Az 53.000 lakosú Sopron hazánk egyik legvonzóbb turisztikai célpontja. A Soproni-hegység az Alpok legkeletibb nyúlványa. Kristálytiszta levegőjének köszönhetően Sopron jegyzett klimatikus gyógyüdülőhely.

Sopron változatos természeti adottságai, hangulatos utcái, történelmi műemlékei több ezer látogatót vonzanak évről évre. Sopron Magyarország műemlékekben leggazdagabb vidéki települése. A város területének több mint a fele műemléki védelem alatt áll.

Sopron környékén a bortermelés több mint 2000 éves múltra tekint vissza. 2004 óta Sopron hivatalosan is a „Kékfrankos fővárosa” cím büszke birtokosa.

A Bécsi külváros a soproni gazdapolgárok vagy poncichterek és kézművesek negyede. Itt épült fel Sopron legelső temploma, majd további három templom. Ezért a Bécsi külvárost templom negyednek is nevezik.

A Római Birodalmat védelmező légiósok a III. századtól a városokat városfallal vették körül. Scarbantia városfalának helyét a Borostyánkő-út határozta meg. Két kapun keresztül lehetett Scarbantiába bejutni. A kapuknál fegyveres őrök teljesítettek szolgálatot. A várfal erősségének és a városlakók küzdelmének köszönhetően Sopront ritkán sikerült bevennie az ostromlóknak.

A Várkerület a régi várárok külső peremén jött létre, a régi városfalak ívét követve. A 12. századtól kezdve a város kereskedelmének fő színtere.

A Tűztorony Sopron jelképe. Barokk hagymakupolája a kétfejű sassal 58 méter magasra emelkedik, így a város több pontjáról is jól látható.

A Fő tér minden épülete műemlék. Sopron egyik legszebb épülete a Storno-ház. A család három nemzedéke rendkívül gazdag és értékes magángyűjteményt hozott létre.

A Lackner- vagy Generális-ház Sopron híres polgármesterének volt a lakhelye. Másik elnevezése onnan ered, hogy ebben a házban szállásolták el évszázadokon keresztül a város katonai parancsnokait.

A Fabricius-házat egy római kori középület maradványain emelték a középkorban. Fabricius Endre – mint líceumi diák – látta el a Sopronban katonáskodó Petőfit könyvekkel.

A Patika-házban a 16. századtól működött az Angyal Patika. Neves orvosok és gyógyszerészek éltek falai között.

A Gambrinus-házat tartják Sopron legrégebbi városházának. Az erkély mögötti szobában jegyezte le Gugelweit János, városi jegyző a Soproni virágéneket, amely a magyar nyelvű világi költészet legrégibb példája.

A Fő téren álló Kecske-templom több építési korszak jegyeit viseli magán. Az épület három koronázás és öt országgyűlés színhelye volt a történelem során.

A Fő tér közepén álló Szent Háromság szobor a magyarországi barokk szobrászat egyik legértékesebb alkotása. A fogadalmi szobrot a 18. század végén fellépett pestisjárvány idején emelték.

Kirándulásunk során felkeressük Fertőrákost is. Fertőrákos Soprontól 7 kilométerre, a Fertő partján fekszik. Természeti és történelmi emlékeiért turisták tízezrei keresik fel évről évre.

Fertőrákos környékét már a rómaiak is kedvelték. Ebből a korból származik a Magyarországon egyedülálló Mithras- szentély is, amely az egykori Scarbantia környékének egyik legérdekesebb római kori emléke.

1002-ben lett a győri püspökség birtoka a település. Szép fekvése, jó levegője, a festői Fertő közelsége indíthatta a püspököket arra, hogy itt építsenek kastélyt maguknak. A kastély nyári rezidenciaként, olykor menedékként szolgálta a győri püspököket. A régi városfalakkal határolt településmag 1969 óta műemléki védelem alatt áll.

A fertőrákosi lajtamészkő a történelem során a közeli és a távolabbi környék kedvelt építőköve volt. Könnyen fejthető, jól alakítható és az időjárás viszontagságainak ellenálló. Már a rómaiak is használták Scarbantia falaihoz. Amikor az 1. világháború után a műkő és a vasbeton elterjedt, egyre jobban kiszorult az építkezéseknél a terméskő.

