telepeseket hívtak, akik Schwabendorfot (1896 óta Kőszegfalva) alapították. 1724 és 1869 között itt működött a dunántúli nemesek nagyobb peres ügyeit tárgyaló Kerületi Tábla.

Ennek köszönhetően sok neves nemesi család (Sigray, Festetics, Nádasdy, stb.) vásárolt itt házat és tanult, főleg jőleg jogvégzett emberek telepedtek le.

A 19. században azonban már kézzelfogható jelei voltak a város visszaesésének. A lakosságszám alig növekedett, a város adósságai egyre nagyobbak lettek. A kereskedelmi központ jellegének csökkenését mutatja, hogy a fontos vasútvonalak építésekor már nem vették figyelmbe. A 19. század első felében, az itt élő értelmiségnek köszönhetően még, legalább kultúrális értelemben, a megyében az elsők közé tartozott (Olvasó Egylet, Zene Egylet, Takarékpénztár alapítása).

A kiegyezés után azonban az addig jelentős posztókészítő kisipara is elvesztette a csatát az olcsó gyári termékekkel. Ráadásul megszűnt a Kerületi Tábla is (1869) amelynek következtében a mozgató szellemi erő jelentős részét veszítette el a város. Az így nehéz helyzetbe került polgárok laktanyák, iskolák építésével próbálták bevételeiket pótolni. Saját költségen hozták létre a vasúti összeköttetést Szombathellyel. Jelentős segítséget adtak a letelepülni szándékozó gyáraknak.

Ekkor alakult meg a környék természeti szépségeinek kihasználását elősegítő Turista Egylet is, amely a hegyekben kiszolgáló és információs létesítményeket, kilátókat épített, először csak a helybeliek, majd később az ide látogató idegenek számára.

Az első világháború utáni békeszerződéssel a kőszegi járás nagy részét Ausztriához csatolták. Ezzel a környékbeli piacokat is elveszítették a helybeliek. Ekkor már csak iskola (polgári, evangélikus leány líceum, katonai képző, főgimnázium, tanítóképzők), kaszárnya és idegenforgalmi város irányában tudott átalakulni.

A II. világháborút követően azonban ez a fejlődés is megakadt. A határzár évtizedekre elzárta, nem csak a külföldtől, hanem az ország belsejétől is. Idegenforgalma az 1970-es években kezdett újra fellendülni, de a megközelítés bonyodalmai miatt, csak a “Vasfüggöny” 1989-ben történt lebontása után élénkülhetett meg.

Népszerűség: 37% [?]

A Fertő-tóA Fertő-tó Ausztria és Magyarország területén található, így a két ország közös felterjesztése alapján került fel a Világörökségi Listára. A tó a Fertő-Hanság Nemzeti Park része, 1979-ben az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánította, és Európa nemzetközi jelentőségű vadvizeként tartják számon.

A számos ritka, csakis itt élő növény és a kétszáznál is több fészkelő, vonuló madárfaj védelme érdekében a Nemzeti Park egyes részei csak engedéllyel és kísérővel látogathatók. A Fertő vízi telepe nyáron népszerű, strand; lehet itt fürdeni, szörfözni, csónakázni és vitorlázni. A tó körül kerékpárút épült.

A Fertő-tóA Fertő-tó

A Fertő az eurázsiai sztyep tavak legnyugatibb képviselője, s egyben Európa legnagyobb szikes (alkaline) tava. A víz sekély, a vízmélység állandóan változik, de átlagosan az egy métert sem éri el. Többször is kiszáradt már a tó, legutóbb 1867-1871 között.

Elsősorban a talajvíz és csapadékvíz táplálja, továbbá két patak folyik belé. Természetes lefolyása nincs, vizét a Hanság-főcsatorna vezeti el.

A Fertő-tóA Fertő-tó

A Fertő-Neusiedler régió viszonylag kis területén különböző klimatikus viszonyok uralkodnak; a kontinentális, a szub-mediterrán és az alpesi éghajlati hatások találkozása változatos növény- és állatvilágot eredményez.

