Sopron Hotels

Magyarország észak-nyugati részében, Ausztria és Szlovákia közé ékelődött megyét keletről Komárom-Esztergom, délről Veszprém, dél-nyugatról Vas megye határolja. Három tájegység találkozik itt: a Kisalföld, a nyugat-magyarországi peremvidék és a Pannonhalmi dombság.

A megye területe 4062 négyzetkilométer, a lakosság száma több mint 420 ezer fő. Területét tekintve az ország tizenharmadik megyéje. Két megyei jogú városa is van: Győr és Sopron. A megyeszékhely: Győr. További városok: Csorna, Fertőd, Jánossomorja, Kapuvár, Mosonmagyaróvár, Pannonhalma, Tét.

A régészeti leletek tanúsága szerint az ősidők óta lakott ez a hely. A rómaiak idejében itt húzódott a Pannóniát védő limes, és itt vezetett észak-déli irányban a Borostyánkő útvonal. Itt alakultak ki nyugat felé az első kereskedelmi utak is, melyek a török hódoltság idején fontos hadiutakká váltak.

Ezen a területen korábban négy magyar vármegye (Győr, Sopron, Moson és Pozsony) is volt. A trianoni döntés után 1924-ben vonták össze Győr, Moson és Pozsony vármegyék megmaradt részeit, majd 1950-ben egyesítették Sopron vármegye megmaradt területeivel.

Ezt követően a közigazgatási egység hivatalos neve Győr-Sopron megye volt, majd 1990-ben, tekintettel a történelmi előzményekre, Győr-Moson-Sopron megyére változtatták az elnevezést.

A megye kedvező földrajzi fekvésének, az itteni természeti adottságoknak, az ipar és a mezőgazdaság hagyományainak köszönhetően ma is kiemelt szerepet tölt be a gazdaságban.

A rendszerváltás után a nyugat-európai országokból érkező befektetők közül sokan itt kerestek és találtak beruházási lehetőséget. Az autópálya-építésnek köszönhetően Ausztria felől, de Magyarország központjából is jól megközelíthető a megye.

Bár semmilyen ásványi nyersanyag nem található a megyében, mégis itt alakult ki az ország egyik ipari körzete. Mindez elsősorban az út- és vasúthálózatnak, az országhatár közelségének, a hagyományoknak köszönhető.

A mezőgazdaságot tekintve jelentős az itteni szőlő- és bortermelés. Már a pannonhalmi apátság alapítólevelében is szó esik a szőlőtermesztésről. A rend tagjai számára megélhetési forrást jelentett a bor és a szőlő. A táj adottságai, fekvése, klímája kedvezett is ennek, így komoly borkultúra alakulhatott ki ezen a vidéken.

Győr-Moson-Sopron megye életében egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus. Számtalan értékes műemlék található ezen a vidéken. A barokk stílus gyöngyszemének tekinthető Győr mellett sokan keresik fel Fertődöt, vagy a kisvárosok, falvak barokk templomait, kastélyait. Különleges értéket képvisel a világörökségi listán is szereplő pannonhalmi apátság és a Fertő-tó.

Ausztria közelségének és gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően először érintette a megyét a XIX. századi polgári fejlődés. Ennek hatása ma is érződik az itteni gazdaságon, kultúrán, de hatással van az idegenforgalomra is, hiszen például Nagycenk – a Széchenyi-emlékekkel – nemzeti zarándokhely lett.

A természetjárók is kedvelik ezt a vidéket, különösen népszerű a Szigetköz, bár itt a Duna-elterelés miatt a környezeti károk jelentősnek mondhatók.

Az országhatár közelsége miatt jelentős az átmenő forgalom. A statisztikák szerint a Magyarországra érkező turisták egyharmada érinti a megyét: vagy eleve idejön, vagy átutazik ezen a tájon.

Győr-Moson-Sopron megye

• Országrész: Északnyugat-Magyarország
• Megyeszékhely: Győr
• Terület: 4088,70 km2
• Népesség: 420 000 fő
• Népsűrűség: 103 fő/km2
• Települések száma: 174

Győr-Moson-Sopron megye az ország északnyugati részében található. Északról a Duna és Szlovákia, keletről Komárom-Esztergom megye, délről Veszprém megye, délnyugatról Vas megye határolja. Megyeszékhely: Győr.

Tartalomjegyzék

1. Jelentősebb látnivalók
2. Földrajz
   1. Nagyobb folyóvizei
3. Legmagasabb pontja
4. Történelme
5. Kistérségei
6. Települései
   1. Megyei jogú városok
   2. Városok
   3. Községek, nagyközségek
7. Védett területek és természeti értékek

Jelentősebb látnivalók

Földrajz
Győr-Moson-Sopron három tájegység találkozásánál fekszik, ezek: a pannonhalmi dombság, a nyugat-magyarországi peremvidék és a Kisalföld. Ásványkincsekben szegény.

Nagyobb folyóvizei

• Duna
• Rába
• Rábca

Legmagasabb pontja
Magas-bérc (Brennbergbánya, 557 m)

Történelme

A mai megye a megyerendszer 1950-es újraszabályozása során alakult ki, amikor Győr, Moson és Pozsony megyék határainkon belül maradt részeihez, melyeket 1924-ben összevontak, hozzácsatolták Sopron vármegye megmaradt területeit. Ekkortól Győr-Sopron megye volt a neve 1990-ig, mikor átnevezték Győr-Moson-Sopronra.