A fertőrákosi kőfejtőben 1948-ban megszűnt a bányászat. Az utókornak egy hatalmas katlan és ehhez kapcsolódó gigantikus termek földalatti labirintusa maradt vissza. Itt alakították ki a Barlangszínházat, amely 1970 óta a Soproni Ünnepi Hetek előadásainak egyik helyszíne.

Ön is szívesen felkeresné ezeket a helyszíneket? Akkor miért ne szakítana rá időt? Legyen része Önnek is egy felejthetetlen soproni kirándulásban!

Ismerje meg Ön is Szerdahelyi Gergely idegenvezető soproni kirándulóprogramjait!

SOPRONI KIRÁNDULÓPROGRAMOK CSALÁDOKNAK

A Fertő-tó Ausztria és Magyarország területén található, így a két ország közös felterjesztése alapján került fel a Világörökségi Listára

A számos ritka, csakis itt élő növény és a kétszáznál is több fészkelő, vonuló madárfaj védelme érdekében a Nemzeti Park egyes részei csak engedéllyel és kísérővel látogathatók. A Fertő vízi telepe nyáron népszerű, strand; lehet itt fürdeni, szörfözni, csónakázni és vitorlázni. A tó körül kerékpárút épült.

A Fertő az eurázsiai sztyep tavak legnyugatibb képviselője, s egyben Európa legnagyobb szikes (alkaline) tava. A víz sekély, a vízmélység állandóan változik, de átlagosan az egy métert sem éri el. Többször is kiszáradt már a tó, legutóbb 1867-1871 között.

Elsősorban a talajvíz és csapadékvíz táplálja, továbbá két patak folyik belé. Természetes lefolyása nincs, vizét a Hanság-főcsatorna vezeti el.

A Fertő-Neusiedler régió viszonylag kis területén különböző klimatikus viszonyok uralkodnak; a kontinentális, a szub-mediterrán és az alpesi éghajlati hatások találkozása változatos növény- és állatvilágot eredményez.

A tó partját a kontinentális szikes tavakra és tengerpartokra jellemző sótűrő vegetáció díszíti. A sűrű nádasok és a mintegy 80 sós mocsárfolt valóságos madár-paradicsom.

A tó környéke 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja. A régészeti feltárások során az i.e. VI. századból származó, emberi településre utaló eszközöket találtak. Kelták és rómaiak is éltek itt, megtalálták például egy fürdő maradványait Marcus Aurelius (161-180) idejéből.

Már a rómaiak is bányászták az itteni mészkövet; a fertőrákosi kőfejtő ma színházi- és operaelőadások különleges díszlete. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete.

A Fertő-tó közelében található települések – Balf, Hidegség, Fertőboz, Hegykő – középkori eredetűek. A környék jelentős kastélyai a XVIII. században épültek.

A fertődi, pompás Esterházy-kastélyban több mint egy évtizedet töltött udvari zeneszerzőként Joseph Haydn. Nagycenken a Széchenyi-család egykori kastélyában Széchenyi István, a “legnagyobb magyar” életművét bemutató kiállítás látható. A kastélytól kisvasút vezet Fertőbozra. A klasszicista Gloriettről páratlan kilátás nyílik a tóra.

A földművelés, állattartás mellett hosszú múltra tekint vissza a szőlő- és borkultúra ezen a tájon. A dombokra felkúszó szőlőültetvényekről zamatos vörösbor, a híres kékfrankos kerül a palackokba.

A táj állandó változását az itt élők mindig is mondákkal, mesékkel támasztották alá, melyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak e vidék kulturális örökségéhez.

A Fertő-tó – Neusiedler See környéke olyan egyedülálló, természeti és földrajzi fejlődés eredménye, melynek alakulásában nagy szerep jutott az egymást követő népcsoportok kultúraváltásainak.

A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyet nem jellemez a földrajzi megosztottság.

A SOPRONI BORVIDÉK TÖRTÉNETE

A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégebbi történelmi hagyományokkal rendelkező szőlőtermő vidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon és lankákon 1400 hektáron terül el.

A Fertő tó partját övező termőterületek különleges sajátossága, hogy a vízfelület tükörfelületként felerősíti a napfény melegítő, érlelő hatását és a tó párolgásával együtt kedvező klímát biztosít. A talaj szerkezete, a löszben-csillámpalában, illetve agyagban való gazdagsága – megfelelő alapot teremt egy kiváló szőlőkultúra megteremtéséhez.

