A kezdetekben az Ágfalvi úti sportpályán (elég mostoha körülmények között) egy csapatnyi fiatal lelkesedett a sportágért. A házi készítésű felszereléseket lassacskán sikerült (saját zsebből) lecserélni olcsó, de már igazi baseball labdára, ütőre, kesztyűre.
Ekkor gondolták azt, hogy hivatalos gyökereket eresztve, megalakítják Sopronban is a baseball klubot. Az egyesület megalakításának pontos dátuma 1992. július 1. A működéshez szükséges pénzügyi hátteret együttes munkával(!) próbálták megoldani. A közösen végzett munka hatására – amit a soproni erdőkben végeztek – vették fel a Woodmen nevet. Még ez év decemberében felvételt nyertek a Magyar Országos Baseball Szövetség tagjai sorába. Közben a csapatlétszám nőtt, s mivel egyre több fiatal jelentkezett sikerült, serdülő csapatot is alakítani.

A következő évi bajnokságban – ahol még csak egy osztály volt – a 13 induló csapat közül a Sopron Woodmen a IX. helyet szerezte meg. Az 1993-as évi válogatott keretbe két játékosuk is meghívást kapott (Balogh Gábor, Takács Attila). Az 1994. május első hetében rendezett serdülő tornán a soproni csapat négy hasonló korú együttes közül az első helyet szerezte meg. A Magyar serdülő válogatottal két játékos (Nagy Gábor, Erőss Tamás) és egy edző (Takács Attila) kapott meghívást a Firenzei Serdülő Európa Bajnokságra. Ebben az évben a Nemzeti Bajnokságban már 16 csapat küzdött, felső- közép- és alsóágban. A Woodmen a középágban indult, ahol negyedikek lettek.

Az összesített Nemzeti Bajnokság végeredményénél ismét a IX. helyet csípték el. A csapat létszáma ekkor azonban már olyan nagy (32 fő) volt, hogy egy második csapat létrehozása is szükségessé vált. 1994. augusztus 28-án a Soproni Baseball Sportegyesület keretében 14 fővel alakult meg az Indians. Szeptembertől külön edzéseket folytatva technikai és erőnléti edzések mellett elméleti foglalkozásokkal is készültek az indiánok” első bajnoki idényükre.

1995-ben így már két soproni csapat indult a bajnokságban. Az új kiírás szerint a Woodmen a II. ligában, az Indians a III. liga nyugati csoportjában. Ezekre a liga elosztásokra, az országban egyre-másra rohamosan alakuló csapatok miatt volt szükség. Az ekkor már kiforrott játékosokat foglalkoztató Woodmen ligájában a II. lett, míg az Indians a II. ligába való kerülésért osztályozót játszott.

Sajnos a feljutás még nem sikerült, de az ifjúsági válogatottal ismét képviselhette városunkat egy játékos (Nagy Gábor). Az 1996-os esztendőnek újra teli önbizalommal és lelkesedéssel vágott neki mindkét csapat. Ez a bajnoki szezon az “indiánoknak” sikerült jobban: megnyerték a III. liga nyugati csoport bajnoki címét. Így ők is indulhattak volna a II. ligában, ahol találkozott volna a másik soproni csapattal (Woodmen), akik ekkor negyedikek lettek.

A csapatvezetők másként döntöttek. A két csapatot újra összevonták, s így egy jobb, ütőképesebb csapattal vágtak neki a 1997. évi bajnokságnak. Az új célkitűzések mellett a csapat új nevet is kapott: Sopron Westwind.

2000 júniusában első alkalommal került a Nemzeti Bajnokság legmagasabb osztályába.

A 2000 július végén elkezdődött kvalifikációs bajnokság küzdelem sorozatából (14 mérkőzés) 4. helyen 55%-os teljesítménnyel a klub bejutott a 12 legjobb magyar labdarúgó csapat által létrehozott elitligába ( Borsodi Liga )

Csapatunk januárban részt vett a Nemzeti Teremlabdarúgó Kupán, majd március 12-én folytatódott a Borsodi Liga, küzdelem sorozata. A tavaszi szezon 17 fordulójában a Matáv Compaq Sopron 7 győzelmet, 3 döntetlent és 7 vereséget könyvelhetett el, 21 rúgott 23 kapott góllal a 9. helyen fejezte be a bajnokságot.

