Sopron a múzeumok városa, múzeumváros. Mennyire találó ez a megállapítás! A belső városrész kanyargós utcái, hangulatos terei, házainak boltíves kapui, míves erkélyei, műemlékei, középületei és az elő-elő bukkanó városfalai egyedülálló művészeti egységet alkotnak. Magyarország műemlékekben második leggazdagabb városaként méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét. A Fő tér különleges hangulatát színeinek és fényeinek játékossága adja, mely egy tavaszi napsugaras reggelen vagy egy aranysárga őszi délutánon a legszebb.
Először útikönyv nélkül – csupán a hangulatnak engedve – érdemes bejárni a történelmi városrész utcáit, benyomásokat szerezni egy-egy kapualjba bekukkantva. A legkülönbözőbb korokat és stílusokat képviselő emlékek a várost járó idegent azonnal rabul ejtik. A gótikus, barokk és reneszánsz építészeti megoldások mellett itt egyszerre jelen van a borpincékkel kialakított falusias városrészek hangulata.
A múzeumok és gyűjtemények értékes kiállítási anyagai teljes körű képet adnak Sopron történelmi emlékeiről, gazdag kultúrájáról és élénk művészeti életéről.
TŰZTORONY
Sopron, Fő tér 1.
Sopron város jelképe a Tűztorony. Alsó hengeres része római falmaradványokra épült, a XIII. századtól a városfalak északi kaputornyaként szolgált.
Mai alakját, barokk körerkélyét és sisakját az 1676-os nagy tűzvész után kapta. A Tűztorony őreinek fontos szerep jutott: figyelve a vidéket éjjel lámpással, nappal színes zászlókkal jelezték a tűzfészek irányát. A város lakóinak figyelmét felhívták az idegen bort szállító szekerek és a katonák közeledtére. A muzsika terén is megmutatták tehetségüket, hiszen a városi tanáccsal kötött szerződés szerint esküvőkön, temetéseken és a városi mulatságokon ők szolgáltatták a zenét. A soproniakat az idő múlására trombitaszóval a körerkélyről negyedóránként figyelmeztették, a XVI. századtól pedig a toronyórát is kezelték. A kétfejű sas II. Ferdinánd király és Eleonóra királyné ajándéka volt az 1622. évi Országgyűlés és királynői koronázás emlékére.
A torony tetejére – csak a nagy tűzvész után – Lipót császár neve napjára rendezett ünnepség alkalmával került. 1893-ban, amikor a régi városházát lebontották, a torony alapja megingott, megerősítésére Schulek Frigyes építész tervei alapján a széles kaput befalazták.
A Tűztorony a hűség jelképe. Az 1921. december 14-én tartott népszavazáson Sopron és még nyolc község fejezte ki Magyarországhoz való tartozásukat. Az esemény emlékére 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján barokkos kapukeret készült, felette a szoborcsoport “Hungária előtt hódoló soproniak” Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása. A látogatók közel 200 csigalépcső után, az erkélykoszorúról, a toronyőrök hajdani őrhelyéről gyönyörködhetnek a műemlékváros csodálatos panorámájában.
STORNÓ-HÁZ, STORNÓ-GYŰJTEMÉNY
Sopron, Fő tér 8.
Sopron egyik legszebb épülete, a Fő tér egyik ékessége ez a palotaszerű barokk sarokház. A XV. században a Haberleiter család tulajdona volt, akik 1482-83 telén Mátyás királyt is vendégül látták, midőn Bécset ostromolta. A XVIII. században a ház a Festetics család birtokába került, ekkor nyerte el végleges formáját. A Storno család 1872-ben vásárolta meg az épületet, ahol vendégként 1840-ben és 1881-ben Liszt Ferenc adott hangversenyt. A ház jellegzetessége a kétemeletes, gazdag díszítésű, kerek, zárt sarokerkély és a Festetics címerrel díszített toszkán féloszlopokkal közrefogott kosáríves kapu és a remekmívű Pelikános kopogtató. A XV. században a házban Sopron első gyógyszertára, a Fekete Elefánt működött.
