A Fertő-tó Ausztria és Magyarország területén található, így a két ország közös felterjesztése alapján került fel a Világörökségi Listára

A számos ritka, csakis itt élő növény és a kétszáznál is több fészkelő, vonuló madárfaj védelme érdekében a Nemzeti Park egyes részei csak engedéllyel és kísérővel látogathatók. A Fertő vízi telepe nyáron népszerű, strand; lehet itt fürdeni, szörfözni, csónakázni és vitorlázni. A tó körül kerékpárút épült.

A Fertő az eurázsiai sztyep tavak legnyugatibb képviselője, s egyben Európa legnagyobb szikes (alkaline) tava. A víz sekély, a vízmélység állandóan változik, de átlagosan az egy métert sem éri el. Többször is kiszáradt már a tó, legutóbb 1867-1871 között.

Elsősorban a talajvíz és csapadékvíz táplálja, továbbá két patak folyik belé. Természetes lefolyása nincs, vizét a Hanság-főcsatorna vezeti el.

A Fertő-Neusiedler régió viszonylag kis területén különböző klimatikus viszonyok uralkodnak; a kontinentális, a szub-mediterrán és az alpesi éghajlati hatások találkozása változatos növény- és állatvilágot eredményez.

A tó partját a kontinentális szikes tavakra és tengerpartokra jellemző sótűrő vegetáció díszíti. A sűrű nádasok és a mintegy 80 sós mocsárfolt valóságos madár-paradicsom.

A tó környéke 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja. A régészeti feltárások során az i.e. VI. századból származó, emberi településre utaló eszközöket találtak. Kelták és rómaiak is éltek itt, megtalálták például egy fürdő maradványait Marcus Aurelius (161-180) idejéből.

Már a rómaiak is bányászták az itteni mészkövet; a fertőrákosi kőfejtő ma színházi- és operaelőadások különleges díszlete. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete.

A Fertő-tó közelében található települések – Balf, Hidegség, Fertőboz, Hegykő – középkori eredetűek. A környék jelentős kastélyai a XVIII. században épültek.

A fertődi, pompás Esterházy-kastélyban több mint egy évtizedet töltött udvari zeneszerzőként Joseph Haydn. Nagycenken a Széchenyi-család egykori kastélyában Széchenyi István, a “legnagyobb magyar” életművét bemutató kiállítás látható. A kastélytól kisvasút vezet Fertőbozra. A klasszicista Gloriettről páratlan kilátás nyílik a tóra.

A földművelés, állattartás mellett hosszú múltra tekint vissza a szőlő- és borkultúra ezen a tájon. A dombokra felkúszó szőlőültetvényekről zamatos vörösbor, a híres kékfrankos kerül a palackokba.

A táj állandó változását az itt élők mindig is mondákkal, mesékkel támasztották alá, melyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak e vidék kulturális örökségéhez.

A Fertő-tó – Neusiedler See környéke olyan egyedülálló, természeti és földrajzi fejlődés eredménye, melynek alakulásában nagy szerep jutott az egymást követő népcsoportok kultúraváltásainak.

A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyet nem jellemez a földrajzi megosztottság.

Az első Mesterháza változat 1479.-ből maradt fenn. A 13. században volt egy Vester nevű birtokosa, a név német eredetű, régi magyar személynévből származik. Másik elképzelés szerint, az eltűnt faluként számontartott Pusztaládonnyal azonosítható.

Így tulajdonosa az a Ládonyi Vester mester volt, akinek családja Puszta- és Bánládonyban is birtokos volt. Mai nevén először 1479.-ben említik.

A Mesterháza köznemesi község volt, az itt élők zabot, árpát termesztettek és juhtenyésztéssel foglalkoztak.

1910.-ben Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott, 299 magyar lakossal.

Nevezetességek

• Szent Anna kápolna,

• Jekelfalussy- kastély.

1257.-ben említették először írásos oklevelek, Calha néven. Középkorban a Nagymartoniak voltak a település birtokosai. 17. században a Nádasdyak majd a 18. században a Festeticsek, később, pedig a Széchenyi család kezébe került a bírtok.

A falu területén a rossz minőségű, homokos, kavicsos talaj csak gyenge termést eredményezett, így a településre az állattenyésztés sertés és juhtartás volt a jellemző a 19. század elejéig. 1959.-ben alakult meg a Hajnalcsillag Termelőszövetkezet, majd 1970.-ben összevonták a Pusztacsalád, Iván, Répceszemere termelőszövetkezetet.

A falu népessége a 19. században növekedésnek indult, így 1930.-ban 701 lakost számoltak a településen, viszont a II. világháború után a népességcsökkenés lett a jellemző.

Nevezetességek a településen:

• Szent István szobor, ez az ország első Széchenyi István szobra.

•   A XVIII. századi római katolikus templom.