A borvidék eredete a keltákig (i.e. 300 évvel) vezethető vissza, a kedvező éghajlati és természeti adottságokat már ekkor felismerték. A szőlőművelés meghonosítását azok a szőlő magvak igazolják, melyekre a sírok régészeti feltárása során bukkantak.

A Római Birodalom idején Própus császár ültetett katonáival szőlőt az egykori Scarbantia köré. Később a Frank Birodalom védelme alatt, bajor telepesek teremtették meg a máig folyamatos szőlőtermesztés és borkészítés alapjait.

A XIV. sz elején Sopron már Magyarország legjelentősebb bortermelő vidéke és kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország akkori határain. A soproni bort kitűnő volta miatt királyok és főhercegek asztalára is rendelték és olykor az európai béke megteremtésénél, civakodó fejedelmek kibékítésében is szerepet játszott. A városi levéltár több hasonló tartalmú levelet őriz, így a feljegyzések hol királynék gyomorbaj elleni gyógyszer borkénti alkalmazásáról, hol a királyi udvartartás és birodalmi gyűlések rendeléseiről tesznek említést.

Sopron a sz. kir. város kiváltságai révén számos borral kapcsolatos privilégiummal rendelkezett. Igazi fénykorát az jelentette, amikor fokozatosan a magyar, sőt az európai borkereskedelem központjává, a Kárpát-medence nyugati kereskedelmi kapujává vált. A soproni polgár a hozzáértő szőlőművelés és gondos pincekezelés mellett féltékenyen védte borainak jó hírét.

Nem csoda, hogy oly drasztikus rendszabályokat alkotott saját boraik védelmére mint a bordézsma, a bormérési jog, vagy éppen az idegen borok városba szállítására ill. a borkereskedés szabályozására vonatkozóan. A XIX. sz.-tól a szorgalmukról híres gazdapolgárok, más néven poncichterek munkája nyomán a város szőlő- és borkultúrája messze földön híressé vált. Sopronban az ország más vidékeitől eltérően a pincéket nem a szőlőterületeken, hanem a városon belül, a kőházak alá építtették.

A saját ház alatti pince így biztonságot nyújtott, és a várostól átengedett jog alapján ki-ki helyben, a saját Buschenschank-ban mérhette ki borát. A Filoxéra pusztítása azonban megtorpantotta a borvidék fejlődését, melyben sokáig az ültetvények újratelepítése sem hozott kedvező fordulatot.

Az addig fehér borairól híres Soproni borvidék területeinek háromnegyed részét a vörösborszőlő telepítések miatt ma már ezen borfajták uralják, de a fehérborszőlők továbbra is megbecsültek.

Az itt termett borok savhangsúlyosak, tanninban igen gazdagok, melyek elsősorban az igényes fogyasztók körében kedveltek. Más borvidékek bortermelői is előszeretettel vásárolják a soproni bort, hogy a sajátjaikkal házasítsák.

A borvidék uralkodó fajtája a Kékfrankos, barrique-olt változata pedig egyes termelők kezében a nemzetközi mércével is rangos elismeréseket arat. Jelentősek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot és a Pinot noir ültetvények.

A fehérborfajták közül a Zöld veltetlini, Chardonnay, Sauvignon blanc, Tramini, Irsai Olivér Zenit, Korai piros veltelini, Királyleányka emelhető ki.

SZŐLŐFAJTÁK

Vörösborszőlő-fajták:

• Kékfrankos

A kutatások szerint a Kaszpi-tenger partvidékéről származik. Jó termőképességű, és mivel fagytűrése megfelelő, termése hosszú időn keresztül a tőkén tartható. Október elején, közepén szüretelhető. Borát dús csersavtartalom, jellegzetes rubin vörös szín, kellemes, fajtajelleges zamat jellemzi.

Ajánlás: Vadszárnyasokból és vaddisznóból készült ételekhez, de jó kísérője a sertés és marhahúsból készült ételeknek is.

Szervírozási hőmérséklet 16-18°C.

• Cabernet sauvignon

A kékszőlők között a világfajták legismertebbje, a vörösborok királyának tartják. Későn érő és közepesen termő fajta. Bora könnyen felismerhető, kifejezetten fajtajelleges. Szín- és cserzőanyagokban gazdag, kellemes. A mély gránátvörösbe hajló színű száraz vörösbor zamata intenzív, hosszú. Bora érlelést igényel, hosszú ideig eltartható.

Ajánlás: Nagyvadak és egészben sült marhahúsok ideális kísérője.

Szervírozási hőmérséklet: 18°C.