Kistérségei

• Csornai kistérség
• Győri kistérség
• Kapuvári kistérség
• Mosonmagyaróvári kistérség
• Pannonhalmi kistérség
• Sopron–Fertődi kistérség
• Téti kistérség

Települései

Megyei jogú városok

• Győr (megyeszékhely)
• Sopron

Városok (Népesség szerinti sorrendben, a 2001-es népszámlálás adatai alapján)

• Mosonmagyaróvár (30 424)
• Csorna (10 848)
• Kapuvár (10 684)
• Jánossomorja (5998)
• Tét (4113)
• Pannonhalma (4098)
• Fertőd (3403)

Községek, nagyközségek
Abda, Acsalag, Agyagosszergény, Ágfalva, Árpás, Ásványráró, Babót, Bakonygyirót, Bakonypéterd, Bakonyszentlászló, Barbacs, Bágyogszovát, Beled, Bezenye, Bezi, Bodonhely, Bogyoszló, Börcs, Bőny, Bősárkány, Cakóháza, Cirák, Csáfordjánosfa, Csapod, Csér, Csikvánd, Darnózseli, Dénesfa, Dör, Dunakiliti, Dunaremete, Dunaszeg, Dunaszentpál, Dunasziget, Ebergőc, Edve, Egyed, Egyházasfalu, Enese, Écs, Farád, Fehértó, Feketeerdő, Felpéc, Fenyőfő, Fertőboz, Fertőendréd, Fertőhomok, Fertőrákos, Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Gönyű, Gyalóka, Gyarmat, Gyóró, Gyömöre, Győrasszonyfa, Győrladamér, Győrság, Győrsövényház, Győrszemere, Győrújbarát, Győrújfalu, Győrzámoly, Halászi, Harka, Hegyeshalom, Hegykő, Hédervár, Hidegség, Himod, Hövej, Ikrény, Iván, Jobaháza, Kajárpéc, Károlyháza, Kimle, Kisbabot, Kisbajcs, Kisbodak, Kisfalud, Kóny, Kópháza, Koroncó, Kunsziget, Lázi, Levél, Lébény, Lipót, Lövő, Maglóca, Magyarkeresztúr, Markotabödöge, Máriakálnok, Mecsér, Mezőörs, Mérges, Mihályi, Mosonszentmiklós, Mosonszolnok, Mórichida, Nagybajcs, Nagycenk, Nagylózs, Nagyszentjános, Nemeskér, Nyalka, Nyúl, Osli, Öttevény, Páli, Pásztori, Pázmándfalu, Pér, Pereszteg, Petőháza, Pinnye, Potyond, Pusztacsalád, Püski, Rajka, Ravazd, Rábacsanak, Rábacsécsény, Rábakecöl, Rábapatona, Rábapordány, Rábasebes, Rábaszentandrás, Rábaszentmihály, Rábaszentmiklós, Rábatamási, Rábcakapi, Répceszemere, Répcevis, Rétalap, Románd, Röjtökmuzsaj, Sarród, Sikátor, Sobor, Sokorópátka, Sopronhorpács, Sopronkövesd, Sopronnémeti, Szakony, Szany, Szárföld, Szerecseny, Szil, Szilsárkány, Tarjánpuszta, Táp, Tápszentmiklós, Tárnokréti, Tényő, Töltéstava, Und, Újkér, Újrónafő, Vadosfa, Vág, Vámosszabadi, Várbalog, Vásárosfalu, Veszkény, Veszprémvarsány, Vének, Vitnyéd, Völcsej, Zsebeháza, Zsira

Védett területek és természeti értékek

1.  Ásványrárói fekete nyár
2.  Hédervár-fekete fenyő
3.  Babóti kocsányos tölgyek 0,13 ha
4.  Hédervár-Árpád tölgyfa
5.  Damózseli-Zseli erdő 6,9 ha
6.  Hédervár-Kont emlékhely
7.  Dénesfa-fás legelő 25,0 ha
8.  Hédervár-lovaglópálya 10,0 ha
9.  Dénesfa-Cziráki-kastély parkja 12,0 ha
10.  Lipót-Damózseli vadgesztenyesor 1,0 ha
11.  Fertőd-Sarród-Hercegasszony-allée 1,0 ha
12.  Óvári három tölgy
13.  Fertőd-Eszterházy-kastély parkja 219,0 ha
14.  Mosonmagyaróvár- Wittmann-park 14,0 ha
15.  Győr-Rákóczi úti vadgesztenyefa
16.  Mosonszentmiklós-tiszafák
17. Győr-Bácsai Szt. Vid domb és kömyéke 61,0 ha
18. Röjtökmuzsaji bükkfák 1,0 ha
19. Győr-Várkert 5,0 ha
20. Sopron-Bécsi domb, Globularia cordifolia élőhely 8,0 ha
21. Nagycenki eperfa sarok 5,0 ha
22. Sopronhorpács-Széchenyi-kastély parkja 26,0 ha
23. Hédervár-kastélypark 10,0 ha
24. Vének-Aranykert 1,0 ha

Népszerűség: 3% [?]

hasznos linkek Sopronból és környékéről Read the rest of this entry »

Népszerűség: 1% [?]

A település a Kisalföld Észak-nyugati részén Soprontól 28 km.-re fekszik. 1228.-ban említik először írásos oklevelek. A XIX. század végéig két település volt Szentmiklós és Szerdahely.

 A IV.- XV. Században a Kanizsay család volt a birtokosa. A XV. Században a település kétszer is elpusztult. A Násdyak birtokába 1533.-ban került a bírtok. 1683 után a törökök falut feldúlták és kirabolták, a templomot, pedig felgyújtották.

1588.-ban a Bezerédj család vásárolt itt birtokot és felépítették a kastélyukat. Itt született Bezerédj István reformpolitikus és az ő felesége Bezerédj Amália, aki az ország óvodáiért igencsak sokat tett. 1903.-ig itt állt a Felsőbüki Nagy család kúriája és itt született Felsőbüki Nagy Pál a XIX. századi reformmozgalom egyik elindítója. A kúria helyén ma az 1903.-ban épült iskola található.

1725.-ben barokk stílusban épült a középkori eredetű templom, első írásos említése a XIII. századból való, 1935.-ben építettek hozzá egy neoromán részt.

A két világháborúban 240 fő vesztette életét a község lakosai közül. A Katolikus Népház 1945.-ben épült, a Népfőiskolai Egyesület, ma itt tartja előadásait. A lakosság az 1960.-as évekig mezőgazdasággal foglalkozott, viszont 1950 után már több ipari üzemet hoztak létre a községben.

Látnivalók

• Mária szobor
• Petőfi szobor
• Széchenyi- kastély
• Bezerédj-kastély

Népszerűség: 6% [?]

A község és környéke emberi letelepedésre a legrégebbi időben is alkalmas volt. Ennek bizonyítékát a késői ásatások adták meg. Őskori telepet tártak fel (1904-ben), réz- és bronzkorból találtak leleteket, és hallstattkori (i.e. I. évezred első fele) hamvasztásos sírra bukkantak. Római és avar kori temetőt tártak fel.