A család Svájc Tessin tartományából származik. Idős Storno Ferenc 1821-ben Kismartonban született és Landshutban nevelkedett. Korán megmutatkozott rajztehetsége, ám a szegény kéményseprő család nem tudta taníttatni, így folytatni kényszerült apja mesterségét, de minden szabadidejét rajzolással töltötte.
Vándorlásai során 1845-ben telepedett le Sopronban, ahol azonnal munkába állt egy kéményseprő mesternél. Annak halála után az özvegyet feleségül vette, így a vállalkozás megélhetését biztosította. Pártfogói révén, akik felismerték és méltányolták művészi tehetségét, csakhamar a Monarchia egyik legkeresettebb restaurátora lett. Az 1850-es években hónapokat dolgozhatott Bécsben, ahol műemlékek felmérésével, tárgyak tervezésével foglalkozott, többek között Habsburg Lipót főherceg részére. Az 1860-as évektől bekapcsolódott a hazai műemlékfeltáró munkákba.
Nevéhez fűződik többek között a soproni Szt. Mihály templom, valamint a pannonhalmi bencés apátság kriptájának, majd templomának restaurálása. A hetvenes évektől már fiaival – Ferenccel és Kálmánnal dolgozott együtt, akik a családi hagyománynak megfelelően kitanulták a kéményseprést, majd külföldi akadémiákon a művészi mesterséget is elsajátították. Storno Ferenc több pusztulásra ítélt műértéket mentett meg, mellyel megteremtette a híres Stornó-gyűjtemény alapjait.
A régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a XIX. század végének lakáskultúrájáról. A kiállítás darabjait értékes bútorok, fegyverek, porcelán és üvegmunkák képezik, amelyek a második emeleti szobákban tekinthetők meg, ahol 1875-1984-ig a család lakott.
HELYTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS
Sopron, Fő tér 8.
A Storno-ház első emeletén a Helytörténeti kiállítás bemutatja Sopron és a vármegye új és legújabb kori történetét. Az 1867 óta gyűjtött történelmi emlékek, dokumentumok hiteles anyagai a közben eltelt időt illusztrálják, melyek gondos áttanulmányozásával Sopron és környéke eseményekben, fejlődésekben és megtorpanásokban gazdag története tárul a látogatók elé.
A XVII. századot a török elleni honvédő- és a Habsburgok elleni függetlenségi harc jellemezte, mégis e század volt Sopron egyik fénykora. Öt országgyűlést, két királynő és egy királykoronázást tartottak itt, melyek emlékét az első terem őrzi.
Több iparág önálló céheinek kialakulását, dinamikus fejlődését a szabályzatok és mesterkönyvek bizonyítják, a kiállított kancsók, pisztolyok, szablyák, puskák és páncélöltözet pedig látványosabbá teszik a kiállítást.
Egy gazdag mészáros ebben az időben annyira fontosnak tartotta fia zenei műveltségét, hogy az evangélikus kántort felkérte tanítására. Wohlmuth János az oktatás megkönnyítésére zongoraiskolát írt a fiúnak, ezzel megszületett Magyarország első zongoratankönyve.
A XVIII. században a barokk kiteljesedését a különlegesen szép, szekrény nagyságú betlehem példázza. A XIX. századot bemutató anyagból Kossuth Lajos 1835-ből származó országgyűlési tudósításainak kézzel írott másolatát érdemes kiemelni. Széchenyi István is több szállal kötődött a városhoz. Magyarország második vasútvonala, a Sopron-Bécsújhelyi Vasút, 1847-ben az ő segítségével jött létre.
Liszt Ferenc többször adott hangversenyt Sopronban, e témakör emlékei között megtalálható annak a hangversenynek a plakátja, melynek meghallgatására Petőfi kiszökött a kaszárnyából.