• Merlot

A világfajták egyike, Franciaországból származik. Termőképessége közepes. Kései érésű, cukortartalma magas. Önálló borként is megállja a helyét, de inkább a Cabernet fajták lekerekítésére alkalmazzák. Bora kiváló minőségű, mélyvörös színű, illat- és zamatanyagokban gazdag. Megfelelő cserzőanyaggal bíró, mégis bársonyos bor.

Ajánlás: Vadételekhez, marhahúsokhoz illik.

Szervírozási hőmérséklet: 18°C.

• Zweigelt

Osztrák szőlőfajta, melyet Fritz Zweigelt állított elő 1920-ban, a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésével. Megfelelő tőketerhelés mellett igazán szép bort ad, és házasításhoz is kitűnő. Jellegzetesen csersavdús, színanyagban gazdag, harmonikus bor.

Ajánlás: Barna húsú szárnyasokhoz, libához, kacsához, galambhoz kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 16-18°C.

• Pinot noir

Franciaországból származik, Burgundia és Champagne egyik fő fajtája, a híres Champagne-i pezsgő egyik alapanyaga.

Termése közepes mennyiségű cukrot és színanyagot, sok savat tartalmaz. Két-három éves érlelés után, kedvező esetben meggyre emlékeztető illat- és zamatanyagok alakulnak ki benne. Csersavban nem túl gazdag, rubinvörös bor.

Ajánlás: Az igazán jó minőségűt önállóan, esetleg erdei gyümölcsökkel készített nagyvadakhoz, egyébként inkább barna húsú szárnyasokhoz kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 16-18°C

Fehérborszőlő-fajták:

• Zöld veltelini

Ausztria fő fehérszőlő fajtája. Jó termőképességű, kiegyenlített, minden évben megfelelő minőségű és mennyiségű bort ad. Fagyérzékeny. Bora kellemes illatú és zamatú, élénk-elegáns savtartalmának köszönhetően üde.

Ajánlás: Ha száraz, a legjobb halbor, de zöldséges ételeknek is kiváló kísérője lehet.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Királyleányka

Erdélyi eredetű, bőtermő fajta. Közeli rokonánál, a Leánykánál illatgazdagabb bort ad. Élénk savtartalmú, zamatgazdag. Mint magyar fajta, több figyelmet érdemelne.

Ajánlás: Mandulás pisztránghoz, roston sütött fogashoz.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Sauvignon blanc

Franciaországból származik, a világ egyik legismertebb fajtája. Divatos bor. Illatos, bodzára, egresre, csalánra, vágott fűre emlékeztető, jellegzetesen zöld jegyekkel.

Ajánlás: Zöldséges ételek, elsősorban kelvirág, brokkoli kiváló kísérője, de jól illik a kaporral elkészített fehér húsú halakhoz is.

Szervírozási hőmérséklet: 10°C.

• Tramini

Nevét a dél-tiroli Tramin községről kapta. Nagyon sok zöldmunkát igénylő, jó cukortermelő fajta. Bora intenzíven illatos, gyümölcsös ízű, magas savtartalmú. Ha túlérésben szüretelik, szép desszertbor készíthető belőle.

Ajánlás: Száraz borként fehér húsú szárnyasokhoz, az édes változatot gyümölcsös édességekhez kínáljuk.

Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.

• Chardonnay

A legismertebb világfajta. Burgundia fehérborai szinte kizárólag Chardonnayból készülnek. Bora mindig nagy kihívást jelent a borászok számára, hiszen semleges íze engedi, hogy a termőhely jellege és borászati stílusa érvényesüljön. Alkoholban gazdag, magas savtartalmú bor.

Ajánlás: Halak és fehér húsú szárnyasok kísérője lehet, de karakteresebb, nehezebb változatai a borjúhúsból készült ételekhez ajánlhatók.

Szervírozási hőmérséklet: 10-14°C.

A geológiai és kultúrtörténeti értékekben egyaránt gazdag Fertőrákos területén található kőfejtő a Fertő parti látványosságok egyik legismertebbike.

A FERTŐRÁKOSI KŐFEJTŐ

A Világörökség egyik kiemelkedő része a fertőrákosi Kőfejtő, egyedülálló geológiai, őslénytani, botanikai és kultúrtörténeti értékeket jelenít meg, amelyet a rómaiaktól 1948-ig műveltek.