Római kori kőépület kő- és téglamaradványait is fellelték a község határában. A község nevét 1291-ben írták le először egy latin nyelvű birtokeladási oklevélben, ekkor Zenk-nek hívták.

A két Cenk megkülönböztetésére időnként jelzős nevek is feltűnnek, pl. 1359-ből: Gudurzenk (Gödörcenk) A Nagy Czenk név 1544 óta ismeretes. Kiscenk első ismert neve Tótcenk volt. 1544-től már Dávid Czenknek írják.

A község első birtokosai Czenki Demeter és Lőrinc, majd Osli Gergely. Később a Kanizsay-család, a Poki-család, majd az Ember-család volt a birtokos. Ez utóbbi család kihalása után 1570-ben a Nádasdyak birtokába került a két (Kiscenk és Nagycenk) község. A török időkben, német és vallon katonaság járta és pusztította a környéket (1590). Később Bethlen Gábor hadjárata idején szenvedett a lakosság.

A Wesselényi-összeesküvésben való részvételéért Nádasdy III. Ferencet kivégezték, és a cenki birtok a királyi kincstárra szállt át, és evvel a Nádasdyak birtokossága 1671-ben megszűnt. I. Lipót, Draskovich Miklósnak adományozta az elkobzott Nádasdy birtokok közül Sárvárt, és a hozzá tartozó Alsó -és Felsővidéket, amelyhez Cenk is tartozott.

Hogy örökjogon a Draskovich-család birtokába kerülhessen a terület, egy nagyobb mennyiségű pénzre lett volna szüksége. Mivel Draskovich ezt megfizetni nem tudta, így Széchenyi György I., akkori gazdag győri püspökhöz fordult, hogy készpénzért elzálogosítaná-e neki a birtokok egy részét.

A létrejött egyezség (1678) után Széchényi György érsek, valamint testvére és gyermekei harmadíziglen birtokolhatták a javakat. A Széchényi-családra véglegesen csak utódja, Széchényi György II. révén szállt át a vagyon 1711-ben, amely lehetőséget adott arra, hogy a család a magyarországi főnemesek közé emelkedjen.

Soprontól mindössze 12 km-re fekszik a község, a 84. sz, és a 85. sz. főközlekedési utak találkozásánál. A településen 1860 fő él.

A nyugat-magyarországi peremvidék Sopron-Vasi síkságán helyezkedik el. A határ dél-nyugati rész dombos és a Soproni-hegység nyúlványihoz kapcsolódik, (legmagasabb pontja a Dombháti dűlő 234m. tszf.), a keleti része már síkság, alföldies jellegű. Legalacsonyabb része az Ikva és az Arany-patak völgye.

Ez utóbbiban helyezkedik el a község, ezért is hívták hajdan Gödörcenknek. A két főútvonalon közlekedő autóbusz -járatokon, és a most már GySEV üzemeltetésű Sopron- Szombathely vasútvonalon is megközelíthető településünk. Községünkben általános iskola, óvoda, alapfokú orvosi ellátás, gyógyszertár működik. Az elmúlt 15 évben minden közmű kiépült.

Népszerűség: 3% [?]

Balf, az ország legnyugatibb csücskében található, ahol a szubalpin klíma és a Balfi klíma találkozik a Fertő tó nádas, mocsaras, védett élővilágával.

Fekvése
Soprontól délkeletre, 7 km távolságra fekvő település . Közel található a Fertő-tóhoz.

Nevének eredete
Egy 1199-ben írt oklevél Farkasd néven említi , 1278-ban azonban már Wolf néven szerepel az írásokban. A német névből keletkezett torzítással a ma is használatos elnevezés.

Középkori templomának védőszentje, amint például Mozart és Goethe oltalmazó keresztneve is: Szent Wolfgang. Regensburg bencés püspöke, Szent István hitvesének, Gizella királynénak a nevelője 971 táján megfordult Magyarországon is, ám a szent szerzetes kultusza csak később, az 1400-as években terjedt el – Felső-Ausztriából, a Wolfgangsee környékéről – Sopron és vidéke német ajkú lakóinak körében is.

Balf, különös módon, már 1199-ben Farkasdként, 1278-ban Wolff alakban jelentkezik írásban. A falu egy részét 1325-től Sopron birtokolja, 1342 után az egész települést bekebelezi a királyi város.

A dombtetőn álló, fallal kerített templomot 1336-ban említi először okirat, akkor még Miasszonyunk titulussal, Szent Farkast eszerint csak később választották a jobbágyközség plébániájának patrónusául.

A templom legfeltűnőbb, messziről látható része a nyugati oldalához épült tornya. Alul négyszögletes, csaknem az egész homlokzattal egyenlő szélességű, a magas toronyalja dongaboltozatú. A négyzetes keresztmetszet az első párkányszint fölött szabályos nyolcszögűvé változik.

Az emeleten tágas gótikus ablakok nyílnak, s kő gúlasisak koronázza meg e hazánkban nagyon ritka konstrukciót. A XV. században épült templom másik különlegessége, hogy a hajójához csatlakozó szentély a nyolcszög két oldalával zárul, mégpedig sarokkal kelet felé.

A hossztengelybe illesztett külső támpillér még külön ki is hangsúlyozza ezt a Magyarországon csak pár helyen előforduló alaprajzi megoldást. A gótikus szentélyt egyszerű keresztboltozat fedi, amelynek bordái kerek zárókőben találkoznak, a hajót már a XVII–XVIII. századi átépítés stílusjegyei jellemzik.

Berendezése és kegytárgyai a XIX. századból valók, kivéve egy 1692-ben Augsburgban készült kupát.

A régi, lőréses erődfal jórészt ma is áll. A kapu, félköríves szemöldökkövének bevésett évszáma szerint, 1653-ban készült, a templom ekkor az evangélikusoké volt. 1686-ban a Bécs ellen vonuló török had megrongálta az épületet, amelyet még az 1713. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv is rossz karban lévőnek ír le.

A temetőkertben szép régi kő síremlékek láthatók. A szentély déli, gótikus ablaka alatti kriptában a Wosinski família tagjai – köztük László örökös római gróf – nyugosznak.