A Csatkai Endre emlékszoba, a helytörténeti munka legnagyobb alakjának, a Kossuth-díjas művészettörténésznek állít emléket.
FABRICIUS-HÁZ
Sopron, Fő tér 6.
Az épület egyik érdekessége, hogy a ház alatt római fürdő maradványaira leltek a régészek. A XIV. században a telken két ház állt, a hátulsó épület már akkor két emeletes volt. Gyönyörű a gótikus nagyterme, figyelemre méltó a XVII. században épült udvari loggia és a hátulsó traktus gótikus és barokk pincéje is.
Az épület tulajdonosai mindig gazdag és tekintélyes polgárok, kereskedők voltak. Névadója – Fabricius Endre városbíró, polgármester 1806-ban vette meg a házat. Baráti szálak fűzték Petőfi Sándorhoz, aki a laktanyából kiszökve itt öltözött át civil ruhába Liszt Ferenc koncertjére. Az épület három kiállításnak ad otthont.
A pincében Scarbanciából, a római kori Sopronból ill. környékéről előkerült kőemlékek láthatók: sírkövek, oltárkövek, szobrok, kőúrnák, szarkofágok. Ugyan miről is mesélhetnek a Római kori kőtár unalmas kövei?
A figyelmes szemek előtt ezek beszélni kezdenek! A sírkövek felirataiból az egész élet kiolvasható! Itt látható a gyűjtemény legrégebben (1541) előkerült darabja, Marcus Vibius sírkőtöredéke, melynek alsó fele az 1676-os tűzvész során megsemmisült. A városi tanács nagyon fontosnak tartotta, hogy ez a becses emlék megmaradjon, ezért a formailag nem teljesen hű másolaton az eredeti szöveg jól olvasható.
A középkori pince impozáns nagyterme méltó környezetet biztosít a több méter magas capitóliumi istenek szobrainak. Jupiter, Juno és Minerva töredékesen is lenyűgöző hatalmas márványalakjainak szentélye hajdanán Scarbantia fórumán állt. Kivételes értéket képviselnek Caius Sextilius Senecio márványból faragott, gazdagon díszített síremléke, valamint a Mithras-szentély áldozati oltárának relifje.
Az épület hátsó traktusának két emeletén a Háromezer év a Borostyánkő út mentén című régészeti kiállítás látható. A gazdag leletanyag az illírek, kelták, rómaiak és a honfoglaló magyarság életét, kultúráját, valamint Sopron várossá válásának történetét (XIII-XVI. sz.) demonstrálja. Itt látható az a világon szinte egyedülálló kora vaskori lelet, a napkorong, melynek eredeti funkciója ma sem ismert.
Érdemes megcsodálni az illírek fekete rovásdíszes halotti urnáit, a tüzikutyákat, valamint a kelták pénzeit és ékszereit. A római kori anyag rendkívüli gazdagságát a borostyánkő ékszerek, az arany- ezüst használati tárgyak villantják fel, a népvándorlás korának egyik legértékesebb darabja pedig a kb. 1200 esztendős Cunpald-kehely.
A homlokzati szárny első és második emeletén a XVII. és XVIII. századi polgári lakáskultúra változását – korabeli tárgyakon és a bútorművészet remekein – lehet végigkövetni. Megfigyelhető, hogy a korábbi puritánabb berendezkedést hogyan váltja fel egy már igényesebb, gazdagabb későbbi lakáskultúra.
KECSKE TEMPLOM ÉS KÁPTALAN TEREM
Sopron, Templom u. 1.
A Sopronban élő ferences szerzetesek a város központjában építették fel először kolostorukat, majd 1280 körül a magyar gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotásaként templomukat. A rendet 1787-ben II. József feloszlatta, a Kecske templom (népies nevén) a bencések temploma lett.
