Sopron Hotels

Soproni Szálláskatalógus

Mandarin Panzió Sopron Sopron és a Fertő-táj 7 csodája - Ingyenes útikönyv Sopron és környékének felfedezéséhez

Soproni Baseball Sportegyesület történeteA Soproni Baseball Sportegyesület története valamikor a 90-es évek elején kezdődött. A külföldi tévéadók hatására ekkor még csak egy baráti társaság próbálkozott megismerkedni a számukra különös sportággal.

A kezdetekben az Ágfalvi úti sportpályán (elég mostoha körülmények között) egy csapatnyi fiatal lelkesedett a sportágért. A házi készítésű felszereléseket lassacskán sikerült (saját zsebből) lecserélni olcsó, de már igazi baseball labdára, ütőre, kesztyűre.
Ekkor gondolták azt, hogy hivatalos gyökereket eresztve, megalakítják Sopronban is a baseball klubot. Az egyesület megalakításának pontos dátuma 1992. július 1. A működéshez szükséges pénzügyi hátteret együttes munkával(!) próbálták megoldani. A közösen végzett munka hatására – amit a soproni erdőkben végeztek – vették fel a Woodmen nevet. Még ez év decemberében felvételt nyertek a Magyar Országos Baseball Szövetség tagjai sorába. Közben a csapatlétszám nőtt, s mivel egyre több fiatal jelentkezett sikerült, serdülő csapatot is alakítani.

A következő évi bajnokságban – ahol még csak egy osztály volt – a 13 induló csapat közül a Sopron Woodmen a IX. helyet szerezte meg. Az 1993-as évi válogatott keretbe két játékosuk is meghívást kapott (Balogh Gábor, Takács Attila). Az 1994. május első hetében rendezett serdülő tornán a soproni csapat négy hasonló korú együttes közül az első helyet szerezte meg. A Magyar serdülő válogatottal két játékos (Nagy Gábor, Erőss Tamás) és egy edző (Takács Attila) kapott meghívást a Firenzei Serdülő Európa Bajnokságra. Ebben az évben a Nemzeti Bajnokságban már 16 csapat küzdött, felső- közép- és alsóágban. A Woodmen a középágban indult, ahol negyedikek lettek.

Az összesített Nemzeti Bajnokság végeredményénél ismét a IX. helyet csípték el. A csapat létszáma ekkor azonban már olyan nagy (32 fő) volt, hogy egy második csapat létrehozása is szükségessé vált. 1994. augusztus 28-án a Soproni Baseball Sportegyesület keretében 14 fővel alakult meg az Indians. Szeptembertől külön edzéseket folytatva technikai és erőnléti edzések mellett elméleti foglalkozásokkal is készültek az indiánok” első bajnoki idényükre.

1995-ben így már két soproni csapat indult a bajnokságban. Az új kiírás szerint a Woodmen a II. ligában, az Indians a III. liga nyugati csoportjában. Ezekre a liga elosztásokra, az országban egyre-másra rohamosan alakuló csapatok miatt volt szükség. Az ekkor már kiforrott játékosokat foglalkoztató Woodmen ligájában a II. lett, míg az Indians a II. ligába való kerülésért osztályozót játszott.

Sajnos a feljutás még nem sikerült, de az ifjúsági válogatottal ismét képviselhette városunkat egy játékos (Nagy Gábor). Az 1996-os esztendőnek újra teli önbizalommal és lelkesedéssel vágott neki mindkét csapat. Ez a bajnoki szezon az “indiánoknak” sikerült jobban: megnyerték a III. liga nyugati csoport bajnoki címét. Így ők is indulhattak volna a II. ligában, ahol találkozott volna a másik soproni csapattal (Woodmen), akik ekkor negyedikek lettek.

A csapatvezetők másként döntöttek. A két csapatot újra összevonták, s így egy jobb, ütőképesebb csapattal vágtak neki a 1997. évi bajnokságnak. Az új célkitűzések mellett a csapat új nevet is kapott: Sopron Westwind.

Népszerűség: 8% [?]

ÁgfalvaA község Soprontól 4 km.-re közvetlenül a határ mellett helyezkedik el. A falu zsáktelepülés, egyetlen közúti kapcsolata a Sopronba vezető út. A települést igencsak harmonikus táj erdők, patak, tiszta levegő jellemzi.