Balf története a római korig nyúlik viszsza, a helyén álló ókori telepnek már bizonyosan virágzó bor- és fürdőkultúrája volt.

A Höller-erdő közelében fakadó gyógyvíz jótékonyan hat a mozgásszervi betegségekre, a palackozott balfi ásványvíz pedig az egyik legjobb az országban. A soproni borvidékhez tartozó szőlők – kivált az újabb telepítésűek – kiváló borokat teremnek. Szomorú nevezetessége még a községnek, hogy 1944 telén itt esett az oktalan terror áldozatául Szerb Antal, a nagyszerű író és irodalomtudós. Emlékműve a régi temető kapujának közelében található.

Kr. u. 180-ból származó emlékek bizonyítják, hogy a balfi gyógyvizet már a rómaiak is használták. Balf történelme szinte a kezdetektől összefonódik Sopron város történelmével, Sopron polgárai a középkortól használták fürdésre az itteni gyógyvizeket.
1342-ben a falut meg is vásárolta a város. 1560-tól új fürdőépületeket emeltettek és számos nemesi és főnemesi család is felkereste a fürdőt.

Egy 1631-ból származó kézirat szélesebb körben is népszerűsíti a gyógyhelyet, és mind a fürdésre, mind az ivókúrára alkalmas vizét.

A fürdőhely 1876-ban, a vasút megépülésével indult igazából fejlődésnek. A millenniumi években szálloda és gyógy pavilonok épültek, kialakult a ma is látható ‘gyógypark’. A századfordulón kezdődött a különösen a hurutos gyomorpanaszok ellen javallott gyógyvíz palackozása.

A Trianoni békeszerződést követően, más hazai üdülőhelyekhez hasonlóan a balfi is virágzásnak indult.

A II. világháborúban munkaszolgálatos tábort rendeztek be a községben, ahol mintegy 2000 ember lelte halálát, közöttük Szerb Antal író, irodalomtörténész.
A fürdő az 1960-as években kezdett újjáéledni.
A település 1985-ben került Sopronhoz, és közigazgatásilag ma is a városhoz tartozik.

Látnivalók
A hajdani nevére utaló templom a Szent Farkas templom
Neobarokk kastélyszálló és a barokk fürdőkápolna, Dorfmeister István faliképeivel.
Tánc és Muzsikaház.

Népszerűség: 28% [?]

A település földrajzi fekvése
Harka, Magyarország északnyugati részén,Gyõr-Moson-Sopron megyében, az Alpokalján, Soprontól délre, 5 km-re, közvetlenül az osztrák határ mellett helyezkedik el.

Tengerszint feletti magassága 204 m. Sopron felõl közelítve a faluba, a Harkai csúcs képe tárul elénk, régi nevén Kogelberg. A 276 m magas domb kõzete gnejsz, természetvédelmi terület. Védett növénye a szártalan bábakalács.

Történelmi áttekintés
A falu nevének elsõ írásos említése egy Székesfehérváron 1245 májusában kelt oklevélen található.Harka környéke már a rómaiak korában lakott terület volt, Kr. elõtt 18-ban érkeztek erre a vidékre. Itt tartózkodásuknak néhány tárgyi bizonyítéka került elõ a századok során. A XVI. században egy hatalmas szarkofágot találtak Harkán, feliratán a Scarbantia névvel (Sopron ókori neve). 900-ban a Kecske patakkal párhuzamos vízvezetéket találtak, amely a Keresztúri telephez vitte a vizet.

Néhány év múlva Reitner Mihály harkai gazda a Naphegy közelében újabb római szarkofágot talált nõi csontvázzal, szaglóüregekkel és üveggyöngyökkel.
A krónikából, valamint Bíborban született Konstantin császár mûvébõl több, mint hetven magyar férfinevet ismerünk. Ezen nevek egyike Harka.

A honfoglaló hét magyar törzs Kér nevû törzsének vezérét Téténynek hívták és a harka méltóságot viselte, ami bírót jelentett. Tétény vezér fiának, a jövendõ harkának a Harka személynevet adta. Harka, mint vezér részt vett a honfoglalásban.

A X. században a szálláshelyeket (településeket is) úgy hívták, ahogy az ott szállásolót (pl. Szabolcs, Gyula). Így volt ez Harka esetében is, tehát a honfoglaló törzsek egyikétõl származtathatja a nevét (Harkától), mint annak a szállásbirtoka. Harka unokájának, a kalandozó, és 955-ben Augsburgnál kivégzett Bulcsu harkának szálláshelyét a Szombathely melletti Bulcsu (ma Bucsu) nevû faluban kereshetjük. 1245-ben a tatárjárás után említi Harkát elõször írásos dokumentum.

IV. Béla királyunk adománylevelében: „A község a XIII. század közepén a Küllõi család birtoka lesz. Ezt a birtoklást örökös perek, sõt gyilkosság is kísérte, majd 1429-ben Harka Sopron jobbágyközsége lett.”

Az 1500-as évek elején Harka a különbözõ birodalmak egymással vívott csatájának a színhelye volt. A lándzséri vár ura (ma Landsee Burgenlandban) megtámadja, kifosztja, és felgyújtja Harkát. 1529-ben a Bécs ellen vonuló törökök ismét kirabolják, és felégetik a községet. Az õslakos szájhagyomány szerint egy ideig török félhold volt az 1300-as évek elején épült Péter-Pál templom tornyán.

A XVI. század második felében Harkán is elterjednek a reformáció tanai, igaz egy ideig még tilos volt evangélikus istentiszteletet tartani, a jobbágyok a tilalom ellenére Sopronkeresztúrra vagy Nyékre jártak, ahol evangélikus lelkész prédikált.

Különösen sokat szenvedett a község lakossága a Bocskay felkelés alatt, majd az egymással csatázó Bethlen Gábor és II. Ferdinánd hadai fosztogatva, rabolva, dúltak végig Harkán. A harkaiak szorgalmának és hazaszeretetüknek köszönhetõen ismét felépült és felvirágzott a falu. II. József türelmi rendelete után 1787-ben megépült az evangélikus templom, igaz, tornya még nem lehetett, csak száz év múlva, építették hozzá.