A tó partját a kontinentális szikes tavakra és tengerpartokra jellemző sótűrő vegetáció díszíti. A sűrű nádasok és a mintegy 80 sós mocsárfolt valóságos madár-paradicsom.

A tó környéke 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja. A régészeti feltárások során az i.e. VI. századból származó, emberi településre utaló eszközöket találtak. Kelták és rómaiak is éltek itt, megtalálták például egy fürdő maradványait Marcus Aurelius (161-180) idejéből.

Már a rómaiak is bányászták az itteni mészkövet; a fertőrákosi kőfejtő ma színházi- és operaelőadások különleges díszlete. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete.

A Fertő-tó közelében található települések – Balf, Hidegség, Fertőboz, Hegykő – középkori eredetűek. A környék jelentős kastélyai a XVIII. században épültek.

A fertődi, pompás Esterházy-kastélyban több mint egy évtizedet töltött udvari zeneszerzőként Joseph Haydn. Nagycenken a Széchenyi-család egykori kastélyában Széchenyi István, a “legnagyobb magyar” életművét bemutató kiállítás látható. A kastélytól kisvasút vezet Fertőbozra. A klasszicista Gloriettről páratlan kilátás nyílik a tóra.

A földművelés, állattartás mellett hosszú múltra tekint vissza a szőlő- és borkultúra ezen a tájon. A dombokra felkúszó szőlőültetvényekről zamatos vörösbor, a híres kékfrankos kerül a palackokba.

A táj állandó változását az itt élők mindig is mondákkal, mesékkel támasztották alá, melyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak e vidék kulturális örökségéhez.

A Fertő-tó – Neusiedler See környéke olyan egyedülálló, természeti és földrajzi fejlődés eredménye, melynek alakulásában nagy szerep jutott az egymást követő népcsoportok kultúraváltásainak.

A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyet nem jellemez a földrajzi megosztottság.

Népszerűség: 62% [?]

A Soproni SörSOPRONI SÖR – SOPRONI SÖRGYÁR
9400 Sopron, Vándor Sándor u. 1.

Sopron környékén nemcsak a bornak, hanem a sörnek is nagy hagyományai vannak. A sörgyártásra utaló első írásos emlékek a XVI. századból valók.

A soproni sörgyárat, Első Soproni Serfőzde és Malátagyár néven Lenck Gyula alapítja 1895-ben, a Brünni Serfőzde Részvénytársasággal közösen. 1918-ban a gyár fuzionál a Nyugat-magyarországi Serfőzde és Malátagyár Rt-vel. 1949-ben az államosítást követően, a gyár Soproni Sörgyár Nemzeti Vállalat elnevezéssel önállósul.

1971-ben a gyár csatlakozik az összes magyar sörgyárat magába foglaló Magyar Országos Söripari Tröszthöz. 1982-ben, az akkor már 500.000 hektoliter éves értékesítéssel bíró gyár, újra önálló lesz.

1992-ben a privatizáció során a gyár újra részvénytársaság lesz, majd a Brau Union Göss-Reininghaus Österreichische Brau AG. megszerzi a részvénytöbbséget. 1993-ban nagy fejlesztési program indul, melynek köszönhetően a gyár technológiája eléri a világszínvonalat.

1994-ben megtörténik az elsőbbségi részvények tőzsdei bevezetése. 1997-ben a Soproni Sörgyár Rt. fúzióra lép az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Részvénytársasággal, és nevét megtartva folytatja működését.

1998. január 1-én a Soproni Sörgyár Rt. a konszernhez tartozás jegyében nevét Brau Union Hungária Sörgyárak Részvénytársaságra változtatja.

2007.-ben a Soproni Sörgyár a Heineken tulajdonába kerül

A Soproni Sörgyár nemzetközi elismerései, Monde Selection Aranyérmek:

  • 1983. Róma
  • 1984. Madrid
  • 1985. Lisszabon
  • 1987. Brüsszel
  • 1988. Athén
  • 1989. London
  • 1990. Luxemburg
  • 1996. Lisszabon

Népszerűség: 17% [?]

Elindult a csapat egy sikeres úton. Várható további fejlődés?