Első írásos említése Dag néven 1194-ből származik. Az árpád korban már a falu lakosságának többsége Németszármazású volt. A falu neve 1207-ben Dagendorf, 1278-ban, pedig Agendorf volt. A későbbiek folyamán Sopron város kezébe került, ezért 1848.-ig Sopron jobbágyfalva volt. A faluban 1832.-ben kolera járvány tőrt ki ekkor 92 halálos áldozata lett a járványnak, majd 40 évvel később ismét kitört a járvány ekkor 83-an haltak meg.

1890-es években a lakosok közül sokan hagyták el a települést, Ausztriába és Amerikába vándoroltak. Az első világháborúban a faluból 51-en haltak hősi halált, a második világháborúban, pedig a települést bombatámadás érte, ami 23 áldozatot követelt, mindezek mellett 116 katona nem tért vissza a községbe.
A századfordulón a faluban 1816 főt számoltak, ebből 1760 fő német anyanyelvű. A második világháború után megkezdték a német anyanyelvűek kitelepítését, a lakosság többségének 1537 főnek kellett elhagynia otthonát.

Nevezetességei

  • Romai katolikus templom, késő barokk stílusú
  • Evangélikus templom, amely ugyancsak késő barokk stílusban épült.

Népszerűség: 5% [?]

BükA 3200 lakosú nagyközség Vas megye északnyugati részén fekszik, az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál. A mai nagyközség 1902.-ben jött létre az összeépülő három Alsó-, Közép és Felső Bük egyesülésével.

Története
Az Árpád-házi királyok idejében már létezett Közép-Bük, itt épült a román kori műemléktemploma. Alsó- és Felső-Bük kisnemesi település volt. Felsőbüki Nagy Pál a híres országgyűlési szónok az itt élő Felső-büki Nagy család legismertebb tagja volt, a család építette a kastélyt és a Kúriát is.
A települést 1271.-ben Byk néven említik először, temploma már a 12. században állt. 15. században már három Bik nevű falu létezett egymás mellett, legnagyobb birtokosa a Büki család volt.

A vasútvonal az 1860-as években épült ki, 1869-ben a cukorgyár is megkezdte a termelést. 1910.-ben 2655 lakosa volt Büknek ekkor Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. A cukorgyár 1917.-ben leégett és a későbbiekben nem építették újjá, ennek volt köszönhető a tömeges elvándorlás a községből.

1950.-ben Büköt vas megyéhez csatolták. Majd 7 évvel később a település határában kőolajat kerestek, viszont olaj helyett melegvizet hoztak a felszínre. Ekkor kezdték el a fürdő építését mely 1962-re lett kész, vízét három évvel később nyilvánították hivatalosan is gyógyvízzé. 1972.-ben már egész évi gyógyüdülésre is alkalmassá vált a fedett fürdő elkészültével. 1973.-ban gyógyfürdővé, majd 1979.-ben gyógyhellyé nyilvánították.

A rekreációs park 1992.-re épült meg, ekkor már a fürdő közelében szállodák, üzletek, kempingek, vendéglők épültek fel. Jelenleg az ország második legnagyobb gyógyfürdője, a település, pedig üdülővárossá alakult. 2007. júl. 01. Bük városi címet kapott.

Népszerűség: 4% [?]

CsepregMár a rómaiak idejében is lakott település volt, ezt a határában feltárt téglaégető kemence bizonyítja. A települést a X. században vették birtokba a honfoglaló magyarok, az Árpád-házi királyok idejéből egy templom és két erődítmény leletei kerültek elő a környéken.

Első említése 1255.-ből származik Chepereg néven. 1390.-ben lett mezőváros mikor a települést a király a Kanizsaiaknak adta. A XIV. században a város már számos megyegyűlésnek adott helyett ekkor a Répce-vidék legjelentősebb települése volt.

A lakosság többsége a XVI. Században lett protestáns vallású. 1621.-ben a császár seregei feldúlták a települést ekkor a lakosság, felét megölték 1223 lakost. A városnak ekkor már polgármestere és önálló bírósága volt. Csepregen kiemelkedően fontos szellemi és lelki tevékenység folyt, hisz a településen majdnem húsz protestáns zsinatot tartottak 1643-ig. A nyomdát mely 1621- 1643-ig működött Manlius János alapította. A város 1676-ban került császári tulajdonba. Az 1700-as években több tűzvész pusztított a városban, ezért a dohányzást szabályozták.

A csatorna 1818.-ban épült meg Csepreg határában, majd gyógyszertár, postahivatal és takarékpénztár is épült a településen. Ez az időszak fellendülést hozott a város életében, pl. 1876.-ban járási székhely lett. A Scoeller-féle cukorgyár 1867.-ben jött létre, a vasúti közlekedés is fejlődött 1913.-ban a Sárvár-Csepreg-Kőszeg vasútvonal működött. 1945.-ben a város szovjet fennhatóság alá került.