A katolikusok és az evangélikusok megegyeztek, hogy az evangélikus gyülekezet tulajdonát képezõ harangot közösen használják a katolikus templomban. A harangon levõ felirat ma is olvasható: „A harkai evangélikus gyülekezet tulajdona, öntötték 1658-ban!”
1707. október 2.-án a Rákóczi szabadságharc egyéb eseményeként kuruc-labanc csata volt Harka határában.

A harkai oktatás tetõpontja a Nemesi Akadémia volt. Ekkor országos hírû lett a község.
1784-89 között egész Magyarország területérõl jöttek a nemes ifjak, Nagy György evangélikus lelkész iskolájába tanulni, ahol fél év alatt elsajátították a német nyelvet. 1862-ben Petz lelkész megalapította híres négyszólamú Concordia kórust, akik 1879-ben Bécsben egy kórusvetélkedõn elsõ díjat nyertek.

1881. április 7.-én Liszt Ferenc Sopronból Harkán át hintón ment Doborjánba, szülõfalujába. A Concordia férfikórus köszöntésül elõadta a Szózatot, Liszt így szólt: „Uraim, önöknek arany van a torkukban.”

Harka gazdasági és kulturális élete minõséget jelentett a környezõ települések között. A lakosok földmûves emberek voltak, áruikat Sopronban adták el. Hazájukat és a falut szeretõ német ajkú lakosság két emlékmûvet is adományozott Harkának, az 1896-ban állított millenniumi emlékmûvet és az Amerikába kivándorolt harkaiak az I. Világháborúban elesett rokonaik és barátaik emlékére a hõsi emlékmûvet.
1946-ban véget ért a falu történetének több évszázados, példaértékû korszaka. A német ajkú magyar lakosságot kitelepítették, mindössze 15-en maradhattak. Az új lakosok elsõsorban a Rábaköz falvaiból, de az Alföldrõl és Erdélybõl is jött néhány család.

1947-ben Rajk László belügyminiszter, akkor Harka község képviselõjelöltje, a félrevezetett harkai magyar telepesek követelésére a falu nevét Magyarfalvára változtatta, és önkényesen rendelte el a honfoglaláskori magyar Harka falunév eltörlését, és a sebtében kitalált Magyarfalva falunév bevezetését.

1947. augusztus 20.-án az avatási ünnepségen részt vett Rajk László is, õ volt a nap szónoka. Majd 43 év múlva egy helyi népszavazás után 1990. április 1-én a falu újra visszakapta az õsi, Harka nevet.

Népszerűség: 9% [?]

A geológiai és kultúrtörténeti értékekben egyaránt gazdag Fertőrákos területén található kőfejtő a Fertő parti látványosságok egyik legismertebbike. A rómaiakra is jellemző sajátos bányaművelési módszer során oszlopcsarnokos formájúvá alakított fertőrákosi kőfejtő önmagában is turisztikai látványosság, Barlangszínházként pedig ismert színház- és előadóterem.

A FERTŐRÁKOSI KŐFEJTŐ

A Világörökség egyik kiemelkedő része a fertőrákosi Kőfejtő, egyedülálló geológiai, őslénytani, botanikai és kultúrtörténeti értékeket jelenít meg, amelyet a rómaiaktól 1948-ig műveltek.

Eredete 12 millió évre nyúlik vissza, amikor még a Pannon-beltenger volt az úr. Ebből ülepedett le és alakult ki a jó minőségű építőanyagot szolgáltató lajtamészkő, melyet rengeteg ma is álló soproni és bécsi épületbe használtak fel egykor.

A kőfejtő falaiban és törmelékes oldalaiban ma is megtalálhatók az egykori tengeri állatok maradványai. A bányászat során kialakult barlangban és résekben denevérek tanyáznak és nyaranta sarlósfecskék fészkelnek, melyeket mit sem zavar az itt kialakított barlangszínház.

Fertőrákos a Fertő tó nyugati partján, a magyar-osztrák határ közvetlen közelében található. Neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a község északi területén emelkedő domb kőbányájával.

A fehér, nagy szilárdságú, jól faragható lajtamészkövet a római uralom idején kezdték el bányászni. (Maga a “lajta” megjelölés a Fertő-parti Lajta-hegység nevéből ered.)

A környező településeken – elsősorban Sopronban és Bécsben – védőfalak, templomok, középületek és lakóházak épültek a Fertőrákosról és a szomszédos, burgenlandi Szentmargitbányáról (St. Margarethen) származó mészkőből.

A kőbányászat Fertőrákoson 1948-ban megszűnt. A különleges bányaműveléssel létrejött oszlopcsarnokos barlangrendszert ettől kezdve idegenforgalmi célokra alakították át és használták fel. Kezdetben a szabadtéri színpad, 1970-től pedig a kiépített Barlangszínház kínált a nyári hónapokra kulturális, főként zenei programokat.

Turisztikai értékét az is fokozza, hogy a dombtetőről kitűnő a rálátás a Fertő tóra, és hogy Ausztria is közel van. Az emlékezetes 1991. évi “nagy NDK-s áttörés” óta Fertőrákosnál gyalogosan és kerékpárral, valamint hajón is át lehet jutni Ausztriába.

A kőfejtő anyagát adó lajtamészkő keletkezése mintegy 10-12 millió évre vezethető vissza, amikor is a környéket a Pannon-beltenger borította. Ennek sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok (Lithothamnium nemzetség), amelyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre.

Ebbe a mésziszapba rakódott bele sokféle állat teteme és növény maradványa. Ezek együttese alkotja az ősi kristályos rétegekre rakódó lajtamészkövet.

A leggyakoribb, vezérkövület-alkotók a mohaállatok, a vastag héjú osztrigák, a fésűkagylók, a tüskésbőrűek, a csigák és a halak körébe tartoznak. Különlegességként említhetjük a lajtamészkőben előforduló cápafogakat.

A bánya hatalmas termeinek falán és a 15-25 méteres oszlopain, azaz a hajdanvolt tenger lerakódásaiban jól megfigyelhetők a megkövesült állat- és növénymaradványok. Bizonyos helyeken a mészkő magába zárta a környéken az idő tájt működő vulkánok hamuját is.

Erről tanúskodnak a világosabb mészkőtől elütő, sötét színű, néhány centiméter vastagságú tufarétegek.

