Sopron Hotels

Elszenvedte csapatunk tavaszi első vereségét a tabellán közvetlenül előttünk tanyázó Sárvár ellen. A mintegy 200 néző előtt lejátszott mérkőzés első félidejében Mozsolits révén kétszer is megszereztük a vezetést, de a Sárvár nem adta fel és fordulás után egy bombagóllal, majd egy kapu előtti kavarodás utáni góllal a győzelmet is megszerezte. Fiatal játékosaink sokat futottak, a második egyenlítő gólig jól is játszottak, de a türelmesen passzolgató vendégek rutinjukat jól kihasználva végül megérdemelten győztek.

Read the rest of this entry »

Népszerűség: 1% [?]

Csapatunk ma Tapolcán lépett pályára és Németh Dávid góljával korán vezetést szereztünk, melyet a második félidő elején Varga Adrián megduplázott. Sajnos a végjátékban kiengedtünk és ezt a hazaiak kihasználták, Bárány a 85. percben szépített, Hegedűs pedig a 90. percben egyenlített. Read the rest of this entry »

Népszerűség: 1% [?]

Bő község a Répce partján fekszik, Sárvártól északnyugati irányba 21 km.-re, Szombathelytől északkeletre 31 km.-re.

1239.-ben említik először írásos oklevelekben. A birtokot a 14. században a Johanniták kapták meg. 1500.-ban a környéken folyó harcok miatt a település elpusztult, de hamar újjá építették. A Nádasy család 1522.-ben birtokot szerzett a településen. 1580.-ban a faluban tűzvész pusztított.

A Johanniták birtokát 1636.-ban a Jezsuiták szerezték meg, majd később a birtokrész a Jankovich család kezébe került. A 17. században a településnek négy országos állatvására volt, a mezőváros jelentős fejlődésnek indult, a településen több céh is alakult. Mezőváros rangját 1872.-ben vesztette el a község.

A II. világháború óta a falu népessége 40 %.-al csökkent, jelenleg 683 fő a lakosok száma, 1990-es évektől állt meg a népesség csökkenés és kis mértékű növekedés észlelhető. Bükfürdő közelsége meghatározó a település életében, a lakosság jelentős része él a vendéglátásból.

Nevezetességek
Római katolikus templom Szent Imre herceg tiszteletére szentelték, középkori eredetű, barokk stílusban 1747.-ben építették át. 1834.-ben tornyát klasszicista stílusban átépítették.

Népszerűség: 5% [?]

A falu első írásos említése 1243-ból való. Történelme során a falu birtokosai a Nyugat-Dunántúl meghatározó földesurai voltak. 1401-től a Kanizsaiak, a XVI. század közepétől a Nádasdyak. 1741-ben szerezték meg a Széchenyiek, és a hatalmas Széchenyi-birtok egyik központjává tették.

A település címeréből és a településképből kiolvasható a földrajzi környezet és a századokra visszatekintő gazdálkodás. Iván címerének szimbolikáját a falu 1691-es pecsétjéből emelték át.

A hármashalomból kiemelkedő makkszemet kétoldalt búzakalász öleli körül. Talaja az ún. cseri föld, ami vízzel feltöltődve képlékeny, szinte járhatatlan lesz, kiszáradva viszont kőkeménnyé válik. A talajnak ezeket a nagy változásait a csertölgy viseli el a legjobban, és ez határozza meg a táj képét.

Erre utal a makkszem a címerben. Ugyanígy jellemzőek voltak a kaszálórétek és a legelők, amelyeket fáradságos munkával törtek fel és vontak mezőgazdasági művelés alá. A búzaszál jelzi ezt a gazdálkodást.

Népszerűség: 2% [?]

A 19. század végéig Berénynek nevezett település 1234-ben jelent meg először írásban Beren formában. Nevéből kiindulva egy, a magyarokhoz kapcsolódó török eredetű törzs szállásterületét feltételezik itt.Első ismert birtokosa az Osl nemzetséghez tartozó Miklós volt, mégis története során szinte végig köznemesi birtokosok uralták.

Legtöbben a Berényi-család tagjai, illetve leszármazottaik voltak. 1597-ben nemesi kúria épületéről is megemlékeztek itt. A 18. század közepén azonban már két jobbágy is élt itt a Szelestey-család szolgálatában. Az 1787-es népszámlálás szerint a 24 házban 121 fő lakott. 1850-ben már csak 17 házban élt 26 család. A lakosságból 95 volt katolikus, 23 evangélikus és 6 izraelita.

Érdekesség, hogy 1831-ben egy akció során, a szolgabíró 45 veréb fejének beszolgáltatására kötelezte a falu lakóit.

A 19. század második felétől használták az Iklan előtagot megkülönböztetésül az ország más Berény nevű községeitől. 1906-ban rögzült a most is használt, egybeírt változat.

Népszerűség: 3% [?]