A klub azzal a céllal kezdte meg szereplését a Borsodi Ligában, hogy a Matáv Rt. és Sopron Megyei Jogú Város elvárásainak megfelelően az első év biztos bennmaradását követően a 2001/2002-es bajnoki szezonban az 1-8 hely valamelyikét szerezze meg.

A klubnak szurkoló és vele szimpatizáló közvélemény valamint szponzoraink elégedetten nyugtázhatták, hogy az első évben a csapat elé kitűzött célokat szakmai stábunk vezetésével labdarúgóink maradéktalanul megvalósították.

A 2001 augusztusában kezdődő Nemzeti Bajnokságban csapatunk megerősített kerettel vágott a küzdelem sorozatba. A Ferencváros bajnokcsapatától ekkor kerül Sopronba Csiszár Ákos és a kitűnő

center, Tóth Mihály, aki a bajnokság végéig megszerzett 17 találatával, igazolva képességeit, holtversenyben a harmadik legjobb góllövő lett.

December elején befejeződött őszi szezonban nem sikerült a klubvezetés által célként megjelölt legjobb nyolcba kerülés, ezért a Felügyelő Bizottság felmentette Reszeli-Soós István vezetőedzőt, aki másfél évig irányította a csapat szakmai munkáját.

2001. december 12-én került bemutatásra új vezetőedzőnk, Simon Tibor. 2002 tavaszán a bajnoki alapszakasz 3. körével folytatódó küzdelemsorozatban csapatunk a kilencedik helyről folytatta a bajnokságot.

A kiemelkedő szereplés fiatal vezetőedzőnk tragikus haláláig tartott. 4 győzelem, 3 döntetlen és 2 vereség után májusban immáron Bognár Györggyel nem tudtuk folytatni sikerszériánkat, hiszen 5 döntetlen mellett az utolsó fordulóban vereséget szenvedve lecsúsztunk a 9. helyre.

A 2002/03 évi bajnokság 4 vesztes mérkőzését követően a csapat szakmai munkájáért felelős Bognár György lemondott posztjáról. Szeptember 4-én került kinevezésre Komjáti András.

A válsághelyzetben lévő csapat az új tréner vezetésével megerősítette tagságát a középmezőnyben és egyenletes teljesítményt nyújtva maradt tagja az élvonalnak.

A PRIVATIZÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA:

2003. májusában sikeresen zárultak azok a tárgyalások, amelyek a 100%-os egyesületi tulajdonhányadot megbontotta, s 3 új tulajdonos ( Sopron MJV Önkormányzata, Antók Zoltán, Gőbl Gábor ) belépésével megtörtént a klub privatizációjának első szakasza. Változás történt a klub szakmai stábjában is. Csapatunk szakvezetője az UEFA PRO licences diplomával rendelkező fiatal, ambiciózus Pintér Attila lett, aki 37 évesen edzőként klubunknál debütált az élvonalban. A reményteljes őszi szereplés után 2003. decemberében Pintér Attila elfogadta a Ferencváros invitálását így a klubvezetés újabb edzőváltásra kényszerült.

A LEGSIKERESEBB SZEZON:

2004. januárjától Dajka László szakmai vezetésével folytatódott a bajnokság, és kezdődött meg az a sikerszéria, „ tavaszi hadjárat”, amely a soproni labdarúgás eddigi történetének legszebb pillanataiként vésődhetnek a szurkolók emlékezetébe.

A Matáv FC Sopron 15 mérkőzésen (ebből 10 a felsőházban 5 2 3) 7 győzelmet, 4 döntetlent és 4 vereséget könyvelhetett el, és az ötödik helyen végzett az Arany Ászok Ligában.

A Matáv FC Sopron a felsőházi csapatok közül a legtöbb gólt érte el (53).

Első alkalommal végzett a góllövőlista élén soproni labdarúgó. A városi képviselőtestület által SOPRONÉRT díjjal kitűntetett Tóth Mihály 17 találattal lett a Liga gólkirálya.

A válogatottban 2004. tavaszán bemutatkozó 30 éves csatárunk az MFC Sopron mezében 52 bajnoki gólt lőtt.