A II. világháború idején a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd innen deportálták.

Az 1950-es közigazgatási reform igencsak kedvezőtlenül hatott a településre, mivel a települést visszafokozták községgé. A Répcevis-Bük vasútvonalat 1974.-ben szüntették meg.

A városi rangot 1995.-ben kapta vissza Csepreg.

Nevezetességei

  • Helytörténeti kiállítás,
  • A 14. századból való Római katolikus templom,
  • Rottermann kastély,
  • Schöller- kastély,
  • Szent Katalin templom és zárdaépület,
  • Boldogasszony-kápolna
  • Szentkút-kápolna.

Népszerűség: 4% [?]

EbergőcA település Kapuvártól 20km.-re, Soprontól 25km.-re található, az Alpokalján helyezkedik el. A települést a középkorban az Ebergőc család birtokolta, majd később a Kanizsayaknak adományozta Nagy Lajos király. 1343.-ból való első okleveles említése, ekkor Eburgheuch néven ismerték.

A középkorú római katolikus templom szentélye román stílusú, a XII. századból való. A törökök idején 1683.-ban a templom megrongálódott, majd a falu 1766 után újjá építette. A településen található barokk Pieta-szobor 1720.-ban épült műemlék jellegű.

A 1798.-ban épült a templom előtti kereszt Szűz Máriával, a Mária szobor, pedig 1810-1820 között készült el. Az I. és II. világháborúban 37 hősi halottja volt a falunak. Ebergőc az 1920-as években leégett, ekkor építették át a falut először, majd negyven évvel később újból átépült a falu.

A lakosok közül sok fiatal hagyta el a települést, viszont az utóbbi években már stagnál a falu lélekszáma. Ebergőc tagja a Fertőmenti Önkormányzatok Kistérségi Szövetségének.

Népszerűség: 5% [?]

FertőhomokSoprontól 16km-re a Kisalföld nyugati részén helyezkedik el. A Fertőtótól délre található, Ausztria közelsége és a Fertő-Hanság Nemzeti Park jó kirándulási lehetőséget kínál az arra járóknak.

A település horvát ajkú, a világörökség része. 1274.-ben Praedium Humuky néven említették először a települést. A falu a Kanizsayaké volt 1411-től, majd a Nádasdyak és a Széchenyi grófok kezébe került.

Az iskola 1864.-ben épült meg. 1906.-ban kapta a „Fertő” előnevet így lett a település neve Fertőhomok. Ekkor épült meg a régi templom helyén az új templom.

A faluban 1908.-ban és 1910.-ben is tűzvész pusztított, később 1919.-ben pedig ugyancsak tűzvész miatt szinte teljesen átépült. Egy évvel később ismét tűz pusztított, ekkor leégett a faluban 40 lakóház.

A művelődési ház 1947.-ben épült meg, három évvel később, pedig megépült a falu könyvtára, orvosi rendelője, vendéglője. Az itt élő gyerekek Hegykőre járnak iskolába, napközi otthonos óvoda viszont működik a településen.

Népszerűség: 3% [?]

HidegségSoprontól 14km. távolságra, Magyarország nyugatiperemén helyezkedik el. Nevét a „Dézsma pincében” fakadó hidegvízűforrásról kapta. Már a neolitikum idején is lakott hely volt. 1274.-ben említették először írásos oklevelek Hydegsyd formában.

Ekkor az Osl család volt a birtokosa a településnek. Később a Kanizsayaké, majd a Nádasdyaké lett a bírtok. A XVI. században a törökök zaklatták az itt élő népet.

A magyar lakosság az 1500-as években elmenekült a faluból, helyükre német telepesek érkeztek. 1671 után a birtok a Draskovich majd a Széchenyi családé lett. A Rákóczy szabadságharc idején ismét elnéptelenedett a település, 1704.-ben érkeztek a horvát telepesek a községbe. 1832-től az iskolában már horvátul oktattak.

A lakosok sárgarépa, hagyma, petrezselyemtermesztéssel foglalkoztak, a XIX. században a filoxéravész miatt a szőlőtermesztés elvesztette jelentőséget. A II. világháborúban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek a településen, s közülük nagyon sok embert agyonlőttek. Az 1960.-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel és közigazgatásilag is Hegykőhöz tartozott a falu.

A 60.-as évektől a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat a faluból sokan a közeli városokba, költöztek.