Az első legrégibb oklevél, amely a falu nevét Siplak néven említi 1250. február 16-án keletkezett, amelyben Osl Miklós birtokrészeit, így Széplakot is öt részre felosztják. Majd ezt követi egy 1261-ben íródott oklevél, amit a győri káptalan előtt hitelesítenek, amely Széplak hatodrészének elzálogosítását rögzíti.Fertőszéplak a Kisalföld és az Alpok keleti nyúlványának találkozási helyén települt.Szomszéd települései: kelet felé Fertőd (az egykori Eszterháza , délkeletre Fertőszentmiklós, nyugatra Hegykő. A falutól északra a Fertő-tó víze csillog. A rómaiak Pannónia meghódítása révén e területet is birtokba vették Plinius római író e vidéket DESERTA BOIORUM-nak nevezte.

E korból egy szép emléke is van Széplaknak. A plébánia épületének keleti falába illesztett sírkő igazolta a rómaiak ittlétét. A népvándorlás e vidéket az V.század második felében éri el, s ezzel végetért itt a rómaiak uralma.

A magyarság e vidéken való megjelenéséről, a honfoglalásról nincsenek konkrét történelmi ismereteink. (feltevések szerint Harka törzse élt a környéken.). Ezt bizonyítják a Farkas-tanya kavicsbányájából előkerült Árpád kori nyílhegyek, melyeket a soproni múzeum őriz.

A község négy dombra települt.

A Halom-domb a településtől délre található, mélyét az emberi munka már feltárta. A domb kiváló agyagot kínált, s ez alapozta meg a helybeli téglagyárat. A domb mammut maradványokat rejtett, sajnos ezeket az ősállati maradványokat széjjelhordták. Valamikor a Halom-domb volt a jobbágyok gyülekezőhelye.

A szájhagyomány szerint – ezt egy 1262-ben keletkezett levél is megerősíti – jobbágymegmozdulás volt a községben a hetivásár-tartási jog megvonása miatt. Beszél a szájhagyomány arról is, hogy Zsigmond király korában a széplaki jobbágyok a dézsma megtegedásakor is a Halom-dombra vonultak, emiatt vezetőiket ötven botütéssel sújtották.

A Lóránt-domb, a községtől északra terül el. Feltárásával Belle Lajos soproni muzeológus foglalkozott. A dombot feltehetően a Fertő ölelte körül. Innen származik a dűlő mai neve: Alsósziget. A feltáráskor bronz disztű, agyagbögre került napvilágra. Feltárt az ásatás egy kelta települést is, mely a felszíntől három méter mélységben ma is megtalálható.

A Templom-domb, a község harmadik dombja búvóhelyül szolgált. A szájhagyomány szerint a domb alatt alagútak húzódnak. A muzeológusok nem tartják ezt valószínűnek, de az itt észlelt beszakadások erre engednek következtetni. Egyes elbeszélők azt állítják, jártak is az alagútban, téglával befalazott, füsttől kormos folyosókon.

A monda szerint a tatárok megtanultak magyarul, előcsalták a község lakóit az alagútból, rabszíjra fűzve hajtották el őket a jelenleg Bíró-dombnak nevezett részéről.

Az Eresztén-domb a község negyedik dombja, a településtől nyugatra található. A területen még ma is megtalálhatók a szőlő és gyümölcsültetvények.
A dombon lévő kiserdőben található az Eszterházy család által készíttetett
Csonka Torony, ami a trianoni békeszerződésre emlékeztet.

A talapzatába helyezett tábla már hiányzik.

A falu sokszor cserélt gazdát. Legrégibb birtokosa az Osl nemzetség volt.
A XIII-XIV. században földesúri vámszedőhelyként tartották nyilván Széplakot. Nevezetesebb birtokosai a Nádasdyak voltak. A falu gazdája volt Nádasdy Ferenc is, akit 1671-ben, mint a Wesselényi-összeesküvés résztvevőjét kivégeztek.

1682-vel Széplak történetében új fejezet kezdődik, Széplak a Széchényiek birtoka. A család anyagi alapjainak biztosításában a vezető szerep Széchényi György esztergomi érsek nevéhez fűződik. 1643-ban már csanádi püspök, később győri, pécsi, kalocsai püspökké is kinevezik. 1685-től esztergomi érsek. Számos jezsuita kollégiumot, apáca és szerzetes kolostort, iskolát, papnaveldét alapított.

Népszerűség: 1% [?]

A település Győr-Moson-Sopron megyében a Répce folyó mellett fekszik Bükfürdőtől 12 km. távolságra. 1931.-ben három község, Zsira, Gyülevíz és Salamonfa egyesítéséből jött létre. Már 1225.-ben írásos oklevelek „Syra” néven említik a falut.

Salamonfának a XVIII. századtól a Rátkay család volt a földesura, akik ezen a területen majorgazdaságot alakítottak ki. Később a Rimanóczyak birtokába került a település. A gyülevízi kastélyt Rimanóczy Antal építette.

Zsirán a XII. században locsmándi várjobbágyok éltek.

Temploma Szent Lőrinc tiszteletére épült. 1859.-ben tűzvész pusztított a településen. A gyülevízi kastélyba 1927.-ben költözött be Eszterházy Mária majd néhány év múlva eladta a kastélyt a Legszentebb Üdvözítő Leányai Kongregációjának. 1922.-ben a trianoni béke idején az osztrákok Zsirát is maguknak követelték, a falu azonban a lakosságnak köszönhetően Magyar település maradt.