Eredete 12 millió évre nyúlik vissza, amikor még a Pannon-beltenger volt az úr. Ebből ülepedett le és alakult ki a jó minőségű építőanyagot szolgáltató lajtamészkő, melyet rengeteg ma is álló soproni és bécsi épületbe használtak fel egykor.

A kőfejtő falaiban és törmelékes oldalaiban ma is megtalálhatók az egykori tengeri állatok maradványai. A bányászat során kialakult barlangban és résekben denevérek tanyáznak és nyaranta sarlósfecskék fészkelnek, melyeket mit sem zavar az itt kialakított barlangszínház.

Fertőrákos a Fertő tó nyugati partján, a magyar-osztrák határ közvetlen közelében található. Neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a község északi területén emelkedő domb kőbányájával.

A fehér, nagy szilárdságú, jól faragható lajtamészkövet a római uralom idején kezdték el bányászni. (Maga a “lajta” megjelölés a Fertő-parti Lajta-hegység nevéből ered.)

A környező településeken – elsősorban Sopronban és Bécsben – védőfalak, templomok, középületek és lakóházak épültek a Fertőrákosról és a szomszédos, burgenlandi Szentmargitbányáról (St. Margarethen) származó mészkőből.

A kőbányászat Fertőrákoson 1948-ban megszűnt. A különleges bányaműveléssel létrejött oszlopcsarnokos barlangrendszert ettől kezdve idegenforgalmi célokra alakították át és használták fel. Kezdetben a szabadtéri színpad, 1970-től pedig a kiépített Barlangszínház kínált a nyári hónapokra kulturális, főként zenei programokat.

Turisztikai értékét az is fokozza, hogy a dombtetőről kitűnő a rálátás a Fertő tóra, és hogy Ausztria is közel van. Az emlékezetes 1991. évi “nagy NDK-s áttörés” óta Fertőrákosnál gyalogosan és kerékpárral, valamint hajón is át lehet jutni Ausztriába.

A kőfejtő anyagát adó lajtamészkő keletkezése mintegy 10-12 millió évre vezethető vissza, amikor is a környéket a Pannon-beltenger borította. Ennek sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok (Lithothamnium nemzetség), amelyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre.

Ebbe a mésziszapba rakódott bele sokféle állat teteme és növény maradványa. Ezek együttese alkotja az ősi kristályos rétegekre rakódó lajtamészkövet.

A leggyakoribb, vezérkövület-alkotók a mohaállatok, a vastag héjú osztrigák, a fésűkagylók, a tüskésbőrűek, a csigák és a halak körébe tartoznak. Különlegességként említhetjük a lajtamészkőben előforduló cápafogakat.

A bánya hatalmas termeinek falán és a 15-25 méteres oszlopain, azaz a hajdanvolt tenger lerakódásaiban jól megfigyelhetők a megkövesült állat- és növénymaradványok. Bizonyos helyeken a mészkő magába zárta a környéken az idő tájt működő vulkánok hamuját is.

Erről tanúskodnak a világosabb mészkőtől elütő, sötét színű, néhány centiméter vastagságú tufarétegek.

A kőfejtőnek mintegy 5 hektáros felszínén kevés a fa és a cserje. A sziklafüves és száraz kaszálórét számos védett és ritka virágos növényfajt őriz. Hazánkban csak ott fordul elő például a sziklai benge nevű cserje.

A kopár, sziklás oldalak nyári különlegessége a naprózsa. A kőfejtő tetején, a dolomitszerűen aprózódott lajtamészkő a pannon lejtősztyepp maradványfoltjainak ad helyet, mely sok érdekes és védett növénynek ad otthont.

Tavasszal mindent sárga virágszőnyegbe von a tavaszi pimpó (Potentilla areanaria), melyek közt előbújnak a védett tavaszi hérics (Adonis vernalis) és a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) sárga, ill. lila virágai.

A nagy látogatottság ellenére találhatunk orchideaféléket és ezüstösen “hullámzó” árvalányhajakat (Stipa capillata, S. joannis), melyeket sajnos igencsak megritkítanak a turisták. Meg kell említeni, hogy az országban csak egyedül itt és a Szárhalmi erdőben él a sziklai benge (Rhamnus saxatilis).

A fertőrákosi kőfejtő szép számú állatfajnak is otthont ad. A réten gyakori a sakktáblalepke, az imádkozó sáska, a fürge és a zöld gyík. A dróthálóval védett barlangfelszín oltalmában négy denevérfaj él együtt a nappal oly hangos sarlósfecskecsapattal, éjszakai ragadozója a macskabagoly.