A kőfejtőnek mintegy 5 hektáros felszínén kevés a fa és a cserje. A sziklafüves és száraz kaszálórét számos védett és ritka virágos növényfajt őriz. Hazánkban csak ott fordul elő például a sziklai benge nevű cserje.

A kopár, sziklás oldalak nyári különlegessége a naprózsa. A kőfejtő tetején, a dolomitszerűen aprózódott lajtamészkő a pannon lejtősztyepp maradványfoltjainak ad helyet, mely sok érdekes és védett növénynek ad otthont.

Tavasszal mindent sárga virágszőnyegbe von a tavaszi pimpó (Potentilla areanaria), melyek közt előbújnak a védett tavaszi hérics (Adonis vernalis) és a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) sárga, ill. lila virágai.

A nagy látogatottság ellenére találhatunk orchideaféléket és ezüstösen “hullámzó” árvalányhajakat (Stipa capillata, S. joannis), melyeket sajnos igencsak megritkítanak a turisták. Meg kell említeni, hogy az országban csak egyedül itt és a Szárhalmi erdőben él a sziklai benge (Rhamnus saxatilis).

A fertőrákosi kőfejtő szép számú állatfajnak is otthont ad. A réten gyakori a sakktáblalepke, az imádkozó sáska, a fürge és a zöld gyík. A dróthálóval védett barlangfelszín oltalmában négy denevérfaj él együtt a nappal oly hangos sarlósfecskecsapattal, éjszakai ragadozója a macskabagoly.

A tengeri eredetű lajtamészkövet a Fertő-parti dombvonulaton többnyire lazább szerkezetű, durva kavicsréteg fedi. Ezt csaknem teljes egészében agyagbemosódásos barna erdőtalaj borítja, s rajta igen változatos növénytársulások alakultak ki.

A közeli Szárhalmi-erdő, a maga tölgyeseivel és sztyeprétjeivel, kiemelkedő fajgazdagságú védett területe; azt egy kiépített tanösvény kapcsolja össze – ez év májusától – a fertőrákosi kőfejtővel.

A mészkő őslényeinek, valamint a felszín sajátos növény- és állatvilágának tudományos feltárása és védelmének igénye a századforduló óta együtt jelenik meg. Varga Lajos soproni honvéd-főreáliskolai tanár 1931-ben “…a védelem szükségességét és megkésettségét” fejtette ki a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában.

Húsz évvel később a Műemlékek Országos Központja nyilvánította védetté a fertőrákosi kőfejtőt. A védelem, sajnos, nem említette a növény- és állatritkaságokat, pedig akkor még előfordult ott néhány molyhos tölgy árnyékában papucskosbor, a száraz kaszálóréten pedig rákosréti vipera is.

A BARLANGSZÍNHÁZ

A Soproni Ünnepi Hetek gerincét az Európa-hírű fertőrákosi kőfejtőben 1970-től rendszeressé váló előadások jelentik.

A kezdet kezdetén a soproni fúvósok úgynevezett sétahangversenyeket rendeztek. Az első előadást 1970. nyarán tartották. Egy 1982-ben készült építészeit szakvélemény szerint: “a kőfejtő külső és belső tereinek egybeolvadása, a fény és árnyék irracionális játéka olyan élményt nyújt, amihez hasonlót csak az ókori építészet tudott nyújtani.”

A hagyományokhoz híven elsősorban operaelőadásokat mutatnak be a számos operett, táncprodukció és zenekari hangverseny mellett.
A színház befogadóképessége: 743 fő

Népszerűség: 9% [?]

Kümmerling kő (Kleinhöflein)
Az erdő felé vezető úton jobbra áll ez a kő. A falu kocsmáiban még ma is mesélnek az idősebbek róla. Az elbeszélés szerint a kő meghajol a legszorgalmasabb gazda előtt, aki reggel legelőször elmegy mellette. Így próbálták évszázadokon át a fiatal gazdákat a korai felésre buzdítani.

Az Esterházy család kriptája (Eisenstadt)
1682. március 31-én halt meg Esterházy Orsolya, I. Pál herceg felesége. Az akkori divatnak megfelelően állva temették el. A titokzatos és a máig megmagyarázhatatlan a dologban az, hogy a holtteste mumifikálódott és nem porladt el. Miután emiatt az elmúlt évszázadokban a kripta többé-kevésbé zarándokhely lett, ezért a 20. század elején a holttestet koprsóba helyezték és a kriptát bezárták.

„Élesztőputtony” fa (Kleinhöflein)
A kleinhöfleini erdőben (a Pröstlweg felé), az erdei utat követve kb. 20 percnyi gyaloglás után érjük el a fát. A legenda szerint egy csempész fagyott meg itt a fánál álmában. A férfi élesztőt csempészett egy nagy puttonyban Alsó-Ausztriából az akkori Nyugat-Magyarországra. Ez a történet annyira elijesztette a csempészeket, hogy soha többé nem használták ezt az ösvényt.

Szűcs bánya (Kürschnergrube)(Eisenstadt)
Az Esterházy-kastélytól indulva a kastély parkján át északra, a János barlang mellett, mindig a kijelölt túristaúton kb 1,5 órás gyaloglás után érjük el a Szűcs bányát, amely egy régi kőbánya
mély barlanggal. A barlang szükség idején az eisenstadti lakosokat szolgálta. A bánya a nevét finom homokjáról kapta, amit a szűcsök szívesen használtak fel munkájuk során.

Antal kápolna (Eisenstadt)
Az Antal szurdok a Lajta hegység egy szűk völgye, a Gloriett-től nyugatra. Itt imádkoztak a lányok Szent Antalhoz, hogy jó férjük legyen. A kápolnát 1700 körül emelték, 1900-ban újgótikus fülkét építettek a tetejére.

Az elásott kincs (Eisenstadt)
A Fő után vagy a Pfarrgassén (ebben nem egyeznek meg teljesen az elbeszélők) a törökkorban elrejtett kincs található. Évente egyszer a telihold bizonyos éjszakáján a templomtorony árnyéka mutatja az elásott kincs helyét.

Ördög szikla (Teufelskirnstein) (St. Georgen)
A régi időkben élt egyszer egy ördög a tölgyerdőben. Az ördög összeveszett a pokolban a főördöggel, aki elkergette onnan. Így került az ördög ide.