Falai között királynékat és királyt is koronáztak, valamint országgyűlések színtere volt. Jó arányú, finom kiképzésű tornya egyik meghatározó eleme a páratlan szépségű Fő térnek. A templom freskófestőinek, díszítőinek mesterművei, a csúcsíves ablakok, a különleges Kapisztrán-szószék kiemelt értéket képviselnek.
A déli oldalhoz csatlakozó kolostor copfstílusú kapuja vezet a káptalan teremhez, amely imahelyként szolgált, majd temetkezési, végül Lorettó kápolna lett. A feltárások során napfényre kerültek a csúcsíves oszlopok, a gyámkövek érdekes faragványai és a középkori freskók töredékei.
A szimbolikus alakokkal díszített oszlopfejezeteken a levélornamentikába bújtatott maszkok és állattestű, emberfejű figurák a főbűnöket jelenítik meg. Ez a terem a gótikus egyházépítészet egyik legszebb alkotása.
PATIKA MÚZEUM
Sopron, Fő tér 2.
E házhoz fűződik Magyarország első műemlékvédelmi intézkedése. II. Lajos király idején a városi tanács a tér megnövelése érdekében le akarta bontani az épületet, azonban a király az engedély kiadását megtagadta azzal, hogy az a tér harmonikus szépségét megbontaná. Az épületben a XVII. század közepétől az egykori Angyal patika működött, s ettől kezdve gyógyszerész, orvos családok lakhelyéül szolgált. Közülük az egyik leghíresebb Gensel Ádám (1677-1720) orvos meteorológus volt, aki az időjárási frontok emberi szervezetre gyakorolt hatását már ekkor felfedezte. A ház az 1850-es átalakításig lábasház volt.
A Gensel család a patika bővítését azonban az árkádos homlokzat és a folyosórész elfalazásával oldotta meg. Az épületben az 1966-67-beli helyreállítás után a soproni Patika Múzeum nyert elhelyezést.
A kiállítás egy régi gyógyszerkiadó helyiség, melynek munkaasztala, szekrényei és a gyönyörű edényzete a XIX. század elejéről származik. Különösen szépek a bécsi, angyalfej díszítésű Altwien porcelántégelyek és az alkimistajelzéssel ellátott üvegcsék. Kuriózumnak számít az a szülésznő oklevél is, amelyen Semmelweis Ignác aláírása szerepel. A gyógyszerkészítés régi eszközei mellett a népi gyógymód ill. a kuruzslás, a babona tárgyi emlékeit is kiállították: ilyenek a szemmel verés ellen védő amulettek és a gyermekfrász ellen védő sapka. A kiállítás értékes könyvanyaga a gyógyászat és orvostudomány tárgyköréből került ki. Pl. Paracelsus: Colligatuma 1572-ből, vagy Agricola-Poppius: Observationese 1638-ból.
SCARBANTIA FÓRUMA
Sopron, Új u. 1.
Az egykori Római Birodalom Pannónia provinciájának egyik határállomása Scarbantia, a mai Sopron, volt. Kiemelt szerepét a Borostyánkő út, mint fontos kereskedelmi útvonal, menti fekvésének köszönhette.
A város magját, a mai belvárost, a középkorban várfal és várárok vette körül, mely erődrendszer az utcaszerkezet kialakulására is hatással volt. A római oppidum központja a fórum volt, melynek legfontosabb épületét – a capitoliumi templomot – 1893 telén a városháza építésekor találták meg. Az 1960- és 1970-es évek ásatásaival végül sikerült meghatározni a fórum teljes kiterjedését és elhelyezkedését.
Az egykori tér lajtamészkő burkolólapjait a fertőrákosi kőbányából szállították ide. A tér déli részén három bronz lovas szobor talapzata került elő, a fórum egyes oldalain pedig különböző istenek oltáraira bukkantak. A három főisten Jupiter, Juno és Minerva temploma a város legmagasabb pontján állt.