A tengeri eredetű lajtamészkövet a Fertő-parti dombvonulaton többnyire lazább szerkezetű, durva kavicsréteg fedi. Ezt csaknem teljes egészében agyagbemosódásos barna erdőtalaj borítja, s rajta igen változatos növénytársulások alakultak ki.

A közeli Szárhalmi-erdő, a maga tölgyeseivel és sztyeprétjeivel, kiemelkedő fajgazdagságú védett területe; azt egy kiépített tanösvény kapcsolja össze – ez év májusától – a fertőrákosi kőfejtővel.

A mészkő őslényeinek, valamint a felszín sajátos növény- és állatvilágának tudományos feltárása és védelmének igénye a századforduló óta együtt jelenik meg. Varga Lajos soproni honvéd-főreáliskolai tanár 1931-ben “…a védelem szükségességét és megkésettségét” fejtette ki a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában.

Húsz évvel később a Műemlékek Országos Központja nyilvánította védetté a fertőrákosi kőfejtőt. A védelem, sajnos, nem említette a növény- és állatritkaságokat, pedig akkor még előfordult ott néhány molyhos tölgy árnyékában papucskosbor, a száraz kaszálóréten pedig rákosréti vipera is.

A BARLANGSZÍNHÁZ

A Soproni Ünnepi Hetek gerincét az Európa-hírű fertőrákosi kőfejtőben 1970-től rendszeressé váló előadások jelentik.

A kezdet kezdetén a soproni fúvósok úgynevezett sétahangversenyeket rendeztek. Az első előadást 1970. nyarán tartották. Egy 1982-ben készült építészeit szakvélemény szerint: “a kőfejtő külső és belső tereinek egybeolvadása, a fény és árnyék irracionális játéka olyan élményt nyújt, amihez hasonlót csak az ókori építészet tudott nyújtani.”

A hagyományokhoz híven elsősorban operaelőadásokat mutatnak be a számos operett, táncprodukció és zenekari hangverseny mellett.
A színház befogadóképessége: 743 fő

Története
A 12. századi oklevelek Kópháza község mai területén két településről tesznek említést, Ravazd és Vis névvel.

Egy 1429-ben kelt oklevélben található először a magyar hangzású “Kolphaza” elnevezés. A név eredete Kolb Péter városi polgár nevéhez fűződik, aki nagyobb részt birtokolta a települést.

Kópháza 1430-tól 1848-ig Sopron jobbágy-községe volt.

Az első horvát letelepülők nevei 1537-től kezdődően találhatók az oklevélben. Az idevándorolt horvátok főleg a tengermelléki területekről származtak.

A község közepén található Szent Márton templom, amely régen a temető dombon állt. A 18. század végén bontották le, hogy felépítsék új helyén. A község nevezetessége a 18. század második felében a Szűzanya tiszteletére épült kápolna, amely a környék és a távolabbi horvátság zarándokhelye.

1987-ben került felavatásra a faluház, ahol a helytörténeti gyűjteményt tekinthetik meg az ide látogatók.

Fekvése
Soprontól délkeletre, 7 km távolságra fekvő település . Közel található a Fertő-tóhoz.

Nevének eredete
Egy 1199-ben írt oklevél Farkasd néven említi , 1278-ban azonban már Wolf néven szerepel az írásokban. A német névből keletkezett torzítással a ma is használatos elnevezés.

Középkori templomának védőszentje, amint például Mozart és Goethe oltalmazó keresztneve is: Szent Wolfgang. Regensburg bencés püspöke, Szent István hitvesének, Gizella királynénak a nevelője 971 táján megfordult Magyarországon is, ám a szent szerzetes kultusza csak később, az 1400-as években terjedt el – Felső-Ausztriából, a Wolfgangsee környékéről – Sopron és vidéke német ajkú lakóinak körében is.

Balf, különös módon, már 1199-ben Farkasdként, 1278-ban Wolff alakban jelentkezik írásban. A falu egy részét 1325-től Sopron birtokolja, 1342 után az egész települést bekebelezi a királyi város.

A dombtetőn álló, fallal kerített templomot 1336-ban említi először okirat, akkor még Miasszonyunk titulussal, Szent Farkast eszerint csak később választották a jobbágyközség plébániájának patrónusául.