A település 1978.-ban veszítette el folyóját, a vízét Újárokba vezették el. A kastély 1951.-től a Fővárosi Tanács Szociális Otthona. Európa legszebb kiskastélyai, közé tartozik a műemlék jellegű gyülevízi kastély.

A kastélyhoz angol- park csatlakozik, ahol megtalálható a magas-kőris, platán, vadgesztenye csoport, kiemelkedő a mamutfenyő, lucfenyők és az erdeifenyők.

A Pieta szobor 1725-ből való, a Szentháromság szobor 1720.-ban készült el. A 18. században a Szent Flórián szobor készült. A salamonfai temetőben látható a barokk „Kálvária jelenet”. Az itteni Szent János római katolikus templom 1882.-ben épült, a leégett zsirai templom részeinek felhasználásával. A neoromán stílusú Östör kápolna 1922.-ben épült.

Nevezetességei még az emlékkő, amely a község 800 éves jubileumára készült és az egykori vasfüggönyre emlékeztető emlékhely az odatelepített magas megfigyelővel.

Népszerűség: 1% [?]

A település a Kisalföld szélén a Rábaköz és a Hanság találkozásánál fekszik.1256.-ban említették az írásos oklevelek a falu nevét először. 1350.-től a Kanizsai család, majd a Násdy család birtokolta a falut, később királyi bírtok része lett. Az Eszterházyak 1683.-tól birtokolták a települést.

A lakosság évszázadokon keresztül halászatból élt, a környék egyik legnagyobb halásztelepülése volt. A faluban gyakori volt a tűzeset, így az Önkéntes Tűzoltó Egyesület már 1889.-ben megalakult.

A néprajzi kiállítás a művelődési házban látható. 1590.-ből származó egyházi összeírásból kiderül, hogy a településen már volt templom, 1680-ban leégett, majd újjá építették. A templomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték.

A községben a lakosság száma a XIX. Században növekedett 1960.-tól a falu folyamatos fejlődésnek indult.

Népszerűség: 1% [?]

A község a kapuvári kistérségben kapuvártól 8 km.-re található. 1265.-ben említették írásos oklevelek először a település nevét. A falu legnagyobb birtokosai az Eszterházyak voltak, akik 1624.-ben szerezték meg a Cziráky birtokot. A törökök 1594.-ben elpusztították a falut és a lakosság a Hanság lápvilágában talált menedékre. 1622.-ben kezdték meg a falu újratelepítését.

A mezőgazdaság biztosította a megélhetést évszázadokon keresztül a lakók számára. 1920.-ban 100 házhely kialakítására került sor. A hercegi major egy részét lebontották s az anyagából lakásokat építettek a volt cselédek.

A Szabadság Termelőszövetkezet 1949.-ben alakult meg, majd feloszlott és 1959.-ben Rákóczi Termelőszövetkezetet alapítottak. A falunak saját tanítója 1730.-tól lett, ekkortól vált rendszeressé az iskolai oktatás. A településen jelenleg 917 fő a lakosok száma.

Látnivalók

• Római katolikus templom, mely Barokk stílusú a XVIII. században épült.

Népszerűség: 1% [?]

A Szent Vid-hegy az őskor óta lakott, miként az itt feltárt erődített telep maradványai is igazolják. Fejlett fémfeldolgozó és fémműves technikára utaló, i. e. XIII-IX. századból való bronz és arany tárgyak tömege került elő báró Miske Kálmán 1896-1930 között végzett feltárásai során.

A feltárások gazdagították a kelták betelepedéséről (i. e. IV-III. sz.) szerzett addigi ismereteket, és számos római kori érme, ékszer és agyagedény is előkerült, sőt egy avar kori temető nyomait is felfedezték.

Tudható, hogy a Szent Vid az Árpád-korban is erődített hely volt, bár a vár első írásos említése csak a XIII. századból való Castrum Viti néven. A faluval együtt a Németújváriak birtokolták.

A későbbiek során elfoglalta Frigyes császár, akitől Mátyás király vette vissza. Jurisich Miklós 1532-ben még a Szent Vid kapitánya címet viselte, de a vár ekkor már valószínűleg romokban volt. A hajdani sarokbástyára építtette Hilarian szerzetes az első remetelakot, ami a jelenlegi kápolna elődje volt.

A velemi Stirling-villában működött a második világháború végén a Szálasi-kormány, s itt tartották 1944 decemberében az utolsó nyilas országgyűlést. E helyütt őrizték 1944. december 29. és 1945. március 19. között a Szent Koronát.

A Stirling-villa ma továbbképzések, konferenciák helyszíne, a mellette lévő alkotóházban pedig számos – már-már elfeledett – népi mesterség fortélyait lehet elsajátítani avatott mesteremberektől. A hagyományőrzés szerves része a falunak, ahol a jórészt kőből emelet épületek között megmaradtak a jellegzetes egysejtű, faszerkezetes pajták, és a Pákó patak mellett húzodó pincesor népi stílusú présházai is

Népszerűség: 1% [?]