„Hosszú még az út. Nagyon sokat kell még tenni, hogy lássuk a célt! Rengeteget kell dolgozni! Lesznek változások, a keretből biztosan távoznak páran, és érkezőket is várunk. Mi hosszú távra tervezünk. Két módja van az eredményes munkának: vagy 100 millió euróért megveszünk mindenkit, vagy a magunk módján alakítgatjuk a csapatot. Még az út elején vagyunk.”

Fiúkkal sikerült megtalálni a közös nevezőt?

„Úgy gondolom elfogadtak. Látják, hogy komolyan veszem. Látják, érzik, hogy nekem a futball rettenetesen fontos. A közös hangot könnyű volt velük megtalálni. Teljesen jó a munkakapcsolat, és a pályán kívül is megértjük egymást.”

Mennyire elégedett a tavaszi eredményekkel?

„A tavaszt három szakaszra lehetne osztani. A téli szünet után jó kezdést láthattunk. Győzelmek, és szoros meccsek követték egymást, panasz nem lehet a csapatra. Aztán következett három nem várt vereség. Tény, lehetett volna akár jobb is! Ha a megkezdett úton előbbre leszünk, biztos vagyok benne, hogy másképp alakulnak majd ezek a meccsek. Jövőre Tomaj, Hali meccseket mindenképpen be kell húznunk! És következett az év utolsó hat meccse, melyet veretlenül vívott meg a gárda. Stabilitásban sokat fejlődött a csapat.

Szem előtt tartották a szemléletet, mely szerint nem szabad veszíteni. Jól szerepeltünk, játékunkkal kiérdemeltük a győzelmeket. A Lipót elleni győzelem sokak szerint meglepetés, szerintem mégis megérdemelt volt. A csesztregi döntetlent is reálisnak tekintem. Azonban mi most nem helyezésekben gondolkodunk. Megkezdtünk egy utat, az a fejlődéshez, és az előrelépéshez vezet. Most nem az a lényeg, hogy a középmezőnynek éppen hányadik helyén tanyázunk, hanem az, hogy dolgozzunk, küzdjünk tovább!”

Mit tud mondani a csapatról?

„Mindenképpen elégedett vagyok a fiúkkal. Bár sérülések és kiállítások hátráltatták a munkánkat. De aki ott volt megpróbálta a legtöbbet nyújtani. A csapat nagy részétől pozitív visszajelzést kaptam. Összességében elégedett vagyok, de javítani mindig lehet! Varga Zoli 18, Lego 10 góljával is elégedett lehetünk, így a csatárokkal nem volt gond. De ez nem csak az ő érdemük a sok gól, hiszen valakinek passzolni is kellett. A középpályánk is jól teljesített, sokat segítettek a támadásban.

Viszont a középpálya kevesebbet segített hátul, ahol amúgy is hiányosak vagyunk. A kapusokkal is elégedett vagyok, nem volt olyan meccsünk, ami a kapusokon ment el. A védekezéssel, és nem a védőkkel van gondunk. Túl kevesen vagyunk a hátsó alakzatban, így például Decsa kényszerből játszott hátul. Három fontos védőnk is hiányzik.„

Várhatók új igazolások?

„Az elképzelés szintjén vannak tervek, a realistást majd meglátjuk. Két védőt mindenképpen jó lenne igazolnunk!”

Milyen esélyeket lát a következő szezonra?

„Lecsökkentik az NB3 létszámát. A következő bajnokságban csak az első kilenc marad bent. Így minimális célunk a kilencedik hely, maximális a bajnoki cím.  Az NB2es csapatok és a megerősödött megyei bajnokok erősebbé teszik a bajnokságot. Minimális célunk a bent maradás. És csak három csapat jut fel. Négy riválisunk ment el, és csak kettő jön. Szorosabbá válik ezzel a mezőny, élesebb csaták várhatók.”

Népszerűség: 2% [?]

hasznos linkek Sopronból és környékéről Read the rest of this entry »

Népszerűség: 1% [?]

Erhardt Panzió Sopron
Pihenőkereszt Panzió Hotel Sopron