A templom legfeltűnőbb, messziről látható része a nyugati oldalához épült tornya. Alul négyszögletes, csaknem az egész homlokzattal egyenlő szélességű, a magas toronyalja dongaboltozatú. A négyzetes keresztmetszet az első párkányszint fölött szabályos nyolcszögűvé változik.

Az emeleten tágas gótikus ablakok nyílnak, s kő gúlasisak koronázza meg e hazánkban nagyon ritka konstrukciót. A XV. században épült templom másik különlegessége, hogy a hajójához csatlakozó szentély a nyolcszög két oldalával zárul, mégpedig sarokkal kelet felé.

A hossztengelybe illesztett külső támpillér még külön ki is hangsúlyozza ezt a Magyarországon csak pár helyen előforduló alaprajzi megoldást. A gótikus szentélyt egyszerű keresztboltozat fedi, amelynek bordái kerek zárókőben találkoznak, a hajót már a XVII–XVIII. századi átépítés stílusjegyei jellemzik.

Berendezése és kegytárgyai a XIX. századból valók, kivéve egy 1692-ben Augsburgban készült kupát.

A régi, lőréses erődfal jórészt ma is áll. A kapu, félköríves szemöldökkövének bevésett évszáma szerint, 1653-ban készült, a templom ekkor az evangélikusoké volt. 1686-ban a Bécs ellen vonuló török had megrongálta az épületet, amelyet még az 1713. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv is rossz karban lévőnek ír le.

A temetőkertben szép régi kő síremlékek láthatók. A szentély déli, gótikus ablaka alatti kriptában a Wosinski família tagjai – köztük László örökös római gróf – nyugosznak.

Balf története a római korig nyúlik viszsza, a helyén álló ókori telepnek már bizonyosan virágzó bor- és fürdőkultúrája volt.

A Höller-erdő közelében fakadó gyógyvíz jótékonyan hat a mozgásszervi betegségekre, a palackozott balfi ásványvíz pedig az egyik legjobb az országban. A soproni borvidékhez tartozó szőlők – kivált az újabb telepítésűek – kiváló borokat teremnek. Szomorú nevezetessége még a községnek, hogy 1944 telén itt esett az oktalan terror áldozatául Szerb Antal, a nagyszerű író és irodalomtudós. Emlékműve a régi temető kapujának közelében található.

Kr. u. 180-ból származó emlékek bizonyítják, hogy a balfi gyógyvizet már a rómaiak is használták. Balf történelme szinte a kezdetektől összefonódik Sopron város történelmével, Sopron polgárai a középkortól használták fürdésre az itteni gyógyvizeket.
1342-ben a falut meg is vásárolta a város. 1560-tól új fürdőépületeket emeltettek és számos nemesi és főnemesi család is felkereste a fürdőt.

Egy 1631-ból származó kézirat szélesebb körben is népszerűsíti a gyógyhelyet, és mind a fürdésre, mind az ivókúrára alkalmas vizét.

A fürdőhely 1876-ban, a vasút megépülésével indult igazából fejlődésnek. A millenniumi években szálloda és gyógy pavilonok épültek, kialakult a ma is látható ‘gyógypark’. A századfordulón kezdődött a különösen a hurutos gyomorpanaszok ellen javallott gyógyvíz palackozása.

A Trianoni békeszerződést követően, más hazai üdülőhelyekhez hasonlóan a balfi is virágzásnak indult.

A II. világháborúban munkaszolgálatos tábort rendeztek be a községben, ahol mintegy 2000 ember lelte halálát, közöttük Szerb Antal író, irodalomtörténész.
A fürdő az 1960-as években kezdett újjáéledni.
A település 1985-ben került Sopronhoz, és közigazgatásilag ma is a városhoz tartozik.

Látnivalók
A hajdani nevére utaló templom a Szent Farkas templom
Neobarokk kastélyszálló és a barokk fürdőkápolna, Dorfmeister István faliképeivel.
Tánc és Muzsikaház.

Története
A község 1927.-ben jött létre két falu: Agyagos és Fertőszergény egyesítésével, ekkor a neve Fertőszergényagyagos volt, majd egy évvel később módosult a neve Agyagosszergényre.