A gladiátorjátékok megrendezéséhez tágas oszlopközöket mértek ki, az oszlopcsarnokokban pénzváltó bódékat, az emeleten pedig erkélyeket alakítottak ki. Scarbantia igazi római városként működött, az itáliai utazó mindent megtalált, amit hazai földön megszokott: nyüzsgő piacot, istenek szentélyeit, kényelmes fürdőt és természetesen gladiátorjátékokat.
A kiállítás a hatalmas építészeti mű feltárt részleteivel felidézi a látogatóban az egykori római kori városberendezkedést. A lelet jelentősége abban rejlik, hogy ez az egyetlen Pannónia földjén megmaradt fórum, mely itáliai minta szerint épült.
Ó-ZSINAGÓGA
Sopron, Új u. 22.
A zsidók soproni letelepedésének pontos időpontja nem ismert, az azonban bizonyos, hogy az Új utcában már a XIII. században 10-16 család élt. A kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkozó zsidók nem voltak igazán gazdagok, mégis a XIV. század elején felépítették ezt a Közép-Európában szinte egyedülálló gótikus zsinagógát. A zsidó vallás szerint csak egy olyan templom van, ahol a Teremtő a maga személyében jelen van, az pedig Jeruzsálemben található.
A zsinagóga tehát imaház, gyűlésterem, iskola is egyben. Mellette a vándoroknak is szállást adó ispotály állt, valamint a ma is megtekinthető rituális fürdő. A zsinagóga bejáratától folyosó vezet a nagyterembe, melynek csúcsíves, timpanonnal díszített főbejárata és két oldalsó kávája 1300-ból, a zsinagóga építési idejéből származik.
A zsinagóga két középpontja az Áronfülke és a szószék. Az Áronfülkét gazdagon díszített kőkeret és timpanon díszíti, rajta a természet színeivel kifestett szőlőfürtök és levelek motívumai. A hatszögletű szószéknek csak az alapja eredeti, de elrendezése, lépcsője, magas korlátja, kelet felé forduló olvasópultja az eredeti mintát követi.
A nőknek külön imatermük volt saját kijárattal, a nagyteremben zajló eseményeket csak a keskeny ablakréseken keresztül követhették. A műemlék múzeum érdekes része a rituális fürdő. A zsidó vallás ősidőktől szigorúan megkülönböztette a tiszta és a tisztátalan dolgokat, ezért a fürdőnek mindig kiemelt szerep jutott.
A mózesi törvények folyóvízben való alámerülést írnak elő, de ezt itt csak a kút természetes vizével lehetett megoldani. 1526-ban a zsidókat elüldözték Sopronból, így a zsinagóga is pusztulásnak indult, majd lakóházakká alakították át. Ez a különlegesen szép épület az 1967-es kutatások során kaphatta vissza régi fényét.
második rész
Népszerűség: 26% [?]
Elhelyezkedése
Legrégebbi leleteket Ágfalva, Kópháza, Sopronkőhida határában találták. I. e. I.V. Sz. közepén kelták jöttek a környékre. Majd a Rómaiak szállták meg a környéket, akik kereskedőkből és veteránusokból álltak és várost alapítottak a Borostyánkő út mellett.
A honfoglaló magyarok a IX. században jelentek meg a megyében.
IV. Béla a tatárjárást követően a városban johannitákat telepített le ők megépítették a rendházukat, a Szent János-kápolnát.
A gazdag város kasszáját a törökök elleni háború és a kuruc korszak apasztotta le. 1748.-tól Szilézia Poroszországhoz kerülése után a város elvesztette a legfontosabb borpiacait, ebben az időben sok szőlőt kivágtak, szántófölddé alakították. A szőlőművelés hagyományait ma is őrzik a zárt sorban épült, jobbára földszintes gazdaházak és egyre többen árulják megint a jó minőségű soproni borokat.