Nappal kihajtotta az állatait a legelőre, az éjszakát pedig egy nagy szikla alatt töltötte, amelyet ma is ördög sziklának hívnak. Este felmászott a szikla tetejére, ahonnan hangos kiáltozással és ostorcsapkodással hívta vissza legelésző állatait. Minden este nagy lármát csapott, ami nagy örömmel töltötte el.

A környék lakói kevésbé örültek a lármának, felállt a hátukon a szőr, ha hallották.
Az állatok rémülten rohangáltak össze-vissza, a tehenek pedig nem akartak tejet adni. A gazdák a pokolba kívánták az ördögöt. Egy szép napon idegen öreg ember érkezett fogságból. Egy csendes helyet keresett magának, ahol remeteként letelepedhetett. A polgármester felajánlotta neki, hogy maradjon a faluban, de volt egy kívánsága, segítsen elűzni az ördögöt, ezt állítólag csak egy jámbor idegen tudja megtenni.

Az öreg megígérte, hogy segít. Másnap ki ment a sziklához és elkezdett szállást építeni magának. Nem tartott sokáig, míg az ördög odament hozzá és megkérdezte, hogy mit épít. Az öreg azt felelte neki, hogy a falu építtet házat az ördögnek. Az ördög örömében átugrotta az erdőt és megint olyan hatalmas zajt csapott, hogy a falusiak egész éjjel nem tudtak aludni.

A rákövetkező napokban segített az öregnek a házépítésben. Közben a faluban nagy titokban felszentelték a harangot és az épülő házhoz vitték. Este először kongatták meg a harangot a háznál, az ördög úgy megijedt a harangzúgástól, hogy elszaladt és azóta sem látták többet. Ettől kezdve megvolt a nyugodalma a falu lakóinak. Ma a sziklán kívül semmi sem emlékeztet arra, hogy itt járt.

Népszerűség: 2% [?]

Földrajzi hely
Eisenstadt a Lajta hegység déli lejtőjénél fekszik, a Wulka patak felé eső teraszokkal, tengerszint feletti magassága 182 m (Meteorológiai Állomás 230 m). A város korábban kelet-nyugati irányban terjeszkedett, a nyugati Felsőhegytől a keleti kaszárnyáig.

Csak később kezdett el terjeszkedni délre a Wulka patak irányába, majd az elmúlt pár évtizedben északra is a Lajta hegység lejtőire, egyre inkább kiszorítva a szőlőket.

A Lajta hegység majd 400 m magas, lombos erdővel borított, rajta szőlő, sárgabarack, őszi barack és mandula terem. Ameddig a szem ellát szőlővel vannak beültetve a hegy lejtői.

Nagyság
A város területe 4289 hektár (Eisenstadt Felsőhegy, Alsóhegy 1851 hektár, Kleinhöflein 1019 hektár, St. Georgen 1419 hektár) a Lajta hegységtől délre, a Wulka patakig terjed. A házak száma 3039. Ebből 1809 található Eisenstadtban, 181 a Felsőhegyen, 33 az Alsóhegyen, 464 Kleinhöfleinban és 552 St. Georgenban.

Lakosság (2005.10.19.)

• A lakosság száma: 14183 fő
• Állandó lakhely: 11742 fő (2001 népszámlálás)
• A lakosság megoszlása a beszélt nyelvek szerint %-ban (1991 népszámlálás)
  • német: 91,6 %
  • horvát: 0,2 %
  • horvát/német: 2,9%
  • magyar: 0,4 %
  • magyar/német: 2,6 %
  • más: 2,3 %

Városrészek
A Felsőhegyen található a Hegyi templom az egyedülálló Kálváriával és a Haydn-mauzóleummal.

Az Alsóhegyen található a régi zsidó negyed és a régi zsidó temető.

Eisenstadttól nyugatra található a bortermelő Kleinhöflein, amely a középkorban az eisenstadti uradalom része volt, a 17. században került az az Esterházy család tulajdonába, 1970-től Eisenstadt része.

Több a 17-18. századból származó ház udvara a rusztikális kapubejáróval kellemes hangulatot teremt az Eisenstadttól keletre fekvő St. Georgen borozóiban. A „Marcus Attilius” felirat a kút előtti,az i.u. 1. századból származó úgynevezett Attila kövön a római kultúrára utal a környéken.

A város színe, címere és pecsétje

A város színei fehér és piros.

Eisenstadt címere vörös pajzs, amelynek alsó részén egy ezüstszínü fekete fugás torony áll, a torony tetején 3 jól látható kiszögeléssel. A tornyon egy négyszögletes fekete rácsos ablak látható, alatta fekete, félköríves, félig leengedett rácsos kapu. A kiszögelésen fekete sas áll FIII felirattal a mellén, amely III. Ferdinándra utal. A pajzs tetején ezüstszínű kőműveskorona nyugszik öt jól látható kiszögeléssel.

A város pecsétje kerek, egyszínű, rajta a város címere és a következő felirat: „Freistadt Eisenstadt, Burgenland” (Szabad város Eisenstadt, Burgenland)

A város címere kizárólag az önkormányzat hivatalos ügyeivel kapcsolatban használható fel. A Városi Szenátus engedélyével természetes és jogi személyek is használhatják a város címerét, amennyiben az a város érdekeivel azonos.

Népszerűség: 4% [?]

Eisenstadt első ismert írásos említése 1264-ből származik. A latin nyelvű oklevélben „Capella sancti Martini de minore Mortin” bejegyzés található, amely jelentése: Szent Márton kápolnája „Kis Mártonban”, valamivel később németül „wenig Mertersdorff”-ként említik.

Akkoriban egy jelentéktelen falu volt, amely valószínűleg a fenti Szent Márton kápolnából és néhány házból állt. A 13. század végétől kb. a 14. század közepéig kismarton a Gut-Keled család birtokában volt, 1296-ban Mortunzzabou, 1300-ban pedig Zabemortun a neve.

Lajos király egyik 1371-es oklevelében a város a Hornsteini Uradalom részeként szerepel. Birtokosa a Kanizsai család, amely még ebben az évben a várost királyi engedéllyel erős fallal veteti körül („villa seu oppidum Zabamortum”). Egyidejűleg egy várat is építettek itt és ezzel megindult a város fejlődése is.