Nevezetességei

• A Római katolikus templom, amely műemlékjellegű és romantikus stílusban épült, a XVIII. században a Barokk templom átépítésével és megnagyobbításával 1883-ban.
• Nepomuki szent János-szobor egy klasszicista stílusú alkotás 1831-ben készült.
• Kőkereszt ugyancsak Klasszicista stílusú 1832-ből
• Mária szobor 1762-ből származik
• Kálvária szoborcsoport XVIII. század végén készült el
• a díszes oszlopon álló Mária, amely szobor 1889-ből származik,
• Népi parasztházak

Fekvése

Történelme
A település már a rómaiak előtt is lakott hely volt, a rómaiak idejéből a 3. századból való a hajdani borostyánút mellett található Mithrász- szentély. 1199.-ből származik első írásos említése Racus formában. Fertőrákos volt az egyetlen olyan település Sopron környékén, amely a győri püspökséghez tartozott.

A soproniak 1311.-ben lerombolták a püspöki kastélyt. 1542.-ben mezővárosi címet és vásártartó jogot kapott a község, ekkor vették körbe fallal ezek maradványai még ma is láthatóak. 1683.-ban a törökök kirabolták a települést, felgyújtották, a lakókat lemészárolták. Majd később a 18. század elején németek települtek a községbe, a Rákóczi- szabadságharc után a település fejlődésnek indult. 1712.-ben pestis majd 1832.-ben kolera járvány tört ki a faluban. A kőbányában 1860-tól az első világháborúig 60-100 ember dolgozott, ekkor az osztrák Baugesellschaft bérelte a falutól. A Fertő nevet 1906.-ban csatolták a Rákos névhez.

A népszavazás alkalmával 1921.-ben a falu lakói közül a többség Ausztria mellett szavazott, de a soproni szavazatok döntötték el a szavazást így maradhatott a falu Magyarország része.

A II. világháború után a német kitelepítések idején, Fertőrákosról is elvitték a német ajkú lakosságot, helyükre felvidéki magyar családok települtek. A falu életében az idegenforgalom meghatározó szerepet játszik, a turisták részére megnyitották az új határátkelőhelyet, így lehetőség nyílt a Fertő-tó körbejárására.

A hajóforgalom is megindult a településen. A kőfejtőben, a barlangszínházban nyaranta operaelőadásokat és komolyzenei koncerteket tartanak. A településen lehetőség van lovaglásra és horgászásra is.

A kőfejtőben régészek szerint 12 millió éve ülepedett lajtamészkövet már a rómaiak is bányászták. Falai megőrizték az őstenger állatainak és növényeinek mészvázát. A barlangszínház 1970.-óta üzemel, 15 évvel később korszerűsítették.

A településen található püspöki kastély a 18. században nyerte el mai formáját, termeiben, freskók és stukkók láthatóak.

A Mithrász –szentély a Fertőmeggyesre vezető úton található, Római kori emlék,
A településen négy szobor is a látnivalókat színesíti Szent Oszvald szobra, Nepomuki Szent János szobra, Szentháromság szobor, Szent Sebestyén szobra, Pellengér a 17. századból

Látnivaló közé tartozik még a Vízimalom, a Virágos majori kápolna, Helytörténeti kiállítás és a Páneurópai Piknik emlékhely is.

Neve először Cher néven jelent meg oklevélben 1313.-ban. A 16. században a Cséri-major Iván község külterületének volt az urasági majorja.

A 18. században kezdték Cséripusztának nevezni. A községnek mindkét világháborúban voltak hősi halottjai az ő nevük a római katolikus templom falán, márványtáblán olvasható.

A településen 1950.-ben téglagyár épült a termelés 1980.-as években szűnt meg. A termelőszövetkezet 1959.-ben alakult meg, majd egy évvel később egyesült a csáfordjánosfai Répcegyöngye Termelőszövetkezettel.

A faluban jelenleg 79 fő él, de a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat. Itt található a cséri tavak, melyek bányatavak voltak.

A középkorú római katolikus templom szentélye román stílusú, a XII. századból való. A törökök idején 1683.-ban a templom megrongálódott, majd a falu 1766 után újjá építette. A településen található barokk Pieta-szobor 1720.-ban épült műemlék jellegű.

A 1798.-ban épült a templom előtti kereszt Szűz Máriával, a Mária szobor, pedig 1810-1820 között készült el. Az I. és II. világháborúban 37 hősi halottja volt a falunak. Ebergőc az 1920-as években leégett, ekkor építették át a falut először, majd negyven évvel később újból átépült a falu.

A lakosok közül sok fiatal hagyta el a települést, viszont az utóbbi években már stagnál a falu lélekszáma. Ebergőc tagja a Fertőmenti Önkormányzatok Kistérségi Szövetségének.