A Matáv FC Sopron a kiváló szereplésnek köszönhetően először indulhatott a nemzetközi porondon, a várost az UEFA Intertotó Kupa keretein belül képviselte. Az első fordulóban a cseh FK Teplice volt az ellenfél, mely csapat az UEFA Kupában a tavalyi szezonban a Kaiserslauternt és a Feyenoordot is búcsúztatta és 2004. februárjában csak a Celtic Glasgow ellen esett ki.

Az erősen tartalékos csapatunk hazai környezetben 1:0-ra ugyan legyőzte neves vetélytársát és a visszavágón is vezetést szerzett Sira góljával. Az óriási meglepetés azonban elmaradt, így végül 3:1-es vereséget követően 3:2-es összesítéssel a Teplice jutott tovább.

Városunk kedvező földrajzi elhelyezkedését sportszakmailag is igyekszünk maximálisan kiaknázni: Kiváló sportbaráti kapcsolataink révén az elmúlt két évben olyan sikeres klubokkal játszottunk barátságos mérkőzéseket Sopronban, mint a Sturm Graz 4-3, Rapid Wien 3-2, Austria Wien 1-1, SV Mattersburg 2-0, Inter Bratislava 1-0, Artmedia Petrazalka 2-0 vagy a távolabbról idelátogató Levszki Szófia 3-3.

Az eddigi legnagyobb siker: KUPAGYŐZTES 2005!

2005. május 11-én késő este Székesfehérváron 6000 néző előtt és 1 milliós televíziós nézettség mellett megrendezett Magyar Kupa döntőjében csapatunk 5:1 arányban diadalmaskodott a címvédő Ferencváros ellen. Az ellen a csapat ellen, amelyet bajnoki mérkőzésen két héttel korábban 3 – 0ra győztünk le, és amely klub költségvetése négyszer, adósságai, pedig tízszer nagyobbak, mint a Matáv FC Soproné… A Hűség Városából közel 2500-an kísérték el a hétköznap megrendezett döntőre, és bíztatták mindvégig sportszerűen csapatunkat.

A siker eredményeként klubunk másod ízben indulhatott nemzetközi kupa sorozatban, és első alkalommal képviselheti hazánkat az UEFA kupagyőztesek Európa kupájában. A bajnokság végén az eddigi fő támogató a Matáv Rt. nem kívánta folytatni a klub további támogatását, s ugyanígy tett az Antók Kft. is.

A menedzsment munkájának köszönhetően azonban új befektető érkezett a klubhoz, Vízer László Máriusz személyében, aki a romániai Nagyszalontán futball akadémiát működtet, ezen felül az Európai Judo Szövetség első embere is. Vízer Úr a klub többségi tulajdonosa lett, így a költségvetés jelentős hányadát is ő biztosítja.

A csapaton belül is nagy volt a fluktuáció, hiszen sok alapember távozott, az új játékosok azonban – Csank János mesteredző vezetésével – jól mutatkoztak be, hiszen három napos „felkészülés” után a Szuper Kupa első mérkőzésén 4:2-re verték a bajnok Debrecent.

Az UEFA Kupában csapatunk a Metallurg Donyeck együttesét kapta ellenfélül, akik negyedik éve tagjai az UEFA Kupa mezőnyének, a két mérkőzésen a nemzetközi rutin és a nagyobb tudás érvényesült, s az ukrán csapat végül megérdemelten jutott tovább.

Az eddigi bajnoki szereplés nem úgy sikerült, ahogy azt a tulajdonosi kör elvárta, ezért a kispadon váltás történt, Csank János munkáját az edzőként a csapatnál debütáló, korábbi nagyszerű labdarúgó, Selymes Tibor folytatta, majd rövid ideig Nagy Tamás és lászlócsaba is vezette a csapatot, melyet 2006 tavaszától Dario Bonetti irányított. Az edző váltásokat már a soproniak sem tudták követni, így felsorolni si kár, de alényeg a csapat egyre lejebb csúszott.

Igazi világsztár is Sopronban folytatatta pályafutását, a háromszoros olasz gólkirály, az olasz Seria A-ban csaknem kétszáz gólt szerző GIUSEPPE SIGNORI 2006 nyárig ölti magára a piros-fehér soproni mezt.

A csapat román-magyar-oszták tulajdonosa Vízer László Márius magamutogató, diktátori hajlmú vezetési stilúsa, és az azóta sem tisztázott csapateladása következtében az FC Sopron 2007 telén megszünt.