A várost az erős védőfala miatt, miután bevehetetlennek tartották „Eherne” vagy „Eiserne” névvel is illették. Ebből alakult ki a mai Eisenstadt elnevezés.

A város ősi település helyén fekszik. Számos lelet bizonyítja, hogy a Burgstallberg már a Hallstatti kultúra idején is lakott volt. Később a kelták és a rómaiak telepedtek meg itt. Az egykori római település a mai kaszárnya területén volt, amit a számos feltárt lelet is bizonyít. A népvándorlás idején a környék különböző germán törzsek és a hunok küzdőtere lett.

568-ig a longobárdok éltek a környéken. Utánuk az avarok jöttek. A karolingok idején 800 körül megkezdődött a bajuvarok letelepedése, amely a magyarok leverése után tovább folytatódott.

1118-ban „castrum ferreum”-ról tesznek említést az análék, míg az első ismert írásos említés 1264-ből származik.

1300 körül a település neve „Zabemortum”, a szó „zabe” jelentése szabad, ami arra utal, hogy „Mortun” (Klein-Martinsdorf) már bizonyos szabadságjogokkal rendelkezett, valószínűleg vásárokat tartottak itt.

1373-ban kapott „Eysenstat” városjogot, 1388-ban pedig vásárjogot. Ebben az időben emelteti a Kanizsai család az erős városfalat és a falon belül épül meg a vízivár.

1440-45-ben a Kanizsaiak elvesztik a várost, amely VI. Albrecht herceg zálogába megy át.

Az 1491-es pozsonyi béke majd 15 éves osztrák fennhatóságot eredményez a városnak. A város a következő évtizedekben különböző osztrák nemesi családokhoz kerül zálogba.

1529-ben és 1532-ben a törökök elfoglalják és innen támadják Bécset. A városfalat megerősítik és bástyákkal látják el. 1530-ban a református gondolatok elérik Eisenstadtot is, a század közepén a polgárok többsége lutheránus. 1585-ben végbement az ellenreformáció a bécsi udvar segítségével. 1589-ben a város nagy része leég.

A Fraknói és az eisenstadti Uradalom elzálogosításával 1622-ben Esterházy Miklósé lesz a birtok és marad is a következő három évszázadban a család tulajdonában.

Amikor 1648-ban a nyugat-magyarországi elzálogosított részeket a császárság újra magához szerette volna venni., Eisenstadt polgármesterének, Paul Eisforthnak sikerült a várost 16000 gulden és 3000 mérő bor (értéke 9000 gulden) ellenében kivásárolnia, így lett Eisenstadt szabad királyi város.

1671-ben az eisenstadti zsidók lakóhelyüket a számukra kijelölt Alsóhegyre tették át. A gettó itt önálló egységet képezett a városon belül. 1674-ben létrehozták a kórházat és 1701-ben megkezdődött a Hegyi templom (Bergkirche) építése.

Először építőmunkások, majd a hercegi tisztviselők és művészek költöztek a Felsőhegyre.
1704-ben és 1706-ban a kurucok elfoglalják a várost. 1768-ban nagy tüzek pusztították el a várost, 1776-ban a városközpontot újjáépítették.

A virágzó polgári kultúra tükrözödött a 2-3 emeletes épületek megjelenésében. Részben még késő gótikus boltozatok, ill. barokk homlokzatok formájában. De középkori elemek is megfigyelhetők, a már említett városfal és a lőportorony esetében.

Mindezek ma is harmonikusan illeszkednek a város építészetébe, a Szent Márton templom (dóm) kimagaslásával. 1713-ban a pestis sok áldozatot szedett magának, egyebek között Esterházy Pál herceg is áldozatául esett.

1761-ben Joseph Haydn az Esterházy udvari zenekar helyettes vezetője lesz és ezzel új fejezet kezdődik az európai zenekultúra történetében, amely a várost világszerte ismertté tette.
A város I. és II. Miklós herceg idején élte virágkorát. 1809-ben a francia csapatok elfoglalják Eisenstadtot. 1813-ra a hercegi ház eladósodik, így kénytelenek lesznek takarékosabban bánni a pénzzel. A híres udvari zenekart feloszlatják .
Az 1848-as forradalom viharos eseményei a várost alig érintik. 1853-ban megkezdik a kadétképző iskola építését a város szélén.

A magyar közigazgatási reform szeint 1876-ban Eisenstadt elveszti a szabad királyi város jogot. Innentől kezdve „Stadt mit geregeltem Magistrat”, amely a vármegyének van alárendelve. 1897-ben az összekötő vasúti szakasz kiépítésével elérhetővé válik Sopron és Pozsony.

1918-ban az első világháború után, a Monarchia összeomlik és kérdésessé válik melyik országhoz is tartozik Eisenstadt.

A többéves tárgyalások eredményeként, a trianoni békeszerződés értelmében a mai Burgenland 1921. augusztus 28-án kerül Ausztriához. Miután Sopron 1922-ben a népszavazás szerint Magyaroszágon marad, ezért az új osztrák tartomány kormánya Eisenstadtban telepedik meg.

1925. április 30-án lesz hivatalosan is Eisenstadt a tartomány fővárosa és a tartományi kormány székhelye. 1938-ban elveszti a tartományi főváros funkcióját, mivel Burgenland Steiermark és Reichsgaue Niederdonau tartományba olvad be.

Eisenstadt neve magyar nyelvterületen mind a mai napig Kismarton (vö. Wien – Bécs).

A zsidók náci üldözése a Eisenstadt történetének legsötétebb fejezete.
1944. május 5-én súlyos bombatámadás éri a várost. 1945-ben a Vörös hadsereg csapatai elfoglalják a várost. A tartományi kormány székhelye az Esterházy-kastély lesz, Eisenstadt pedig úujra a tartomány fővárosa.

A szovjet megszállás vége, amikor is aláírásra kerül az osztrák államszerződés. 1960-ban a város a katolikus egyházmegye és egyidejűleg az evangelikus szuperintendancia székhelye lesz. A következő évtizedek a gazdasági növekedéssel a városképet is megváltoztatták.

• A titokzatos Eisenstadt
• Fontos tudnivalók Eisenstadtról

Népszerűség: 16% [?]