A szent András templom a falu műemléke XIII. századi körkápolnájában, korabeli freskók láthatók, 1713.-ban villámcsapás érte, ekkor barokk stílusban alakították át.

Népszerűség: 3% [?]

HorvátzsidánySzombathelytől 30km.-re, Kőszegtől 7 km.-re az osztrák határ mellett fekvő község. Horvátzsidány túlnyomórészt horvátok lakta község, horvát neve: Hrvatski Zidan.

1225.-ben a települést Terra Sydan alakban említették először oklevélben. A tatárjárás idején a falu áldozatul esett a pusztításnak és 1243.-ban telepedett be újra a település.

A magyar lakosságot a 15. században pestis járvány majd 1532.-ben a török hadjárat teljesen kipusztította. A 14. században Jurisich Miklós kapta meg a községet, aki 1533. és 1544 között horvátokat telepített ide.

1711.-ben újabb pestis járvány tőrt ki, ekkor ismét sokan meghaltak. A faluban a horvát nyelvű iskola már a 17. században működött. 1910.-ben a településnek 1051 lakosa volt, többsége horvát anyanyelvű.

A település ekkor Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott.

Nevezetességek

  • 1836.-ban építették a Keresztelő Szent János titulusú templomot.

Népszerűség: 3% [?]

KőszegszerdahelyA település szombathelytől 15 km.-re a Szerdahalyi patak mentén fekszik.
A területen kelta település állt már a vaskorban. A Völgydűlőben, pedig a Római korban téglaégető kemencék működtek.

Írásos dokumentumok 1374.-ben említették először a települést Zerdahel alakban. Ekkor már a falu vásártartási joggal rendelkezett, a vásárokat szerdánként tartották. A templom a 14. században már állt, római stílusú volt.

A falu a 16. századig Rohonc várának volt a tartozéka, a törökök 1532.-ben pusztították el a települést. Önálló plébánia 1548.-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már működött. A Sibrik család a 16. század elején birtokolta a falut, később a Batthyány és a Nádasdy családok lettek a település birtokosai.

A 19. századtól Kőszegszerdahely körjegyzőség székhelye volt 1910.-ben Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott, 443 lakossal.

Nevezetességek
Római katolikus templom, amit a Mindenszentek tiszteletére szenteltek, a középkorból származik. A templomot a 18. században építették át, 1975.-ben restaurálták, ekkor kerültek elő a román kori ablakok és egy befalazott kapu a déli oldalon.

Népszerűség: 3% [?]

PetőházaGyőr- Moson- Sopron megyében a Sopron- Fertődi kistérségben található a Kisalföld északnyugati részén, az Ikva- Patak mellett fekszik, Soprontól 27 km.-re.

Petőháza név már az 1390.-es években szerepelt írásos oklevelekben, ekkor a Petőházi családot említették, a községnevével, pedig először 1437.-es évből találkozhatunk.

A terület már a kőkorszakban is lakott volt, 1880.-ban itt, Kelta sírokra bukkantak. A római kórból is találtak leleteket, pl. a Lés erdő alatt egy római kori villa maradványait találták.

A „Cunpald” – kelyhet Petőházán találták a frank püspök 9. századi sírjában. A Petőházi család a 15. században volt a falu birtokosa, a majorüzem 1548 körül indult be. A római katolikus templom még 1766.-os években is fatornyos volt, első említése 1754.-ből való és 1903.-ban építették mai fórmájára.

1535.-ben horvátok vándoroltak a területre ekkortól nagyobb részben már ők laktak a településen. A vasútvonal 1876.-ban épült meg Sopron-Győr között, ekkor már jelentős volt a répatermelés a területen.

A Petőházi Cukorgyár 1871 után épült. A II. világháborúban a gyárat légitámadás érte, amely szerencsére nagyobb károkat nem okozott, a németek, pedig a gyár felrobbantását tervezték, de tervük meghiúsult. Sajnos a gyár vesztesége így is nagy volt, a németek 65 vagon cukrot szállítottak el, a tűzoltókocsival együtt.

A gyárat 1973.-ban korszerűsítették. 2007.-ben elrendelte a Magyar Cukor Zrt. a Petőházi Cukorgyár bezárását.

Látnivalók

  • Arborétum,
  • Termálfürdő, amely főként mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas, igaz még hivatalosan vize nincs gyógyvízzé nyilvánítva.
  • A faluban védett falusi tornácos házakat láthatunk,
  • A Katolikus Szent háromság templom 1902-ben épült, mely romantikus stílusú.

Népszerűség: 3% [?]